„Azzal tegyél jót, akit a kezed elér” - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

„Azzal tegyél jót, akit a kezed elér”

Lehotzky Zsuzsanna
2021. febr. 17. 12:00
Életmód

A nagyböjti időszak a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és a kiengesztelődésre lehetőség – a felnőttek számára. De hogyan érdemes beszélgetni erről a gyerekekkel? Mi a nagyböjt üzenete a szülőknek? Tornay Gábort, a Váci Egyházmegye hitoktatási ügyekért felelős vezetőjét, ötgyermekes édesapát kérdeztük.

Lukács evangéliuma szerint Jézus nyilvános működésének kezdetén negyven napra elvonult a pusztába. Példája nyomán az első keresztény közösségek számára is alapvető volt a böjt és az imádságos lelkület.

A negyvennapos böjt azonban csak a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. Mivel a vasárnapot az egyház nem tekinti böjti napnak, így a VII. század óta szerdával kezdődik ez az időszak. Tehát hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. A XI. századig a böjt azt jelentette, hogy a keresztények ilyenkor késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített ezeken a szabályokon, hamvazószerdára és nagypéntekre azonban továbbra is szigorú böjtöt ír elő. Ez a 18 és 60 év közötti felnőttekre vonatkozik, akik háromszor ehetnek naponta, de csak egyszer lakhatnak jól, az étkezésekre pedig húsételt nem fogyaszthatnak.

Hamvazószerdán az előző évi virágvasárnapi körmeneten használt barka hamuját megszenteli a pap, majd ekkor és nagyböjt első vasárnapján keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben azt mondja: „Emlékezz ember: porból vagy és porrá leszel!”. Ezt a szertartást nevezik hamvazásnak, ami a nagyböjt kezdetét jelzi.

Idén február 17-re esik hamvazószerda, amikor megkezdődik a húsvétot megelőző negyvennapos böjt. Tornay Gábor úgy gondolja, hogy a rosszul értelmezett, túlzásba vitt böjtölésre és önsanyargatásra valószínűleg nincs szükség.

A böjt inkább a felnőtteknek tartogat üzenetet

– A böjtre nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk. Isten egészen egyszerűen úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk. Egy korai misztikus valahogy így fogalmazta meg: „Isten minden pillanatban meg akar minket ajándékozni, de ha ökölben van a kezünk, nem tudja letenni az ajándékát.” A böjtben leginkább arra törekszünk, hogy képesek legyünk elengedni mindazt, amivel mi magunk elválasztjuk magunkat Isten szeretetétől – mondja Tornay Gábor.

Az ökölbe szorított kéz az önsanyargatásra utal?

"A nagyböjt üzenete az: ki tudom-e nyitni a szívemet egy olyan valóságra, amiről eltereli a figyelmemet a környezetem, a világ."

– A ma embere ezer más dologgal foglalkozik, nagyon ritkán gondolkodik el egzisztenciális kérdéseken. Egyre szekularizáltabb a világ, úgy tűnik, egzisztenciálisan egyre közömbösebbé válunk. Az „Amit ma »megehetsz«, ne halaszd holnapra!”-gondolat válik egyre jellemzőbb hozzáállássá. „Ökölbe szorítjuk a kezünket”, és nem is akarjuk tudomásul venni, hogy létezik egy rajtunk kívül álló valóság. Nem foglalkozunk életünk és a halálunk mélyebb megértésével, a legfontosabb egzisztenciális kérdésekkel – magyarázza.

Tornay Gábor úgy gondolja, hogy a nagyböjt elsősorban a felnőtteknek tartogat üzenetet.

– A nagyböjt üzenete sokkal inkább az: ki tudom-e nyitni a szívemet egy olyan valóságra, amiről eltereli a figyelmemet a környezetem, a világ, ami tele van olyan dolgokkal, amik nem a szeretetről szólnak.

Ezt a fajta gondolkodást idővel megtanulhatjuk, de a gyerekek figyelmét hogyan tudjuk ráirányítani olyan témákra, mint például, hogy mi a nagyböjt lényege?

– Talán a gyerekek sokkal közelebb vannak még ahhoz a nagyon szép és tiszta érzéshez, amit a nagyböjtben mi, felnőttek keresünk. Bíznak a jóban, nyitottak arra, hogy lehetünk egyik nap jobbak, mint az előző napon. Egyébként a felnőtteknek nincs más esélye, mint hogy a gyerekek előtt személyes példával éljék az életüket. Például húshagyó kedden a család leül vacsorázni, utána az apuka és az anyuka elkezd beszélgetni arról, hogy most az évnek egy másik időszaka kezdődik: eddig volt a farsang, most pedig készülünk a húsvétra. Szeretnénk egy kicsit jobban rácsodálkozni a Mennyei Atya szeretetére, ami Jézus Krisztusban nyilvánul meg.

Ha nincs a szeretetnek cselekedete, nem nő a jó a világban

Az egyházi hagyomány szerint ilyenkor a nagyböjti időben szenvedni kell, a templomokban péntekenként keresztutat járnak az emberek, a gyerekek szempontjából azonban talán az sokkal fontosabb, hogy mit látnak otthon, hogyan készül a család a húsvétra.

"Az Isten az embert nagyon jónak teremtette! Erről szól a böjt, hogy magamra, a kapcsolataimra figyelek."

– Az emberi életben is vannak ismétlődő ciklusok, amikor elgondolkodunk a legalapvetőbb kérdéseinken, hogy mi is az élet, mi van az élet után, miért és honnan van a szívemben az, hogy meg tudom különböztetni a jót meg a rosszat. Az ember alapvetően mindig a jóra vágyik, függetlenül attól, hogy hisz-e vagy sem. Az Isten az embert nagyon jónak teremtette! Erről szól a böjt, hogy magamra, a kapcsolataimra figyelek. Igyekszem meglátni a másik emberben az „istenképmást”, az egyszeri, megismételhetetlen, felfoghatatlan csodát, aki itt él velem, aki egészen más ajándékokat kapott, mint én.

Az öt gyerekem miatt tőlem időnként megkérdezték, hogy melyiket szeretem a legjobban. Kedves szülők! Lehet erre válaszolni? Megkérdezték, egyformán szeretem-e őket? Mondtam, hogy nem, dehogy! Mindegyiket úgy szeretem, ahogy őt szeretni kell, ahogy szeretni tudom, de az kétségtelen, hogy bármelyikért meghalnék bármikor.

A Mennyei Atya szereti tökéletes atyai szeretettel a közel 8 milliárd gyermekét és ma is bármelyikünkért meghalna. Jézus örökkévalósága és üzenete pontosan ez. János evangéliuma ezt így foglalja össze: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ezt azért borzasztóan nehéz elmagyarázni a gyerekeknek…

– A legfontosabb, hogy ha változást akarok elérni bárhol az életemben, akkor azt elsőként magamon kell kezdenem. Sajnos gyakran foglalkozunk olyan dolgokkal, amiken nem tudunk változtatni. Azzal, hogy zsörtölődünk, heccelődünk, nem megyünk semmire, ettől nem nő a szeretet a világban. De ugyanígy van ez a dicsérettel is: „ó, te milyen jó vagy” – mondjuk sokszor. Ez csak egy vélemény. Ha nincs a szeretetnek cselekedete, nem növekszik a jó a világban.

Esténként megbeszéljük, hogy hogyan növekedett a jóság a családban.

A gyerekekkel azt lehet tenni, hogy esténként leülünk és megbeszéljük, ma kinek mit sikerült egy picit jobban elvégezni az előző naphoz képest. És megbeszéljük, hogy ezzel hogyan növekedett a jóság a családban. Szülőként mondani kell, hogy „látom, betetted a mosogatóba a poharadat”, „összepakoltál magad után”, „összehajtottad a ruhádat”. Mert minden családra jellemzően megvannak az adott házimunkák, amiket mindig ugyanaz a személy végez el, és az is látszik, ha éppen valaki nem végzi el a feladatát. Ha ebben előre tud lépni egy gyerek és azt a szülő visszajelzi, akkor segített neki megérteni a nagyböjt lényegét: a jóság, az öröm, a békesség és a szeretet gyarapodjon, miközben nyitott szívvel ismerjük fel Mennyei Atyánk szeretetét. Ha tehát lehet valamit tanácsolni a szülőknek, akkor az az lenne, hogy ők maguk gondolkodjanak azon, hogyan tudnak őszintén odafigyelni a gyermekeikre, minőségi időt adva a számukra.

Teréz anya valahogy úgy mondta: azzal tegyél jót, akit a kezed elér. Ha azokkal, akik körülöttem vannak – és nyilván a család az első –, meg tudom élni a szeretetet, akkor alkalmasabbá válok arra is, hogy váratlan helyzetekben, a nagyvilágban is képes legyek derűvel és szeretettel ránézni azokra, akikkel találkozom, legyen az osztálytárs, tanár vagy éppen a bolti pénztárnál előttem álló vásárló.

(illusztráció: Kovács Tamás/MTI)