Mit tegyünk, ha a sarokba állítás nem működik?

Miért nem működik a sarokba állítás?

Azt biztosan nem tanulja meg a sarokba állítástól, hogy annak, amit tett, milyen negatív következményei vannak.

A mi célunk a büntetéssel az, hogy jól megtanulja a gyermek: ezt vagy azt nem szabad csinálni, és soha többet ne kövesse el. A gyakorlatban viszont nem pontosan ez történik, ugyanis a gyermekek többsége nem érti az összefüggést a sarokban állás és a tette között. Ebből csak azt tanulja meg, hogy a büntetéstől féljen a jövőben, vagy a mi haragunktól. Azt biztosan nem, hogy amit tett, annak valójában milyen negatív következményei vannak és emiatt valós bűntudata sem lesz.

A cél tehát az lenne, hogy kialakuljon benne egy belső elvárás saját magával szemben, hogy tudja, így nem viselkedünk, mert az helytelen. Ehhez azonban más hozzáállásra van szükség tőlünk, szülőktől is.

Próbáljuk megérteni az okot

Vegyünk néhány mély levegőt és még mielőtt csattannánk, próbáljunk belehelyezkedni a gyermek jelenlegi lelkiállapotába. Valószínűleg ő sem élvezi a helyzetet. Vajon mi váltotta ki belőle a rosszalkodást, vagy a hisztit? Éhes? Fáradt? Túl sok az inger? Esetleg régóta nem kapott tőlünk kizárólagos figyelmet? Igyekezzünk kideríteni, hogy valójában mi a baj. Ha tud válaszolni, kérdezzük meg! Mindig van egy mélyebb oka a helytelen magatartásnak.

Tanítsuk meg jóvá tenni

Ha lenyugodtak a kedélyek, magyarázzuk el neki, hogy miért volt helytelen, amit tett, mik a következményei és legközelebb hogyan kellene viselkednie. Ha nagyobbacska a gyermekünk, kérdezzük meg, hogyan tudná helyrehozni. Például: „Megütötted anyát, ilyet nem csinálunk. Hogyan tudnád jóvá tenni ezt?” „Adok neki egy puszit.” „Szuper ötlet!”

A negatív figyelem is figyelem

Minden egyes nap szükségük van rá, hogy legyen olyan 10-15-20 perc, amikor tényleg rájuk figyelünk.

A gyermekek állandóan a mi figyelmünkre áhítoznak. Gyakran, amikor rosszat tesznek, akkor is az motiválja őket, hogy végre rájuk figyeljünk. Számukra a negatív figyelem is figyelem. Minden egyes nap szükségük van rá, hogy legyen olyan 10-15-20 perc, amikor tényleg rájuk figyelünk. Játsszunk, meséljünk, beszélgessünk, párnacsatázzunk. Nincs mobilozás, olvasgatás vagy mással beszélgetés közben. Meg fogunk lepődni, hogy utána sokkal kevésbé „lesz szükségük” rá, hogy rosszalkodással hívják fel magukra a figyelmet.

Játék és mese

Két olyan eszköz, amivel közelebb kerülhetünk a gyermekekhez. Néha egy hosszú nap után, mikor csak arra vágyunk, hogy megvacsorázzunk és ledőljünk a kanapéra, nehéz játékosan közelíteni egy olyan témához, mint a fogmosás vagy a lefekvés. Egyszerűen csak szeretnénk fél óra könyörgés nélkül túl lenni rajta. Pedig egy kis kreativitással valószínűleg előbb sikert érnénk el. Csinálhatunk például futóversenyt a fürdőszobáig. Aki előbb odaér, az nyomhat fogkrémet a fogkefére. Vagy játszhatjuk azt, hogy a gyermekünk egy robot és mi egy kis távirányítóval irányítjuk. A mese szintén egy olyan eszköz, amivel játékosabbá tehetünk egy-egy számukra „unalmas feladatot” vagy épp jó viselkedésre ösztönözhetjük őket (pl. a királylányok is mosnak fogat stb.), sőt, ok-okozati összefüggéseket, következményeket is megismertethetünk.

(fotó: Shutterstock)