csalad.hu - Leszel a barátom?
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Leszel a barátom?
Békési Erika
2019. aug. 1. 5:00
Kisgyermeket nevelünk
Olyan őszinte a kérdés, amikor az ovisok kifejezik egymásnak: szimpatikus vagy nekem. A barátság nemzetközi világnapjára készülve az első igazi barátokról kérdeztük Torda Molnár Enikő óvodavezetőt.

Te emlékszel az első barátaidra?

– Érdekes, hogy az óvodás éveimről kevés emlékem van, de a barátaimra jól emlékszem! Nyilván azért is, mert egy Békés megyei kis faluban, Csabacsűdön nőttem fel, ahol az óvoda végeztével a nagycsoport szinte teljesen együtt indult a helyi iskola első osztályába, tehát egy közösségben maradhattunk. Negyedik osztályos voltam, amikor elköltöztünk a faluból, de onnantól is hosszú évekig tartottuk a kapcsolatot a barátokkal: leveleztünk, néha találkoztunk is. Sokukról – hála a közösségi odalaknak – a mai napig vannak információim, és ennek nagyon örülök!

Sokáig óvónőként dolgoztál, jelenleg pedig három óvodai csoport gyermekeit segíted nap mint nap. Mit tapasztalsz, mi alapján választanak barátot az ovisok?

a barátkozást „választásaink titkos mozgatórugói” alakítják...

– Elsőre a férjem szavai ugranak be erre a kérdésre: a barátkozást „választásaink titkos mozgatórugói” alakítják... És ezt a mondatot alapjában véve életkortól függetlenül mindenkire érvényesnek érzem. Hiszen nézzünk csak körül az ismeretségi körünkben! Furcsa, elsőre szokatlan, mégis jól működő kapcsolatokat is jócskán látunk. Mindezeken túl a legtöbb kisgyermek számára az óvoda az első szociális színtér, többek között itt tanulják meg azt is, hogy mit jelent barátnak lenni, és ez milyen felelősséggel jár. Ebben a folyamatban nagy szerepük van a szociálisan érzékeny óvodapedagógusoknak is.

Gyorsabban barátkoznak a kisgyermekek, mint mi, felnőttek tesszük?

– A barátságkötés inkább személyiség kérdése. A zárkózottabb gyermekeknek több hét, vagy akár hónapok is kellenek ahhoz, hogy barátokat találjanak maguknak az óvodai közösségben. Őket ebből a szempontból a vegyes csoport kevésbé segíti, hiszen lehet, hogy akikkel szorosabb barátságot kötnek, azok a következő évben elballagnak. Az extrovertáltabbak, nyitottabbak gyorsabban kötődnek, és az elválásokat nem sínylik meg annyira. Ők azok, akik egy-egy búcsúzás után hamar tudnak és akarnak új barátságokat kötni.

Jellemző, hogy kit szemelnek ki maguknak a kicsik?

– A fiúk jellemzően fiúkkal, a lányok lányokkal szeretnek barátkozni. Ennek az alapja ebben a korban a szülőkhöz való kötődés, a szülői viselkedésminták és szerepek másolása, és játékokban való megélése lehet. A lányok szívesen töltenek együtt időt a babakonyhában és a babaszobában olyan tevékenységekkel, melyeket édesanyjuktól látnak otthon. Ilyenkor ők is anyukákká és háziasszonyokká válnak, babát altatnak, ebédet főznek, takarítanak. A fiúk ennél egy kicsit elmélyültebben barkácsolnak, megépítenek, alkotnak valamit, vagy autóznak, tolatnak, parkolnak, ahogy azt általában az édesapák teszik. Meg persze fociznak! De ebben a korban még nem "ciki" behívni egy ellenkező nemű pajtást a játékba, sőt séta során a kezét megfogni sem kellemetlen...

Mit csinálnak együtt az ovis jóbarátok?

– Elsősorban együtt játszanak! Hosszan, sokat, minden nap – nekik szerencsére még van erre idejük. A gyerekek óvodában tapasztalják meg először a közösségi élményeket, így a „barátság” szó is ebben a korban töltődik meg igazi tartalommal. De ez nem egyik napról a másikra történik, hanem hosszú folyamat. Hiszen ha belegondolunk, sokszor még felnőtt korban is nehezen fogalmazzuk meg, kik az igazi barátaink és miért.

Tartósak a gyermekbarátságok?

Feltehetjük magunknak a kérdést: nekem szülőként mennyire fontosak, és milyen minőségűek a barátságaim?

– Azokon a településeken, ahol csak egy óvoda és iskola van, a barátságok nem ritka, hogy egy életre megmaradnak. A gyermekek itt kisebb, családiasabb közösségben nőnek fel, a sok közös élmény, a folyamatos együttlét megadja a kapcsolatok alapját. A nagyobb városokban, a többosztályos iskolákban a diákok és a családok hamar elsodródhatnak egymástól, pláne akkor, ha a gyerekek iskolán kívüli, egyéb elfoglaltságai nem ugyanazok. Ez pedig szinte törvényszerű, és a felpörgött délutáni élet hosszú távon szinte lehetetlenné teszi a kapcsolattartást. Ezekben az esetekben az ovis barátságok viszonylag hamar pusztán szép emlékké szelídülnek. De fontos lehet a szülői minta is! Feltehetjük magunknak a kérdéseket: nekem szülőként mennyire fontosak, és milyen minőségűek a barátságaim? Jó kapcsolattartó vagyok? Odafigyelek a másikra?

„Leszel a barátom?” Mit jelent ez a gyakran hallott mondat a kicsik szájából?

– Mást, mint ahogyan azt mi felnőttek, vagy akár a kamaszok értelmezik! Az ovisoknál a "játsszál velem" alapvető kifejezése ez a mondat, ami pillanatokon belül átcsaphat a „nem vagyok a barátod!” állapotába, vagyis „valamiért megharagudtam rád, és pillanatnyilag nem akarok veled foglalkozni”. De ez általában nem hosszú távra szóló ítélet, egy közös játék vagy más együttes élmény hamar feledteti a borúsabb pillanatokat. A szülők jellemzően nehezebben élik meg ezeket a helyzeteket, hiszen felnőtt korban a barátság megszakadása mást jelent, és akár egy életre is szólhat.

Kiskorban a szülőbarátságok gyakran maguk után vonzzák a gyermekek egymás közötti rokonszenvét…

– Ez pontosan így van. Két jó, akár baráti kapcsolatban lévő anyuka gyermekei általában szívesen barátkoznak egymással, még ha különböző neműek is. Az egyik oka ennek az, hogy ebben a korban rendkívül erős a szülő-gyermek közti érzelmi rezonancia és kötődés: akit anya szeret, azt én is szeretem. Közben pedig természetes, hogy ha a szülők együtt töltik a szabadidejüket, és a barátok gyermekeivel közös élményeket szereznek, akkor ezek az érzések jó ideig, általában a kiskamasz korig táplálhatják a barátságokat. A kamaszkor beköszöntével aztán a gyerekek megfogalmazzák, sokszor újraértelmezik magukat - így a barátságaikat is. Erre a korra már kisebb a ráhatása a szülőknek. És ez így van jól.

(fotó: Shutterstock)