csalad.hu - Mentális egészség a cyber világban – elvett gyerekkor 2. rész
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Mentális egészség a cyber világban – elvett gyerekkor 2. rész

Bárdosi Ildi
2020. nov. 19. 15:01
Rambó mami – Bárdosi Ildi blogja

Több statisztikát is olvastam arról, hogy amióta a közösségi média felszálló ágban van, milyen mértékben nőtt a fiatalok körében a depresszió és az öngyilkossági hajlam. Nem véletlen, hogy rettegek a hátborzongató jövőtől, ami a gyerekeinkre vár, ha hagyjuk, hogy teljesen beszippantsa őket a cyber világ.

Tudtátok, hogy például az ADHD-val diagnosztizált fiúk nagyobb valószínűséggel lesznek internetfüggők? Vagy, hogy a depresszióval, szociofóbiával diagnosztizált lányok szintén hajlamosabbak az internetfüggőségre?

Talán az sem véletlen, hogy rohamosan nő a figyelemzavar bármely fajtájával diagnosztizált gyerekek száma. Nemrég jött egy 10 éves kisfiú birkózó edzésre az akadémiánkra. Sanyi megkérdezte tőle, hogy mit csinál szabadidejében. Azt válaszolta: semmit. Azt is megkérdezte, hogy mászott-e már fára. A válasz ugyanaz volt: nem. Ha most erről készülne egy statisztika, akkor szintén döbbenten állnánk a számok előtt, hogy jelenleg X gyerekből hány mászott már fára iskolás korában. Biztos vagyok benne, hogy a birkózó kisfiú is szabadidejében inkább valamilyen videójátékot nyomkod.

„Hogyan tanulja meg a gyerek a türelmes várakozást, ha nem hagyjuk neki megtanulni?”

Én minden erőmmel azon vagyok, hogy mentálisan egészséges gyerekkort biztosítsak a gyerekeimnek. Hisz ők a legnagyobb elszenvedői ennek a cyber világnak. A gyerekkorukat vesszük el azzal, hogy a szabad kreatív játékok helyett hagyjuk őket a virtuális világba elmerülni. Egyszer egy anyuka azt írta, hogy jellemzően nem hagyja a gyereket telefonon játszani, de amikor például orvoshoz mennek és várni kell, akkor a kezébe adja, hogy türelmesen ki tudja várni a sorát. Hogyan tanulja meg a gyerek a türelmes várakozást, ha nem hagyjuk neki megtanulni? Nem lehet, hogy valójában a szülőnek nincs türelme megtanítani, vagy lefoglalni a gyereket arra az időre? Mikor mi voltunk gyerekek, akkor ezekben a percekben színeztünk, vagy a saját kis világunkban játszottunk.

Nem állítom, hogy a gyerekeimet elzárom minden virtuális eszköztől, de csökkentettem ezeket arra a mértékre (itt a tv-ben mesenézésre gondolok) ami még a tudomány jelenlegi állása szerint megfelel a normál kereteknek. Amióta különösen odafigyelek arra, hogy önállóan lefoglalják magukat, napról napra hosszabban tudnak egyedül vagy egymással játszani.

A jelenlegi koronavírus-járvány tökéletesen megmutatta, milyen hatása van az emberekre, ha túlzott információáramlás van egy adott témában. Képtelenség kiszűrni, hogy mi a valós, és mi az álhír. Felnőttként is tudnunk kell mérsékelni a telefonozást, mert lassan, alattomosan mászik be az elménkbe, ezzel is felborítva az egyensúlyunkat. Mindenkinek azt mondom, hogy a járvány elleni védekezés első lépése legyen a mentális egészségre való törekvés.

Magamon is érzem, hogy vannak napok, amikor sokkal jobban beszippant a cyber világ. Már tudatosan nem veszem a kezembe annyit a telefonom. Inkább sokkal több könyvet olvasok. Kikapcsoltam minden olyan értesítést, ami arra van kifejlesztve, hogy minél többet telefonozzak. Ezt az időt sokkal hasznosabb dolgokra fordítom.

A blogbejegyzés első része itt olvasható.