Eszter három éve maradt egyedül gyermekeivel, miután a férje 42 évesen, hosszú betegség után elhunyt. Nem kereste az új szerelmet, nem is vágyott arra, hogy párkapcsolatban éljen, most mégis újra boldog egy férfi oldalán. Ahogy ő mondja: biztos abban, hogy a férje „küldte” hozzá Gyulát.

– Amikor elveszítettem Attilát, tudtam, hogy töltődnöm kell, hogy jobban legyek, nemcsak magam miatt, hanem a gyermekeim miatt is. Hiszen – ahogy azt a bölcs nagyfiam is megfogalmazta –, ha én jól vagyok, akkor nekik is jó energiákat tudok átadni. Épp ezért sokszor elutaztam, találkoztam a barátaimmal, és táncolni jártam. Egy évvel azután, hogy a férjem meghalt, az egyik tangó-esten találkoztam Gyulával. Pár hét elteltével már tudtam, hogy nekünk egymás mellett a helyünk.

A gyászfeldolgozás után

– Nem volt lelkiismeret-furdalásom amiatt, mert ismét szerelmet érzek valaki iránt, hiszen nem az elhunyt férjem helyére lépett – vallja be Eszter, aki egyedül attól félt, nehogy az anyósáék azt higgyék, nem szerette eléggé a fiukat. – Én most két férfit szeretek. A mai napig szoktam sírni, hogy igenis kérem vissza a régi életemet, és elmerengek azon, mennyire boldog lenne Attila az új házban, amit a halála után építtettem fel. Ez még akkor is így van, ha tudom, érzem, hogy megtörtént a gyászfeldolgozás, és elengedtem a férjemet. Hiszen csak akkor szerethetünk újra, ha elengedtük azt, akit elvesztettünk. Az iránta érzett szeretet azonban megmarad, az nem tér-idő függvénye. Így lehetséges, hogy képes vagyok ugyanúgy szeretni a mostani páromat, mint az elhunyt férjemet.

Más ez a szerelem

– Nem lehet azt mondani, hogy az egyik szerelem erősebb a másiknál. A volt férjemmel három gyermeket neveltünk együtt, így apa-anya minőségben alkottunk szövetséget, viszont mindig nagyon figyeltünk arra, hogy az első helyen álljunk egymás számára. Az ő halálával a gyermekeim kerültek az első három helyre, és Gyula jól tudja, hogy ezzel ő csak a negyedik lehet. Magam is csodálkozom, mennyire megértő. Ebben biztos az is szerepet játszik, hogy ő maga is édesapa, így én is csak az előző házasságából született lánya után következem. Nem mondom, hogy mindig könnyű, mert azt érzem, egy család nem lehetünk, csupán egy pár. Valószínűleg ezért nem is költözünk össze, hiába töltünk a 7 napból hatot együtt. Nem veheti át a gyermekeim apjának a helyét apai minőségben.

Ha anya boldog, a gyermek is az

– 2 héttel azután, hogy Attila meghalt, a kisfiam megkérdezte, mikor lesz új apukája? Őszintén megmondtam neki, hogy nem lesz másik édesapja. Mindig is Attila marad az apukájuk! Attól, hogy nem látjuk, ő velünk van. És ha Isten is úgy akarja, akkor majd küld mellénk egy férfit, aki anya párja lesz, de nem az ő apjuk. Nekem kell most egyszerre az édesanyjuknak és az édesapjuknak lennem. Hiába beszéltem ezt meg a gyerekekkel, ők továbbra is azt várták, mikor lesz már valakim. Amikor rákérdeztem, miért ilyen fontos ez nekik, azt mondta Ádi, hogy azért, mert azt szeretnék, ha boldog lennék, hiszen akkor ők is boldogok.

Anya párja, nem új apuka

A megismerkedés után 8 hónapnak kellett eltelnie, míg Eszter és Gyula úgy érezte, már elég stabil a kapcsolatuk ahhoz, hogy megismerjék egymás gyermekeit.

– Kivártuk, amíg eléggé megerősödött a kapcsolatunk, ezután találkozhattak csak a gyermekeim is „anya új barátjával”. Nagyon jól fogadták, örülnek annak, hogy az édesanyjuk boldog. A két lányom és a fiam megszerette a kedvesemet és a kislányát is. Ehhez szerintem az kellett, hogy érezzék, nem akarja senki az édesapjuk helyét bitorolni, én pedig semmit sem akartam erőltetni. A mai napig a világ legtermészetesebb dolga, hogy beszélünk az édesapjukról, kint van a képe. Azt szoktam mondani, hogy nem az apafigurát pótolja, hanem anya párját. Fontos, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy pozitív példát látnak egy szeretetteljes párkapcsolatra. Márpedig a miénk ilyen. Gyulától tiszteletet, szeretetet, odafigyelést kapok, és én is ezt nyújtom neki.

A veszteség tanulási lehetőség

Eszterrel megtörtént mindaz, ami az édesanyák rémálma: elveszítette a gyermekei apját. Most mégis boldog és optimista. Úgy érzi, képtelen lett volna elérni ezt az állapotot a hite nélkül. Ez kell ahhoz, hogy elfogadjunk egy ilyen mértékű veszteséget, és másként értelmezzük azt.

– Sikerült új életet kezdenünk, amiért nagyon hálás vagyok. Hiszek abban, hogy azért kapjuk ezeket a nagy terheket az élettől, hogy tanuljunk. Fejlődni úgy lehet, ha fáj! Én világ életemben pörögtem, rohantam, sohasem voltam a jelenben. Attila halálával megtanultam odafigyelni, lelassulni, jelen lenni. Érdekes, hogy a gyermekeim mondták ki ezt először: jobb, türelmesebb édesanyává váltam az édesapjuk halálával.

Mit mond a szakember?

Gazdag Enikő pszichológus, pár-, és családterapeuta szerint – noha 1 évet emlegetünk, ha a gyászfeldolgozás időszakáról van szó –, nem lehet konkrét időt meghatározni, mikor nyit valaki egy új szerelem felé.

– Ha úgy hozza az élet, ha azt érezzük, hogy készen állunk, segít rajtunk az új szerelem, akkor nyugodtan vágjunk bele a kapcsolatba. Ha már nem hasonlítgatjuk az elvesztett párunkhoz a mostani kedvesünket, akkor megtörtént a gyászfeldolgozás, viszont, ha idealizáljuk az elhunytat, akkor még nem engedtük el őt. Esélyt sem adunk az új szerelemnek, hogy a nyomába érjen. Még bonyolultabb a helyzet, ha gyerekek is születtek a házasságból. Ilyenkor a gyermekeket érdemes semleges helyen bemutatni az új párunknak, úgy, mint anya/apa új barátja. Töltsenek fokozatosan egyre több időt, így a kicsik általában maguk is rájönnek, hogy többről van szó barátságnál, de időközben hozzá is szoknak a helyzethez. Az új szerelem ne próbálja átvenni az elhunyt szerepét, baráti pozícióból közelítsen a gyermekekhez! Az már a családtól függ, mennyi idő után, és milyen szintig engedik belefolyni az új tagot a család életébe. Nem szabad semmit sem erőltetni, türelmesnek kell lenni!