A takarékoskodó szuperhős megihlette a fiatal alkotókat

A Magyar Államkincstár immár hetedik alkalommal hirdette meg a Mesterecset elnevezésű országos gyermek- és diákpályázatát, a Pénzügyminisztérium fiatalok pénzügyi tudatosságának fejlesztését célzó stratégiájához kapcsolódva. A pályázat legfontosabb célja, hogy a fiatalok az alkotási folyamaton keresztül szerezzenek ismereteket a pénzügyi tudatosságról.  

A 2022 őszén közzétett pályázat eredményét tegnap hirdette ki a Kincstár. Az immár hétéves hagyományra visszatekintő országos rajzverseny győztesei szüleik kíséretében érkeztek a várva várt díjátadó ünnepségre, ahol mosolyogva, vagy éppen kissé megilletődve vették át a megérdemelt nyereményeket.  

Több mint 1000 alkotásból választottak  

A mostani megmérettetésen a fiatalok pénzügyi tudatosságára építve a takarékoskodás, valamint a Kincstár és a családok kapcsolata témában mutathatták meg kreativitásukat a fiatalok. A jelentkezők a "Családom és a Kincstár" - Hogyan vesz részt a Kincstár a családod életében?, Járj utána!; valamint "A megtakarítás a szupererőm" - Hogyan takarékoskodik egy szuperhős? Te mi mindent tennél, ha a megtakarítás lenne a szupererőd? című témakörök közül választhattak.  

A tehetséges alkotók rajzzal, festménnyel, képregénnyel, fotóval, kollázzsal, makettel vagy digitális rajzzal indulhattak.  

A pályázatra több mint 1000 alkotás érkezett az ország minden részéből. A hagyományos alkotási módokkal készült pályaművek esetében külön díjazták az óvodások, az általános iskola alsó tagozatos diákjai, a felső tagozatos általános iskolások, valamint a középiskolások által beküldött pályaműveket. A digitális technikával készült munkák kategóriában mind a négy korosztály versenybe szállhatott.  

A beküldött pályázatok értékelését tekintélyes zsűri végezte: Balogh László helyettes államtitkár (Pénzügyminisztérium); Kurali Zoltán vezérigazgató (Államadósság Kezelő Központ Zrt.); Hergár Eszter elnök (Pénziránytű Alapítvány); Pap Judit főosztályvezető (MNB – Pénzügyi Ismeretterjesztési Központ); Jónás Csongor rajztanár, festőművész, tervezőgrafikus (Családbarát Magyarország Központ), Kiss Zsombor tervezőgrafikus, többszörös Magyar Formatervezési Díjas és Aranyrajzszög díjas művész (Családbarát Magyarország Központ), valamint zsűrielnökként Tavaszi Zsolt Államháztartási és Pénzforgalmi Szolgáltatásokért Felelős Elnökhelyettes (Magyar Államkincstár).  

A Magyar Államkincstár VII. Mesterecset Pályázatán öt kategóriában kihirdetett első helyezett nyereménye: 150 000 Ft-os vásárlási utalvány, a második helyezetté: 100 000 Ft-os vásárlási utalvány, míg a harmadik helyezetté: 50 000 Ft-os vásárlási utalvány. A fődíjakon kívül további különdíjat adott át a Pénzügyminisztérium és a Pénziránytű Alapítvány.  

„Jó kezekben van a jövőnk”  

Az ünnepélyes díjátadón elsőként Balogh László, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára, majd Bugár Csaba, a Magyar Államkincstár elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.  

A Családbarát Magyarország Központ nevében Dus Polett marketing és kommunikációs igazgató kiemelte: nagy megtiszteltetés, hogy két grafikus kollégájuk, Kiss Zsombor és Jónás Csongor is zsűrizhette a beérkezett alkotásokat.  

– Engedjék meg, hogy elsősorban az itt ülő gyermekekhez, fiatalokhoz szóljak – kezdte köszöntőjét Dus Polett. – Szívet melengető volt végignézni a csodálatos alkotásaitok kifejező erejét, a határokat nem ismerő kreativitást és okos mondanivalót. Köszönjük Nektek az élményt! Mi, felnőttek hajlamosak vagyunk aggodalmaskodni a jövő miatt, de a rajzaitokat, festményeiteket végignézve megnyugodhatunk. Jó kezekben van a jövőnk – fogalmazott.

„Jó irányba formálja a gyerekek szemléletét”  

Kiss Zsombor, a Családbarát Magyarország Központ tervező grafikusa több szempontból örömteli kihívásként élte meg az alkotások elbírálását.  

– Megtiszteltetésként ért ez a felkérés, annál is inkább, mert gyerekrajzokat kellett véleményezni, ami nekem egy kicsit szokatlanabb terep volt – kezdi a többszörös Magyar Formatervezési Díjas és Aranyrajzszög díjas művész. – Eddig inkább felnőttek, szakmabeliek munkáit zsűriztem, úgyhogy érdekes volt látni a kontrasztot, meg azt is, hogy „miből lesz, lehet a cserebogár?” (mosolyog). Számomra meglepő módon rengeteg pályamű érkezett a felhívásra, köztük sok kiváló alkotással.  

– A választható témákat nagyon jónak találtam, mert úgy gondolom, hogy a szuperhőshöz könnyebb kapcsolódnia egy gyereknek, hiszen ezeket a figurákat látja mindenütt, a ruháin, a televízióban, a képregényekben. Ez a megközelítés olyan szempontból mindenképpen jó rávezetés a témára, hogy a gyerekek a kötődésük miatt a takarékoskodó szuperhőssel azonosulva jobban, könnyebben el tudnak gondolkodni például azon, hogy a családjukban mennyire figyelnek oda a pénzügyek tudatos kezelésére, vagy, hogy mi mindent lehet tenni annak érdekében, hogy takarékosabban éljünk. A szuperhős ilyen módon való „bevetése” rávezet a pénzügyi tudatosság fontosságára. A takarékoskodást pedig szuperhősi minőségre emeli, kvázi hősies cselekedetté nyilvánítja, ami mindenképp pozitív üzenetet hordoz, és a pályázatban résztvevő gyerekek szemléletét jó irányba formálja.  

Zsombor elmondása szerint zsűritagként mindenekelőtt a pályázó életkorát vette figyelembe az elbírálásnál, mert még egy adott korosztályon belül sem volt könnyű egymáshoz viszonyítani az alkotásokat.  

– Kompozíció, színek, pontosság, a témához való kötődés és annak a kifejezőereje – sorolja a további szempontokat. – Azt is érdekes volt látni, hogy voltak, akik a saját életkorukat pozitív vagy éppen negatív értelemben meghazudtoló rajzokat készítettek. Mindenre akadt példa, engem mégis az lepett meg legjobban, milyen sok gyerek és fiatal küldte be az alkotásait. Sajnáltam is, hogy nem volt több kategória, meg díj, mert bár igyekeztünk a legjobbakat kiválasztani a számos jó közül, így is sok pályamű díjazatlan maradt.  

„Meghatott a gyerekek lelkesedése”  

Jónás Csongor, a Családbarát Magyarország Központ grafikusa és multimédia-tervezője rajziskolai tanárként a zsűrizést illetően már jó adag tapasztalattal rendelkezik.

– A rajzpályázat témáját remek ötletnek tartom, mert valójában a szuperhősös-kontextus abszolút bejön a gyerekeknek: ez egy rendkívül találó és inspiráló hívószó volt, amire az alkotó kedvű kicsik és nagyobbak igen ügyesen „reagáltak” – mondja. – Rajztanárként számomra nagy öröm volt látni azt, hogy milyen kreatívak tudnak lenni a gyerekek, mennyire komolyan vették ezt a feladatot, milyen sokat agyaltak azon, hogy érdemben körbejárják ezt a problémát, és kiválasszák, hogyan tudják a legmegfelelőbb formában interpretálni a mondanivalójukat. Ez a fajta hozzáállás és a lelkesedés engem nagyon meghatott, mert látszott a pályaműveken, hogy az alkotók nagyon meg akarták oldani ezt a feladatot, és igazán oda akarták tenni magukat. Ez nekem azért is szívet melengető érzés, mert tanárként számomra az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy miként tudom motiválni azokat a tanítványaimat, akikkel foglalkozom. Ilyen szempontból hatalmas élményként éltem meg a a zsűrizést, mert az alkotásokból maximálisan kiérződött a gyerekek igyekezete és odaadása. Lehet, hogy a lelkesedésük csak a szuperhősnek szólt, de akkor is, az adott témát olyan módon, megközelítésből kapcsolták hozzá a kedvenc figurájukhoz, ami számukra a legérdekesebbnek, a legmegoldhatóbbnak tűnt, és ez mindenképpen értékelendő. 

– Nyilván az a korosztály áll hozzám legközelebb, akikkel nap mint nap dolgozom, vagyis a középiskolás diákok – magyarázza Csongor. – Nekik már vannak fogalmi kötődéseik: a szüleik révén ők már rálátnak a pénzügyekre, felismerik a takarékosság, valamint a pénzügyi tudatosság fontosságát, és nagyon megkapó képeket alkottak ebben a témában. Bár a nagyszámú pályamunka miatt ezúttal nem volt lehetőségem elmélyedni a gyermekrajzok szimbolikájában, a középiskolás alkotóktól érkező pályaművek többségén így is érződött, „kirajzolódott” a pubertáskori traumák sora. Erre a korosztályra különösen jellemző, hogy bármilyen témában alkotnak, minden munkájuk egyrészt egy önkép, egy önkivetülés, egy aktuális lenyomat, másfelől pedig egyfajta „gyógyítóeszköz” is számukra. A rajzokban megjeleníthetik a félelmeiket, vagy azt az érzelmi vákuumot, ami bennük van, és ez felfedezhető volt ezekben a munkákban is. Néha egészen megdöbbentő dolgok köszöntek vissza a rajzaikban.  

– Bár a zsűritársaimmal tényleg nehéz helyzetben voltunk, mégis nagy örömet jelentett számomra, hogy ilyen nagy lelkesedéssel készített produkciókat mérhettem össze, és valójában mindegyikre azt tudom mondani, hogy szívem szerint mindegyik alkotóját megölelném, és megdicsérném, amiért elindult ezen a megmérettetésen, rászánta a szabadidejének egy részét erre a pályázatra, és nem utolsósorban azért, mert elismerésre méltóan komolyan vette a feladatát.  

(Nyitókép: Pfeiffer Szófia alkotása)