Dr. Mátrai Zoltán: Harmadával lehetne csökkenteni az emlőrák miatt bekövetkező halálozást
Szerző:Szöveg: Muhari Judit, fotó: Förster Tamás2021. 02. 04.Interjúk
Magyarországon évente 8 ezer új emlőrákot diagnosztizálnak, ennek ellenére a szervezett szűrésre behívott nőknek még 40 százaléka sem él a lehetőséggel. Erről is beszélt a csalad.hu-nak Dr. Mátrai Zoltán, az Országos Onkológiai Intézet Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztály osztályvezető főorvosa, aki azt is megjegyezte: az emlődaganatot nem lehet megelőzni, de időben felismerve gyógyítható.
Amikor az interjút egyeztettük, mondtam Önnek, hogy félve jövök ebbe az intézménybe. Ön azt válaszolta, hogy ne a rosszra gondoljak, hanem azokra az emberekre, akiket itt gyógyítanak meg. Mindig ilyen pozitív?
– Nagyon köszönöm ezt a kérdést. Általában igen. Az egyetem után Győrben kezdtem dolgozni, majd egy barátom azt mondta, jöjjek fel Budapestre és nézzem meg az Intézet sebészeti osztályát, és töltsem itt a gyakorlatomat. Győri kollégáim óva intettek a váltástól. Azt mondták, itt mindenki meghal, a Kékgolyó utca a rettegés szinonimája. Nem hagytam magam, ide jöttem, és láttam, hogy nincs igazuk. A rákbetegek jelentős
Tíz évvel ezelőtt vizsgálták az onkológiai félelem okait. Mitől rettegnek a betegek, és az elmúlt évtizedben történt-e ebben változás?
„Ha a behívottak 70 százaléka elmenne a mammográfiai szűrésekre, körülbelül harmadával lehetne csökkenteni az emlőrák miatt bekövetkező halálozást.”
– A nők leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedése az emlőrák. Ez az elváltozás nem válogat, érdemben nem lehet megelőzni. Szerettük volna tudni, hogy a betegek mitől tartanak, a félelmük milyen összefüggésben áll a szociális háttérrel, életkorral, családi állapottal. Azokat kérdeztük, akiknél másnap emlőeltávolítást terveztünk. A betegek legjobban a kemoterápiától féltek. A kezeléssel járó mellékhatás, a haj elvesztése olyan mértékben befolyásolja önképüket és rendíti meg az önbizalmukat, hogy irracionálisan rettegnek tőle. Pedig megfelelő indikációkban alkalmazva a páciensek jelentős része ezektől a gyógyszerektől meggyógyul, a daganatuk akár teljesen eltűnik, tehát ezekben az esetekben ezek vagy más támadáspontú onkológiai gyógyszerek a rákellenes csodaszerek. A megkérdezett betegek jelentős része tartott attól, hogy mit szólnak a betegségükhöz a munkahelyükön. Van fejlődés, ma már tájékozottabbak a páciensek, többen szeretnének rekonstrukciót, ami egyébként hazánkban minden emlőrákban szenvedő nőnek évtizedek óta finanszírozott.
Az időnek óriási szerepe van a gyógyulásban. Ennek elfogadásában is sikerült előre lépni? Járnak szűrésre a nők?
– Az emlődaganat primer prevenciója ma nem ismert. Lehet valakinek ideális testsúlya, táplálkozhat egészségesen, sportolhat, sajnos biztosan egyik tényező sem akadályozza meg a daganat kialakulását. Csak a nagy számok tükrében igaz az is, hogy a több gyermek tartós szoptatása érdemben csökkenti az emlőrák kialakulását.A valóság az, hogy az egyénre vonatkoztatva ez egyáltalán nem kizáró tényező. Fontos a nők emlő-tudatossága, a pontos ismeretek elsajátítás a, az önvizsgálat és a szűrővizsgálatokon való felelősségteljes részvétel, tünetek esetén a korai szakellátás. Magyarországon 2002 óta nagyon jól megszervezett lakossági emlőrákszűrő-program működik. Ez azt jelenti, hogy 45 és 65 éves kor között kétévente behívót kapnak a hölgyek egy mammográfiás vizsgálatra. Ha olyan magas arányban elmennének, mint ahogy mondjuk a svédek, sokkal több elváltozást vennénk időben észre. Konkrétabban: ha a behívottak 70 százaléka elmenne, körülbelül harmadával lehetne csökkenteni az emlőrák miatt bekövetkező halálozást, az időben felfedezett elváltozást ugyanis majdnem biztosan meg lehet gyógyítani. A lokálisan előrehaladott emlőráknál, amikor már a nyirokcsomók is érintettek és a tumor is nagy, a gyógyulás esélye jóval kisebb. Ha már távoli áttétek is vannak, akkor a túlélés esélye igen csekély. Ennek ellenére Magyarországon az érintetteknek még 40 százaléka sem megy el szűrésre. El kell oszlatnom azt a tévhitet, hogy a vizsgálat nagy sugárterheléssel jár. Ez egyáltalán nem igaz. Az intim szerv vizsgálata viszont diszkréciót igényel, illetve teljes mammográfiás averzió esetén még mindig ott van az emlő ultrahang, mágneses rezonancia vizsgálat vagy újabban a tomoszintézis lehetősége is. Nem kell tehát elbújni az emlők precíz, rendszeres vizsgálata elől.
Miért csak 45 éves kortól szervezett a szűrés?
– Az emlőrák előfordulása az életkorral összefüggést mutat, ami görbén ábrázolva olyan, mint egy fordított, kissé elnyújtott U betű, szakszóval Gauss eloszlási görbe. Fiataloknál a betegség ritka, de nem kizárt, ezért mindig gondolni kell rá, és a hullám teteje hazánkban körülbelül 61 éves korban van. A lakossági szűrőprogram tehát a görbe legmagasabb részét szeretné lefedni. Az egész női társadalmat célzó általános szűrést és az egyéni vagy panaszos esetben végzett célzott emlővizsgálatokat nem szabad összemosni. A szűrés panaszmentes esetben történik, és nem pótolja azt, ha valaki tapint valamit az emlőben vagy észleli annak megváltozását, bőrbehúzódást, emlőváladékozást, akkor szakorvoshoz fordul. Ilyen esetekben nemcsak mammográfia, hanem ultrahang vizsgálat és biopsziás mintavétel is szükséges.
A munkája kezdete óta változtak a gyógyulás esélyei?
– Sok új gyógyszer, molekula, hipotézis működése igazolódott, új sebészeti technikák, diagnosztikus eljárások honosodtak meg, komoly eredmények születtek. Változott az onkológiai szemlélet is. Húsz évvel ezelőtt a 70 év feletti pácienseknek csak nagyon megválogatva adtunk kemoterápiás kezelést. Ma már nem általánosan az életkor számít, hanem az egyén biológiai állapota, annak pontos meghatározása, hogy általános fizikai állapota elviseli-e a kezelést. A molekuláris genetikai ismeretek alapján a tumorok biológiai tulajdonságait is sokkal jobban ismerjük. Ezek segítségével soha nem látott eredményeket érünk el. Az emlőrák sebészeti kezelésében ma már alapvetőnek tekintjük az onkoplasztikát, így a korszerű műtétekkel kombinálva nagyobb arányban maradhat meg a beteg hölgyek saját keble, esztétikus formájával, nőies szépségével.
A koronavírus megjelenése óta naponta hallunk számokat a fertőzés terjedéséről. Azt tudni, hogy a daganatos elváltozások milyen mértékben érintik a lakosságot?
– Magyarországon működik egy rákregiszter, amit Kásler Miklós miniszter úr hozott létre, még az intézet főigazgatójaként. Enélkül nem lehet modern onkológia. Tudni kell ugyanis, hogy mekkora az ellenség, hogyan változik, merre tart. Ebből látjuk, hogy Magyarországon évente átlagosan 77-79 ezer új rákbeteg van, ebből emlőrákban szenved körülbelül 8 ezer. Sajnos a 8 ezer nőből, anyából, feleségből évente kétezer meghal. Az elmúlt 10 évben lett egy 11 százalékos relatív javulás. Ez azt jelenti, hogy emelkedett ugyan a megbetegedések száma, de a halálozás nem változott.
Nemrég átvette a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetését. Fontos az állami elismerés?
– Nagyon megtisztelő az állami elismerés az onkoplasztikus emlősebészet elterjesztésében vállalt szerepemért. Hálás vagyok, hogy feleségem, aki munkám miatt sokat kénytelen nélkülözni, jelen lehetett az ünnepségen. Az elismerés másik része a betegektől jön. Ők az igazi hősök. Gyakran elgondolkodom, fordított helyzetben én meg tudnám-e csinálni azt, amit ők tesznek a gyógyulásukért. A kollégáim is az életem és a munkám részei. Az intézet a második otthonunk, egymással éljük meg a sikereket.
A második otthonát megismertük. Az elsődlegesben is minden kerek?
– Több mint tizenegy éve találkoztunk, és már 8 éve vagyunk házasok a feleségemmel. Két fiunk és egy kislányunk van. A legnagyobb gyermekünk most kezdte az iskolát. Mi mindent megbeszélünk otthon. Sokan mosolyognak azon például, hogy az én gyerekeim gyakran rajzolnak ciciket. Foto-dokumentálom az eseteimet, az otthoni számítógépen is sokat dolgozom, így a gyerekeim a monitoron sokszor látnak női melleket, persze a fotók arcok és személyiségi adatok nélkül készülnek. Az óvodai rajzaikon aztán ez meg is jelenik, apa meggyógyítja a cicis néniket. Én persze örülök a magyarázkodások után annak, hogy most még mindkét gyerekem orvos szeretne lenni.