Lehet, hogy ide pszichológus segítsége kell? Íme a figyelmeztető jelek

Mindannyian éreztük már, hogy betelt a pohár. Ilyenkor egy felnőtt vagy tombol, vagy magába roskad, jobb esetben segítséget kér egy baráttól, súlyosabb esetben egy szakembertől. A gyermekeknél sokkal nehezebb ez a helyzet, mert koránt sem biztos, hogy el tudja mondani, ha komolyabb problémája van. Ennek felismerése minden esetben a szülő feladata, aki képes is erre – hangsúlyozza a pszichológus –, ha nem neveletlenséget, rosszaságot feltételez egy szokatlan vagy zavaró viselkedés mögött.

Háziorvos vs. gyermekpszichológus?

A gyermek féltése, az érte való aggódás a szülőség természetéből fakad. Amint a gyermeknél problémát fedeznek fel, akár a legapróbbakat is, azonnal megindul a megoldásra való törekvés. Ez nagyon sok esetben sikerül is, viszont vannak esetek, fejlődési elakadások, atipikus fejlődési jelek, traumák, amelyek feldolgozásához, illetve megoldásához szakemberre van szükség. S az sem mindegy, hogy háziorvos vagy pszichológus segítségét kéri-e a szülő. A szakpszichológus szerint a házi gyermekorvosok pótolhatatlan segítséget tudnak nyújtani a kisgyermekek fejlődése során mentálhigiénés szempontból is. Ennek egyik legdöntőbb eszköze az anyukák szorongásának kezelése.

Sokat tudnak segíteni a védőnők is.

– Ha egy láz csak múló fertőzés jele, akkor az orvos viselkedése, tanácsai szinte észrevétlenül oszlatják el a túlzott aggodalmat, és ezen keresztül gyógyítják a gyermeket. Igaz viszont az ellenkezője is, kincstári optimizmussal, látszat-figyelemmel mélységesen elbizonytalanítják az anyákat, akik nem tudnak megfelelően reagálni gyermekeik jelzésére. Sőt, az is előfordul, hogy pontosan az orvosok ellenkeznek a végtelenségig egy-egy pszichológiai-gyermekpszichiátriai forrásból származó diagnózis ellen, mondván: „kérem, ez a gyermek nem autista, csak nagyon intelligens”, noha a család már régóta érzi a bajt, próbálja elfogadni, és mindent megtenni a fejlődés érdekében. A házi gyermekorvos tevékenysége tehát mentálhigiénés szempontból prevenciós értékkel bír, és a szülőkkel való jól kidolgozott kapcsolattal lesz értéke, értelme annak, ha a kisgyermeket egy másik szakemberhez, egy klinikai pszichológushoz irányítja. Az ilyen orvosok a család és a gyermek fejlődésének ismeretében pontosan érzik, és megfelelően, tehát kis lépésekben, fokozatosan jelzik a problémát. Az ilyen házi gyermekorvossal a szülők is képesek felfedni a gyermekkel kapcsolatos szorongásaikat és közösen keresik a megoldást. Sokat tudnak ebben segíteni a védőnők is, különösen olyan térségekben, ahol a házi orvoslás vegyes praxisban történik. Nincs tehát olyan határvonal, amelyet ha egy gyermek tünete átlép, akkor automatikusan szükséges pszichológushoz fordulni. Fontos hangsúlyozni, hogy a határvonal mindkét oldalán lehet értelme egy konzultációnak – mondja a klinikai gyermek-szakpszichológus.

Pár hónapos babának is lehet szüksége szakemberre?

Nagyon sok szülő sokára jut el addig, hogy belássa, a kisgyermekének szakemberre van szüksége. Feltételezhető, hogy már a csecsemők is birtokolnak olyan életeseményekből származó emlékeket, amelyek megzavarhatják a fejlődésüket. A pszichére nagy befolyást gyakorolhatnak a születés körülményei is, hiszen bármikor felléphet kisebb oxigénhiányos állapot, de hatással van a baba emlékezetére a szülés minősége, a szívhang vagy az eszközök használata is.

– Sok szülő már a megszületés után érzi valahogyan, hogy baj van, de nem tudja, hova forduljon, és kivel ossza meg nyugtalanságát, még akár családon belül is. Nem úgy szopik, nem úgy fekszik a pelenkázón, mint a testvére, állandóan sír – baj lehet ez? Vagy csak ő türelmetlen? Ügyetlen? Nem tudnak összeszokni? És valóban, az ilyen esetek nagyobb részében az idő múlásával javul a helyzet, kialakul a gyermek és az édesanya közös rutinja, egymásra hangolódása, és a nyomában járó kölcsönös megnyugvás. Vannak azonban olyan esetek is, ahol ez a kiegyensúlyozódás nem bontakozik ki kellő mértékben. A nem evő, nem alvó, túl izgatott, síró kisbabákkal élő anyukáknak minél hamarabb segítségre van szükségük, ilyen értelemben nincs alsó korhatár. Ezeket a problémákat szabályozási zavaroknak nevezzük, és ellátatlanság esetén ezek nem múlnak el, hanem egyéb pszichoszomatikus betegségek, magatartásproblémák melegágyaivá válhatnak. Az ilyen esetek halogatása káros, szakemberhez kell fordulniuk az anyukáknak, akár a féléves kisgyermekekkel is. És el kell fogadni azt is, hogy ilyenkor nem a csecsemő vagy kisgyermek megy pszichológushoz, hanem az anya-apa-kisgyermek együttese. Közösen kerültek bajba, közösen kell megtalálni a kivezető utat is – véli Dr. Szvatkó Anna.

Megéri megkeresni a megfelelő szakembert

A nehézségek száma pedig még akkor sem kevesebb, amikor a szülő megbékél a gondolattal, hogy kisgyermekét szakemberhez kell vinnie. Hiszen akár az internet, akár a kórházak hirdetőtáblái tele vannak segítséget kínáló lehetőségekkel. Ám tapasztalat híján egy szülőnek közel sem egyszerű eldöntenie, ki lenne a legmegfelelőbb személy. Ezért gyakran előfordul, hogy eláll a keresgéléstől, s bízik abban, hogy a gyermeke majd kinövi a problémákat, esetleg valahogy magától elmúlik a baj. De ha mégis belevág a keresésbe, néhány dolgot nem árt figyelembe venni. A szakértő szerint az, hogy a szülő mikor jut el addig, hogy belevágjon a gyermek problémája szempontjából megfelelő pszichológus megtalálásába, mint annyi más, a szülők beállítódásán, gondolkodásmódján múlik, amely jellemzők természetesen nem függetlenek szociokulturális körülményeiktől.

A korai segítség mindig a leghasznosabb

Tapasztalatai szerint ma lényegesen többen fordulnának ilyen típusú segítségért szakemberekhez, mint ahány megbízhatóan képzett specialista fogadni tudja őket. Ezzel együtt mégiscsak annak a pártján áll Dr. Szvatkó Anna, hogy aki elbizonytalanodik, segítségre van szüksége, tájékozódjon, és utána bátran forduljon szakemberhez. A korai segítség mindig a leghasznosabb, mert viszonylag gyorsan el lehet jutni a megoldáshoz, és a másodlagosan kialakuló nehézségeknek is elejét lehet venni.

Íme néhány jel, ami arra utalhat, hogy szakemberhez kellene fordulnia a családnak

Óvodáskori figyelmeztető jelek lehetnek:

Túl nehéz, és túl sok időt vesz igénybe a beszoktatás
Ha nincsenek barátai, nem alkalmazkodik, elszigetelődik, nem vesz részt a közös tevékenységekben, a közösségben
Túlságosan dacos vagy agresszív
Nehezen lehet megnyugtatni
Nem tud egyhelyben maradni huzamosabb ideig
Sírós, félénk
Ritkán szólal meg
Későn kezd el beszélni
Az életkorához képest nem fejlődik ki a szobatisztaság
Életkoránál éretlenebbül viselkedik

Kisiskoláskori figyelmeztető jelek lehetnek: