csalad.hu - Babaváró testvérek: a közös várandósság élménye
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Babaváró testvérek: a közös várandósság élménye

Szűcs Anikó
2020. jún. 25. 5:00
Babát várunk

Grépály-Michl Zsuzsanna és Vadász Dorottya testvérek, és azon kevesek közé tartoznak, akiknek megadatott, hogy néhány hónapig egyszerre legyenek várandósak. Ennek kapcsán beszélgettem az immár négygyermekes anyukával és az ötödik hónapban járó kismamával babavárásról, testvéri szeretetről és a nagycsalád erejéről...

Borongós júniusi délelőtt ide vagy oda, a lányok derűsen és örömmel mesélnek. Mint mondják, az, hogy nagycsaládban nőttek fel, mindkettőjük számára hatalmas élményt jelentett, és sok szempontból meghatározta a későbbi életüket.

– Öten vagyunk testvérek – kezdi Dóri. – Zsuzsi a legidősebb, utána következik a bátyám, azután a másik nővérem. Én vagyok a negyedik a sorban, és van egy öcsénk, aki nemrég lett tizennyolc éves.

– Ráadásul a szüleink testvéreinél is hasonló a helyzet, már ami a népes családot illeti: összesen huszonhárom első unokatestvérünk van, és mindenkivel tartjuk a kapcsolatot. Sőt nálunk úgy alakult, hogy az unokatestvéreink a barátaink – teszi hozzá Zsuzsi. – Egy nagyon erős, összetartó közösség a miénk, például vannak családi táboraink, ahol nyolcvanan vagyunk csak rokonok. Ha bármiben segítségre van szükségünk, mindig számíthatunk valakire, és ez ad egyfajta biztonságérzetet. A testvéreimmel minden vasárnap anyáéknál ebédelünk, és most már tizenöten üljük körbe az asztalt.

– Gyerekkoromban borzasztóan élveztem, hogy ennyi nagytesóm van – veszi vissza a szót Dóri. – Nyilván időnként mi is vitatkoztunk, meg veszekedtünk, ahogy az mindenhol előfordul a testvérek között, de nagyon szerettük egymást. Ma is szoros a kapcsolatunk: napi szinten beszélünk telefonon vagy csetelünk egymással.

„Minimum négy gyereket terveztünk”

Ezek után nem lepődöm meg, hogy ilyen háttérrel mindkettőjük számára magától értetődő volt, hogy felnőttként több gyereket, nagycsaládot szeretnének.

– Hál' Istennek a férjemmel teljes mértékben egyetértettünk ebben, mert mindketten tudjuk, milyen jó, ha az embernek vannak testvérei, és szerettük volna megadni a gyerekeinknek azt az élményt, hogy ők is többen legyenek – folytatja Zsuzsi. – Amikor összeházasodtunk, minimum négy gyereket terveztünk. Igaz én mindig úgy képzeltem, hogy lányaim lesznek és majd gyönyörű csipkés ruhában fognak szaladgálni. Ehhez képest lett négy fiam, amit persze egyáltalán nem bánok, sőt. Szerintem nagyon menő négyszeres fiús anyukának lenni! – mesélte mosolyogva Zsuzsi. – Imádtam mind a négy várandósságomat!

– Anno amikor Zsuzsi az első babáját várta, az számomra azért volt nagyon izgalmas, mert tudtam, hogy hamarosan nagynéni leszek – emlékszik vissza Dóri. – Akkoriban gimnazistaként még nem foglalkoztatott a családalapítás, de jó volt látni a nővéremet kismamaként, és figyelemmel kísérni a várandósságát. Később, amikor a harmadikat – akinek ráadásul mi vagyunk a keresztszülei – várta, már megfogalmazódott bennem, hogy de jó lesz, ha egyszer majd én is átélhetem ezt. A férjemmel első körben három gyereket terveztünk, aztán majd meglátjuk...

Mindenesetre annak nagyon örülünk, hogy elsőre rögtön két babánk lesz. Október végére várjuk őket, és a változatosság kedvéért fiúkkal bővül nagycsaládunk.

„Megálmodtuk, hogy két babánk lesz”

Arra a kérdésemre, hogy mit szólt, amikor megtudta, hogy ikreket vár, Dóri mosolyogva válaszol.

– Nem ért váratlanul a hír. Valahol a lelkünk mélyén készültünk rá, benne volt a levegőben. Édesanyámnak van egy iker lánytestvére, ők kétpetéjűek. Az esküvőnk után anyukám folyton azt mondogatta: úgy érzi, hogy ikreink lesznek. Ráadásul, amikor már várandós voltam, de még nem tudtunk róla, a férjem és én is azt álmodtuk, ikreink vannak. Ezért erről jó sokat beszélgettünk. Az orvosom csodálkozott, amikor közölte, hogy mi a helyzet és mi nem lepődtünk meg. Nagyon örülök, hogy két babánk lesz, és bár biztos nehéz az elején, szerencsére Zsuzsitól már eddig is sok mindent tanultam. Egyébként a férjem után neki mondtam meg először a családból, hogy várandós vagyok.

Egy igazán különleges helyzet...

– Sokáig csak én tudtam – jegyzi meg Zsuzsi. – Már nagyon vártam, hogy nekik is legyen gyerekük, és hogy ők is átélhessék ezt a semmihez sem fogható állapotot. Úgyhogy szívből szurkoltam Dóriéknak, és nagyon örültem, amikor felhívott a jó hírrel.

– Az elején rengeteg kérdés merült fel bennem – idézi fel a kezdeteket Dóri. – Nagy könnyebbséget és óriási segítséget jelentett, hogy Zsuzsihoz bármelyikkel fordulhattam, és ő mindenben tudott tanácsot adni. Ha valami olyan tünetet, változást észleltem magamon, amiről nem tudtam, hogy normális-e vagy sem, egyből írtam neki, vagy rögtön hívtam őt.

– Az, hogy egyszerre lehettünk várandósak, mindenképpen különleges helyzetnek számított – meséli Zsuzsi. – Többször előfordult, hogy ugyanarra a napra kaptunk vizsgálati időpontot és együtt mentünk orvoshoz, ami igazi közös testvéres-kismamás program volt.

„Egyelőre még összefolynak a napok”

Zsuzsi boldog és büszke négyszeres anyukaként derűsen meséli, hogy az ő fiai is igazán összetartó testvérek.

– Főleg a két nagyobbik – köztük két év a korkülönbség – az első pillanattól kezdve remekül megvannak egymással, nagyon jókat játszanak együtt – magyarázza. – De a legnagyobb, aki most kilencéves, simán megfürdeti a hároméves öccsét, ha megkérem rá. A gyerekeim jó testvérek, és mind a hárman nagyon várták a kistesót. Annak idején, amikor a harmadik fiam született, annyival volt könnyebb a helyzet, hogy ő szeptemberben érkezett, napközben a nagyok iskolában és óvodában voltak. Most pedig mindenki itthon van jó pár hónapja. A karantén ideje alatt kialakult egy napirendünk, de mostanra teljesen felborult. Persze, az is számít, hogy befejeződött az iskola és nem kell tanulnunk. Egyelőre még összefolynak a napok, de próbálom lazán kezelni a helyzetet, mert szerintem csak így lehet jól túlélni ezt az időszakot. Hál' Istennek, a férjem még nyolcvan százalékban itthon van, rengeteget segít a nagyobbak körüli teendőkben, és a nagyszülőkre, meg a testvéreimre is mindig számíthatok.

„Nagyon élvezem a várandósságot”

– Azt leszámítva, hogy az első hetekben sokat voltam rosszul, nagyon szeretem ezt az állapotot. Izgalmas dolog tervezgetni, pakolászni, merthogy már elkezdtük berendezni a babaszobát – újságolja Dóri. – Testnevelő tanárként azt gondoltam, kifejezetten fitt kismama leszek, és kismamatornára meg egyéb helyekre járok. De mert a babák ketten vannak, jobban kell figyelnem, meg többet kell pihennem. Ezzel együtt tényleg nagyon élvezem a várandósságot, de már izgatottan várom azt is, hogy a picik itt legyenek velünk. A férjem is odaadóan és lelkesen készül az apaszerepre, mert már alig várta, hogy apuka lehessen. Ő egyébként is remekül bánik a gyerekekkel, könnyen megtalálja velük a közös hangot. Látom rajta, hogy maximálisan arra törekszik, hogy megteremtse számunkra a biztonságos hátteret anyagilag és minden más szempontból. Szóval készül nagyon! – teszi hozzá mosolyogva, majd Zsuzsira pillant. – Visszagondolva szívet melengető érzés, hogy volt egy olyan időszak az életünkben, amikor mindketten várandósak voltunk.

– Mindkettőnk számára csodálatos ajándék a sorstól, hogy egyszerre várhattunk kisbabákat – mondja Zsuzsi. – Az idei év ezért is (lesz) különleges a családunkban: karácsonykor már hárommal többen leszünk, mint a tavalyi ünnepen.

(fotó: privát)