„A gyermeket kezeljük, és nem a dadogást”

Dadogásnak nevezzük, amikor a beszélő mondanivalójának kezdetén, vagy annak folytatása közben elakad, és láthatóan erőlködve próbálja átadni mondandóját. Légzési, hangadási, és artikulációs zavarról van szó, amely a beszédben megakadásokat és hangismétléseket okoz.

A dadogással kapcsolatban számos tévhit kering, többek között az, hogy a dadogó ember nem képes kommunikálni vagy értelmi fogyatékos. Egyik sem igaz! Épp ezért olyan fontos, hogy ne tabuként kezeljük, és elfogadjuk a beszédhibát. A mai napig nem tisztázott, mi is áll pontosan a dadogás hátterében, de úgy tűnik, több faktor is szerepet játszik a tünet megjelenésében, melyek közül általában többnek kell egyszerre zavart szenvednie ahhoz, hogy a dadogás valóban kialakuljon. Az egyik a genetika, tehát az öröklött hajlam. A másik tényező lehet a gyermek megkésett beszédfejlődése, illetve ha másfajta beszédzavarral is küzd. A családon belüli túlzott elvárások, valamint a felgyorsult életvitelünk is befolyásolják a dadogást.

Fodor Ildikó pszichológus és Zentai Orsolya logopédus évek óta közösen tartja csoportos terápiáit óvodás korú kisgyermekek számára. Sikerük titka a közös cél, azaz, hogy a tünetet nem megszüntetni akarják, hanem elfogadtatni a meglétét. Az már csupán hab a tortán, hogy sok esetben a dadogás is abbamarad.

Nagyon megterhelő lelkileg ez a terápia.

– Minden szakszolgálatnál más a rendszer, többnyire párhuzamosan zajlanak a foglalkozások, amit úgy kell elképzelni, hogy amíg egy logopédus foglalkozik a gyerekekkel, addig egy pszichológus foglalkozik a szülőkkel. Nálunk a terápiás órákon mindketten jelen vagyunk – kezdi Orsolya. – Mi együtt vagyunk a gyerekekkel. Ildikó pszichológusként, én pedig logopédusként. Óráinkon a logopédiai rész kicsit háttérbe szorul, ami annyit tesz, hogy a mondókázást, verselést, a légzéstechnikai gyakorlatokat kevésbé erősítjük. Nagyon megterhelő lelkileg ez a terápia. Én azért vállaltam el, mert érintett vagyok a témában: az én gyermekem is dadogott. Úgy éreztem, hitelesebb leszek a szülők szemében, mert pontosan tudom, hogy mit éreznek. Ildikóval egyetértettünk abban, hogy a hagyományos, esetleg didaktikus módszerek nem mindenkinél alkalmazhatók. Nagyon hamar egymásra hangolódtunk, a közös hang segíti a terápiás munkát.

Kompromisszum a terápia érdekében

– Mindkettőnk szakmája segítő szakma – magyarázza Ildikó. – Ettől függetlenül a logopédiai ellátás inkább a tünetek megszüntetésére, tehát a beszédteljesítményre koncentrál. Viszont, ha a dadogás a figyelem fókuszába kerül, akkor ez a tünet felerősödik, ahelyett, hogy megszűnne. Emiatt nagyon fontos volt, hogy képesek legyünk kompromisszumokat kötni, és oldott hangulatot teremteni a közös munka eredményessége érdekében. Hiszen a dadogás hátterében többnyire szorongás is áll, és ezt az érzést csak fokozná egy feszes tempójú, teljesítményközpontú légkörű terápia. Nagyon jól sikerült az Orsival való egymásra hangolódás, és a gyerekekre hangolódás! Azt gondolom, elengedhetetlen ez a fajta emberi komponens ahhoz, hogy a terápia pozitív eredménnyel záruljon.

Tudatos meseválasztás

A két szakember nem a hagyományos menetet követi, tehát nem a tünetekre fókuszál.

– A vizsgálat során leültetjük az édesanyát a gyermekkel, és arra kérjük őket, hogy együtt készítsenek valamit, például egy rajzot a közös nyaralásról – mondja Orsolya. – Közben persze hangosan beszélgetnek. Ez idő alatt a pszichológus a szülő-gyermek kapcsolatot figyeli, én pedig logopédusként a beszédet. Az órán anamnézis, kórtörténet feltérképezése zajlik, és az ott tapasztaltak alapján választjuk ki a megfelelő terápiás technikát. Meseterápia esetén nagyon tudatos már maga a mese kiválasztása is. Mivel csoportokkal dolgozunk, ezért különösen fontos, hogy mi lesz az a mese, amivel csoportszinten tudunk segíteni.

Dadogó gyermekek esetében súlyosabb a szorongás foka, ezért hatalmas a szerepe a mese feszültségoldó hatásának.

– Mindenki azt a technikát alkalmazza szakemberként, amit megtanult – veszi át a szót Ildikó. – Az én számomra az egyik kedvelt technika a meseterápia, így ezt is alkalmazzuk a komplex kezelés során. Dadogó gyermekek esetében súlyosabb a szorongás foka – mivel komplexebb tünet a dadogás, mert neurológiai, genetikai gyökerei is lehetnek –, és ezért hatalmas a szerepe a mese feszültségoldó hatásának. A gyermeket kezeljük, és nem a dadogást. A meséket tudatosan választjuk ki egy-egy esethez: azokhoz a problémákhoz igyekszünk mesét keresni, amelyek a gyermek életében is megfigyelhetők. A mesét követi az élményfeldolgozás, ahol a mesében megjelenő konfliktusokat személyessé tesszük, emellett próbáljuk „kijátszani” azokat a feszültségeket, amik megjelennek a mesehallgatás kapcsán.

A gyerekek azonosulnak a szereplőkkel

Előfordul, hogy a gyerekek annyira megszeretnek egy-egy mesét, hogy többször vissza kell térnünk hozzá

– Előfordul, hogy a gyerekek annyira megszeretnek egy-egy mesét, hogy többször vissza kell térnünk hozzá, többféleképpen fel kell dolgoznunk a történéseket – folytatja Orsolya. – A mesét azért szeretjük, mert nagyon jó alapot ad, sokféleképpen beépíthetőek az órákba – akár rajz, akár bábozás formájában. Érzelmileg is nagyon megérinti a kicsiket. Sokat elárul a gyermekről, hogy melyik szereplővel azonosul, ki lenne szívesen a mesében.

Az ovis foglalkozás másfél órán át tart, ami megköveteli a dinamikusságot, hiszen a kicsiknek még rossz a monotonitás-tűrésük. Mindig úgy kezdődik, hogy megérkezünk, és kicsit egymásra hangolódunk, akár kártyák segítségével: ki milyen érzelmekkel jött. Ezt követi a mozgásos rész, amikor valamilyen állat bőrébe kell bújniuk, majd pedig ki kell találniuk, ki melyik állatot választotta. A „bemelegítés” után jöhet a mese. Akadnak olyan gyerekek is, akiket szoktatni kell a meséhez, mert otthon nem hallgatnak mesét.

Az elfogadás segítése

– A klasszikus meseterápia egy-egy elemét vesszük át – mondja a pszichológus. – Azt reméljük, hogy a sokoldalú megközelítés hatására sok esetben elmúlik a dadogás. Tapasztalataink azt mutatják, hogy akkor is javulás tapasztalható, ha genetikai okok állnak a dadogás hátterében. A következményes tünetek elhárítása: arra szerződünk a szülőkkel, hogy megakadályozzuk az énkép sérülését, az önbizalom csorbulását, azt, hogy kapcsolatfélelem alakuljon ki a gyermeknél. A cél az, hogy a gyermek dadogásának elfogadását segítsük, illetve képesek legyünk lehetőség szerint oldani az elakadásokat.

(fotó: Shutterstock)