Rendhagyó kérdéssel indította a moderátor a beszélgetést, ugyanis rögtön a politikát helyezte előtérbe: lehet-e politikai oldalról közelíteni a női-férfi viszonyhoz?

Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkárhoz intézte a kérdést, aki válaszában a férfi és nő közötti kapcsolat erejére helyezte a hangsúlyt.

– Vajon érdemes érdekütközést létrehozni nők és férfiak között, és azt a benyomást kelteni, hogy egymás ellen küzdenek? Ezek a feszültségek nem jók, ezt sokkal természetesebben kell kezelni. Én a családügyekért vagyok felelős, ezért természetesen az a felelősségem, hogy legyenek bizonyos politikai eszközök ebben a kérdésben, de az a véleményem, hogy alapvetően ez nem olyan dolog, amit az államnak kellene szabályozni. Egyszerűen csak engedni kell, hogy a férfiak férfiak, a nők pedi nők lehessenek, nőként viselkedhessenek, és ne legyenek állandó konfliktusok a nemek vagy társadalmi csoportok között. A kölcsönös bizalom férfi és nő között létfontosságú. Azt gondolom, erre van a legnagyobb szükség a családban, az emberi kapcsolatokban és a társadalomban is.

– Sok mindennel egyetértek, amit elmondott államtitkár asszony – fűzte tovább a gondolatot Jeffrey Tucker. – Az elmúlt években pontosan láthattuk az Egyesült Államokban, ahol nagyon intenzívvé vált a kormány részvétele a férfiak és nők közötti kapcsolat szabályozásában, hogy ez valójában sem a nők, sem a férfiak számára nem jó. Többek között a munkahelyen sem, ahol szerinte katasztrofális ennek a hatása. Nőknek és férfiaknak azonos jogú szabad emberekként kell együttműködniük.

Steve Fuller szerint – aki szerint mára a nemek közötti különbségek megszüntethetővé váltak – a gyereknevelés feladatát sokan kiszervezhetőnek tartják, az azonban továbbra is kérdés, hogy a maszkulin és a feminin jegyeket, a hagyományos női és férfi szerepeket meddig lehet továbbra is fenntartani.

Robotok neveljék a gyerekeket?

Novák Katalin szerint, ha megkérdezik a nőktől, szándékoznak-e lemondani vagy feladni a gyermekszülést, a gyermeknevelés feladatát annak érdekében, hogy több joggal rendelkezzenek, vagy egyenlőbbek legyenek a férfiakkal, és ugyanazokat a szerepköröket tölthessék be a társadalomban, egyetlenegy tanulmányt sem találni, amely azt bizonyítaná, hogy a nők szándékosan feladnák ezekért a célokért a gyermekvállalás lehetőségét. Azonban az is igaz, hogy ha a nők egyre inkább ugyanazokat a szerepköröket akarják betölteni, mint a férfiak, ugyanabban az időpillanatban és életkorban, akkor előbb-utóbb valóban felvetődik a kiszervezés lehetősége.

Ekkor Steve Fuller alternatívaként vitára bocsátotta Sophia-t, az első robot nőt, aki Szaúd-Arábiában az elmúlt évben állampolgárságot is kapott. Tucker és Fuller Novák Katalintól mint nőtől várták a választ, hogy mit gondol a minden értelemben női jegyekkel felruházott robotról. Novák Katalin találóan megjegyezte, hogy anyaként sokszor úgy érzi, nagyon jó lenne, ha lenne egy robotja, aki átveszi az anyai feladatait a háztartásban, majd azzal a kérdéssel fordult a két szakemberhez, hogy bár támogatja a fejlődés, a tudomány előrehaladását, mégis az a kérdése, hogyha az emberiség a tudomány segítségével képes valamit létrehozni vagy megtenni, szükségszerűen meg is kell-e tennie.

Steve Fuller arra hívta fel a figyelmet, hogy a világon egyetlen más hely sincs, ahol az androidok állampolgárokká válhatnak, Szaúd-Arábia pedig, amelyről mindannyian tudjuk, hogy ebben milyen problémák vannak az emberi jogokkal és különösen a nők jogaival, egy ilyen robotoknak állampolgárságot ad.

Jeffrey Tucker szerint ez egy komoly kérdés, egy komoly probléma. De most a nemek közötti kapcsolatról beszélünk a munkahely összefüggésében, amivel mindannyian találkozunk nap mint nap. A történelemből azonban azt is megtanulhattuk, hogy valójában arra születtünk, és akkor működik jól a világ, ha tiszteletben tudjuk tartani egymás értékeit, és képesek vagyunk jól kijönni egymással.

Létezik egyáltalán egyenlőség nő és férfi között?

Tucker szerint olyan világban élünk, ahol az élet minden területén egyenlő lehetőségei vannak a nőknek és férfiaknak, legalábbis ezért küzdünk. Kétféle forgatókönyv létezik: az egyik a szabadon versenyző piac, ahol mindenki eldöntheti, milyen állásra kíván pályázni, minden pozíció szabadon betölthető, otthagyható. A másik egy rendkívül veszélyes út, ahol azt gondoljuk, hogy tudjuk, melyik foglalkozás női vagy férfi foglalkozás, milyenek legyenek az arányok a férfiak és nők között egy-egy munkahelyen, egy-egy hivatás területén, és ezeket szabályozzuk. A második lehetőség nem organikus fejlődés, ami véleménye szerint katasztrofális következményekkel járhat mindenki számára. Tucker szerint a munkahelyekkel kapcsolatban a nők és férfiak viszonyának kezelésére a „laissez-fair” (a nem beavatkozás politikája – a szerk.) hozzáállás a legcélravezetőbb.

A férfiak szívesen vállalnának több feladatot a családban

A beszélgetéshez ezen a ponton csatlakozott Melinda, aki egy tanulmányban azt a kérdést vizsgálta, hogy a nők és a férfiak esélyegyenlőségéhez vezető úton mi történik a társadalommal, mire ezt a célt elérik. A válaszadók kétharmada azt mondta, hogy a férfiaknak és a nőknek egymással együtt kell működnie a munkahelyen ahhoz, hogy sikerüljön egyenlő esélyeket teremteni. Tavaly végzett egy országos reprezentatív felmérést arról, hogy látják a nők és a férfiak a világban történő változásokat.

– A válaszadók több mint 60%-a tapasztalt az elmúlt két év során a nemek egyenlőségét célzó valamilyen pozitív változást. A férfiak is azon a véleményen voltak, hogy számukra is előnyös, ha a nők a férfiakkal azonos jogokat és lehetőségeket kapnak a munkahelyen. Emellett az erősebbik nem több mint kétharmada szívesen vállalna nagyobb részt a család életében, és venné ki a részét a család feladataiból is.

Novák Katalin megragadva az alkalmat, elmondta, hogy Magyarországon a 25-39 éves korosztályban a nők 35%-a, míg a férfiaknak csupán 25%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Egyre több nő vesz részt felsőoktatásban, a nők sokkal képzettebbek, mint korábban. Ennek köszönhetően egyre többet tudnak a jogaikról és lehetőségeikről is. Ők maguk akarnak a lehetőségeikért küzdeni. Ezt nem kikényszeríteni kell, nem erőltetni, hanem engedni, hogy megtörténjen. Magyarországon jelenleg ez a folyamat zajlik.

Hagyományos férfi és női szerepek

További kérdés volt a hallgatósághoz, hogy problémának látják-e, hogy a munkahelyükön előbbre jussanak. Erre a kérdésre kétszer annyi nő válaszolt igennel, mint férfi. Ezután megkérdezték tőlük, hogy a családjukban vannak-e történetek nemi alapon történő diszkriminációval kapcsolatban, amire szintén kétszer annyi nő adott igenlő választ, mint férfi.

Jeffrey Tucker zárógondolatként azt vetette fel, hogy azok a férfiak, akik hamarabb mennek el a munkahelyükről, mert a gyerekekért kell menni az iskolába, vajon számíthatnak-e hátrányos megkülönböztetésre? A válasz, szerinte, igen, és ehhez szükséges lesz alkalmazkodni.

Steve Fuller azt látja, hogy a hagyományos családfogalom kezd kimenni a divatból. Valóban kérdés a jövő szempontjából, hogy ki vesz részt a gyereknevelésben. Különösen a dinamikus, kapitalista gazdaságban a nemek szerinti szegregáció nem fenntartható. Ugyanúgy nem kőbevésett semmilyen társadalmi berendezkedés, a családot is ide értve. Ha valaki kapitalista gondolkodást követ, akkor nyitott gondolkodásúnak kell lennie a családdal kapcsolatos jövőbeli koncepciókra, fejleményekre is. És akármit gondolunk és mondunk a nemek szerepéről, ezekre a szerepekre is így kell tekinteni.

Novák Katalin szerint nagyon fontos lenne a vállalatoknál olyan politikát kialakítani a munka és család összeegyeztethetőségét célzó lehetőségekkel, ami előítéletmentes vállalati struktúrát, belső folyamatokat tesz lehetővé. De ma már az is tapasztalható, hogy egyre több apuka hozza-viszi a gyerekét az iskolába, vesz részt szülői értekezleten, iskolai eseményeken, amiből világosan látszik, hogy a férfiak is egyre aktívabbak ezen a téren. Ez azért van, mert ez a természetes, ez a magától értetődő számukra, és ezek a változások a munkaerőpiacon is változásokhoz fognak vezetni.