Apró szalagokból három gyönyörű virágfejet készített a japán kanzashi technikával Hegyi-Deák Katalin, a Családbarát Magyarország Központ munkatársa. Az elkészítési technikát leginkább az origamihoz lehet hasonlítani, itt azonban nem papírból készülnek a hajtogatott csodák, hanem szalagokból.  

Hegyi-Deák Katalin a Duna Televízió Almárium című műsorában felidézte, hogyan indult ez a szenvedély nála.  

– Hat évvel ezelőtt volt az esküvőnk, és elhatároztuk a férjemmel, hogy kis családi összejövetelt tartunk, amihez szeretnénk mindent mi készíteni, hogy a vendégek haza tudjanak vinni egy kis emléket is magukkal. Így a meghívótól kezdve a kis emlékajándékig mindent mi alkottunk. Ehhez keresgettem az interneten különböző módszereket, és itt ragadtam a kanzashi technikánál. Azóta tart a szerelem, egyre komolyabb és komolyabb ékszereket és egyéb használati tárgyakat készítek – mesélte.  

Hegyi-Deák Katalin a műsorban bemutatta egy virágszirom elkészítését is a kanzashi technikával. A hajtogatás és a formára vágás után, ahogy magyarázta, lánggal is kezelni kell a szalagot, mivel a szalag egyik sajátossága, hogy hőkezelés nélkül vágás után elkezdi kiengedni a szálait.  

– Türelem és végtelen alázat szükséges ehhez a tevékenységhez, és kezdetben meg kell birkózni akár az égési sérülésekkel is – osztotta meg tapasztalatait. – De minél többet dolgozik az ember ilyen finom anyagokkal, annál inkább szeretné továbbfejleszteni magát, és még komolyabb munkákat megmutatni.  

– Igaz ugyan, hogy ennél a technikánál az első sikerélményekig vezető út nehéz, de ha kellő türelemmel fordulunk az anyaghoz, akkor abból csodákat tudunk művelni – fogalmazott Hegyi-Deák Katalin. 

Felidézte, hogy a kanzashi technika már az 1700-1800-as években jelen volt a japán hölgyek körében, ők kezdték a hajukat díszíteni olyan hajtűkkel, amelyekre kanzashi technikával hajtogatott szalagokat tettek. Minél módosabb, gazdagabb volt egy japán hölgy, annál értékesebb anyagokat hajtogattak erre a hajtűre, akár hernyóselyemből készülteket is. Így egy-egy hajtűnek a díszítettségéből, megjelenéséből lehetett következtetni a japán hölgy társadalmi rangjára. 

A felhasznált anyagokról is szó esett a beszélgetésben. 

– Háromféle szalagot használok: az ékszerekhez mindig a keményített szalagot, a csokrok virágaihoz a lágyabb szalagot, illet a varrónők körében ismert ferdepántot hajtogatom. Az utóbbinál csak akkor lesz szép a motívum íve, ha milliméter pontossággal dolgozom, különben nem fogja kiadni azt a mintát a szalag, amit beleálmodunk – mesélte.  

– De bármit meg lehet hajtogatni. Mostanában a bőrrel kísérletezem, hogy ne csak a hölgyek, hanem egy nyakkendőtű vagy egy gallértű formájában a férfiak is viselhessenek ezzel a technikával készült díszeket. A bőrnél nem tudom a tüzet segítségül hívni, így nagyon pontos ragasztással kell dolgozni – osztotta meg tapasztalatait Hegyi-Deák Katalin, a Családbarát Magyarország Központ munkatársa.