csalad.hu - Mi a hosszú kapcsolat titka?
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Mi a hosszú kapcsolat titka?
Ivanova Daniela
2019. szept. 12. 14:00
Párkapcsolat
Van úgy, hogy egy párkapcsolatban az egyik fél ambiciózus és folyamatosan igényli a fejlődést, míg a másik jól érzi magát a megnyugtató állandóságban és szívesebben marad a komfortzónáján belül. Hogyan és meddig tudunk kompromisszumot kötni? Erről kérdezte a csalad.hu Megyeri Zsuzsanna pszichológust, pár- és családterapeutát.

Mindannyian ismerünk olyan párokat, akiknek láttán elgondolkodunk: vajon hogyan is találhatott egymásra két ennyire különböző ember. Ám ők láthatóan remekül érzik magukat egymás társaságában. Mi a titkuk?

– Nem a közös, vagy a különböző érdeklődési kör az, ami összeköt két embert, hanem a szándék, hogy össze akarnak tartozni, és ezért megtesznek mindent, olykor a lehetetlent is – avat be a rejtelmekbe Megyeri Zsuzsanna pszichológus, pár- és családterapeuta

Így egészítjük ki egymást

– A párunk nyilvánvalóan nem adhat meg nekünk mindent, amire vágyunk, és nem lehet sem az érdeklődése, sem a temperamentuma ugyanolyan, mint a miénk – kezdi Megyeri Zsuzsanna. – Ha valaki nyitott, szereti a pörgést, az újdonságot, és mégis egy lassú vérmérsékletű, befelé forduló, halk szavú pár oldalán él, annak oka van. Lehet, hogy épp így egyensúlyozzák ki egymást, hogy az aktív fél a másikban találja meg azt a stabilitást és nyugalmat, amit egymaga nem tud „előállítani”. Ameddig ez a különbség a javukra van, és mindketten profitálnak belőle, addig nincs probléma – hangsúlyozza a pszichológus.


Legyenek közös célok

– Amikor az egyik besokall, és úgy érzi, hogy a különbségek már elviselhetetlenek számára, mert egész egyszerűen nincs bennük semmi közös, az még mindig nem biztos, hogy a kapcsolat végét jelenti, csak azt, hogy az egyensúly felborult. Személyiségünk fejlődésében a fáziskülönbségek elkerülhetetlenek. Amennyiben viszont van bennünk tisztelet a másik iránt, illetve olyan terület, ahol nagy az összhang, ezek a nehézségek leküzdhetők. Ez egyben azt is jelenti, hogy van közös céljuk, ezért az egyéni célok nem lesznek összeegyeztethetetlenek.

Ne adjuk fel önmagunkat

Kompromisszumot kötni szükséges, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy meddig megyünk el a kapcsolat megmentéséért.

– Feladni magunkat valaki másért már egy szélsőséges állapot, és egyenlő a mártírszereppel, ami sosem vezet jóra – hangsúlyozza Zsuzsanna. – Aki teljesen alárendeli magát a párkapcsolatban, az előbb-utóbb neheztelni fog a másikra, és ennek jelei lesznek. Lehet, hogy nem veszekedésben, vagy nagy összetűzésekben nyilvánul ez meg, hanem például az illető megbetegszik. Az érzések, gondolatok ki nem fejezése ugyanis fizikai tüneteket is okozhat.

Szeretettel forduljunk egymáshoz

– Ha őszintén azt szeretnénk, hogy partnerünk változzon, akkor ne vádaskodással, kritikával próbáljunk meg hatni rá, hanem mondjuk el neki, hogy milyen szükségleteink vannak. Vegyük például, hogy azt szeretnénk, hogy a párunk több időt töltsön velünk, hogy beszélgessünk. Ez egy elég klasszikus vágy, és főleg a nők részéről merül fel. Mondhatjuk azt ilyenkor például, hogy „Te egy érzéketlen tuskó vagy!”, vagy „Elegem van abból, hogy magamra hagysz!”. Viszont ezek a mondatok egészen biztosan nem visznek közelebb egymáshoz két embert. Ám ha a mélyen meghúzódó érzéseket képesek vagyunk felfedezni magunkban és ki is merjük fejezni őket, akkor ezek a mondatok esetleg így hangzanak: „Rossz nekem, hogy sokat vagyok egyedül”, „Szívesen lennék veled, fontos vagy számomra!”. Ugye, hogy mennyire másképp hangzik?

Az önfeladás megbetegíthet

Nem lehet büntetlenül és hosszú távon elfojtani a szükségleteinket.

– Amennyiben azonban a párkapcsolat miatt feladja valaki a számára fontos dolgokat, sőt, talán ki sem fejezi, hogy kielégítetlen igényei vannak, annak előbb vagy utóbb tünetei lesznek. Vagy a kommunikációban, vagy az érzelmi életben, vagy testi zavarokban. Nem lehet büntetlenül és hosszú távon elfojtani a szükségleteinket, mert később minden – talán más formában –, de annál nagyobb erővel tör elő. Ezért törekedjünk arra, hogy nyíltan, őszintén, ugyanakkor a másikra is ráhangolódva, valódi érzéseinket a középpontba helyezve kommunikáljunk egymással – tanácsolja a szakember.


(Fotó: Shutterstock)