Nehéz elfogadni, hogy nem lehetünk tökéletes anyák. Épp ebbe az embert próbáló folyamatba rondít bele az, aki a szemünk láttára közli a gyermekünkkel, mit kellene másképp csinálnia. Mi is történik ilyenkor valójában? Az a másik ember, aki kéretlenül is nevelni próbálja a lányunkat vagy a fiunkat, burkolva – vagy mégsem? – azt tudatja, hogy mi nem vagyunk képesek megnevelni a saját porontyunkat. Kész hadüzenet! Nyílik a bicska a zsebünkben, de hát nem szólhatunk vissza, hiszen az üzenetet a gyermekünknek címezték, csak közvetve nekünk.

Amikor szabad szólni

Természetesen léteznek olyan szituációk, amikor a szülő figyelme elterelődik, és nem tud elég gyorsan reagálni egy-egy veszélyes vagy erőszakos helyzetre. Ilyenkor valóban van létjogosultsága annak, ha rászólunk más gyermekére. Sőt, nemcsak lehet, de kötelességünk is beavatkozni akár ismeretlenül is, de csak nyugodtan, kulturált formában.

A másik lehetséges helyzet az, amikor nagyon közeli barát vagy rokon szól rá a gyermekünkre, hiszen megbízunk benne, tudjuk, hogy jó szándékkal teszi, és nem ítélkezni akar. Ettől persze még felmehet bennünk a pumpa, amikor mondjuk a normál esetben tényleg imádott unokatesónk rászól a csemeténkre, hogy nem hagyunk ételt a tányéron, és ezt ráadásul a mi asztalunknál teszi, ahol a mi szabályaink érvényesek…

Csak az nevelhet, akinek van gyereke?

Azt érzi, hogy nem elég jó anya.

Sok édesanya arra ugrik azonnal, ha olyasvalaki szól rá a gyermekére, akinek nincs sajátja, mondván: az az illető nem tudhatja, milyen érzés ez egy szülőnek. Ilyenkor az anyukának nemcsak az esik rosszul, hogy a csemetéjét „bántják”, hanem a szülői önbecsülésén esik csorba. Nem arról van szó, hogy akinek nincs gyermeke, az nem érthet a gyerekneveléshez – sőt, külső szemlélőként még tisztábban is láthat egy-egy helyzetet –, de abba már nem biztos, hogy belegondol, mit érez a szülő, ha a gyerekét vagy a gyermekének a viselkedését kritizálják. Azt érzi, hogy nem elég jó anya.

Mit tegyünk hát?

Egyetlen rászólással nem tudunk változtatni az esetleges rossz otthoni mintákon vagy az anyuka hozzáállásán.

Lehetőleg ne szóljunk rá más gyermekére. Akkor sem, ha az a gyermek bosszantó, idegesítő és valóban neveletlen. Gondoljunk bele, egyetlen rászólással nem tudunk változtatni az esetleges rossz otthoni mintákon vagy az anyuka hozzáállásán. Ráadásul fogalmunk sincs, milyen napja volt annak a családnak, és mibe rondítunk bele még jobban. Azért sem, mert nekünk is nagyon rosszul esne.

Végül azért se szóljunk bele, mert ha egy röpke találkozás más neveletlen gyermekével képes annyira felidegesíteni bennünket, hogy beavatkozzunk, akkor lehet, hogy a mi életünk sem éppen problémamentes. Lehet, hogy érdemes lenne először a saját portánkon söprögetnünk…

(fotó: Shutterstock)

kisgyermekanyagyermeknevelésszülő