– Minden szülő bizonytalan abban, hogy jól fejlődik-e a gyermeke, vagy ő maga jól teszi-e azt, amit tesz, legyen szó akár nevelési kérdésekről, akár a fejlődés nyomon követéséről – fogalmazott Dr. Kereki Judit.  Meglátása szerint a szülőket meg kellene erősíteni abban, hogy a szülő a gyermekének a legjobb megfigyelője, ő tudhatja a leginkább azt, hogy a kicsinek milyen problémái lehetnek.  

– Ha úgy érzi, hogy valami a gyermekénél másképp alakul, mint ahogy a játszótéren a többi gyereknél látja, akkor bízzon magában annyira, hogy elébe menjen a dolgoknak és forduljon szakemberhez – tanácsolta a Gyermekút projekt szakmai vezetője. 

Azt javasolta a szülőknek, kérdezzék meg a szakembert, hogy az a másság, ami a gyermekük viselkedésében vagy fejlődésében tapasztalható, megfelel a normál fejlődésnek, vagy a megkésett fejlődés jele-e. 

Dr. Kereki Judit hangsúlyozta, hogy nem szégyen tanácsot és segítséget kérni. 

– Hiszen a szülők nem tanulják azt, hogyan fejlődik a gyermek, a szülőséget a gyermekkel együtt tanuljuk – fogalmazott. 

Beszélt arról is, hogy bár a gyermekek különbözőképpen fejlődnek, de vannak olyan mérföldkövek, amelyeket ha nem ér el a gyermek, akkor szakemberhez kell fordulni. Első lépésként a védőnő és a házi gyermekorvos megkérdezését javasolja. Az egészségügyi alapellátás szakemberei pedig tovább irányítják a szülőket a megfelelő szakemberekhez.  

Dr. Kereki Judit elmondta, hogy vannak olyan szolgáltatások, olyan intézmények, amelyeket nem mindenki ismer. Ilyen például a pedagógiai szakszolgálat, amelyet érdemes felkeresniük a szülőknek amellett, hogy szakorvoshoz viszik a gyereküket. Itt ugyanis gyógypedagógusok, pszichológusok, fejlesztő pedagógusok foglalkoznak a kicsikkel, és adott esetben ők olyan módon tudnak segíteni, ahogy mások nem, és olyan típusú szolgáltatásokat nyújthatnak, amelyeket a szülő máshol nem talál meg.   

A szakmai vezető meglátása szerint nagyon sok múlik azon is, hogy az óvónő milyen módon közli a szülővel, ha fejlesztő szakember felkeresését javasolja, sok szülő ugyanis ezt személyes sértésként veszi. Ennek módszereiről ugyan külön nem tanulnak az óvónők, de a képzési anyagban már erre vonatkozó kommunikációs gyakorlatok is vannak. Véleménye szerint szemléletváltásra lenne szükség ezen a téren, hiszen a szülőt rendkívül mélyen érinti az, hogyan közölnek vele egy ilyen problémát, éppen ezért erre kiemelten figyelni kell. A szülőket pedig arra emlékeztette, hogy a szakember a gyereknek akar jót.  

– Tehát ha a szakember valamilyen eltérést lát, akkor érdemes úgy értelmezni, hogy ezt segítő szándékkal teszi. A gyermek fejlődése, a hosszútávú életkimenetele függhet attól ugyanis, hogy időben megfelelő ellátást kaphat-e – fogalmazott a Család-barát magazinban a Gyermekút projekt szakmai vezetője.