1. Hagyjuk abba a panaszkodást!

Az első és legfontosabb lépés, hogy magunkat fülön csípjük, amikor rossz példával járunk elől. Ilyen mondjuk a reggeli dugóban morgolódás a gyermekünk előtt: „már megint el fogunk késni”, vagy „mi soha nem érünk oda sehova időben”. Ha a nap végén a párunknak panaszkodunk, mennyi bosszúság ért minket aznap, ne csodálkozzunk, ha a pesszimizmus és negativitás idővel a csemeténkre is átragad. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem beszélhetünk a rossz dolgokról, de fontos, hogy a pozitív dolgokat is említsük meg és fókuszáljunk ezekre.

Tipp: Vacsora közben bevethetjük például a „rózsák és tüskék” játékot: mindenki elmondja, mi volt a legjobb és a legrosszabb dolog a napjában. Ahelyett, hogy a negatív események miatt elégedetlenkednénk, emeljük ki és koncentráljunk a pozitívokra!

2. Bízzunk benne!

Az igazság az, hogy a gyermekek nem tudnak optimista hozzáállást gyakorolni, ha nincs alkalmuk bebizonyítani, hogy képesek egyedül is véghezvinni bizonyos dolgokat. Ehhez azonban nagyfokú bizalomra is szükség van a részünkről. Adjunk tehát a gyermekünknek olyan életkoruknak megfelelő feladatokat, amiket sikerrel el tudnak végezni. Egy kétéves össze tudja szedni a játékokat, egy hároméves be tudja pakolni a szennyest a kosárba, egy négyéves el tudja vinni a tányérját a mosogatóig, egy ötéves ki tudja üríteni a papírkosarat, egy hatéves pedig szét tudja válogatni a koszos ruhát.

3. Engedjük küzdeni!

Szintén gátolja a gyermeket a sikerélmény, a „képes vagyok rá” érzés megtapasztalásában, ha nem hagyjuk néha kicsit küzdeni. Keresztülmenni egy kis szenvedésen, míg valami végül tényleg sikerül, teljesen egyedül. Erre már egészen kiskorban érdemes lehetőséget adni és nem folyton közbelépni és kisegíteni a kicsit, ha elakadna. Fontos, hogy a kudarcokat is megtanulja kezelni és önbizalommal telve, ismét talpra álljon – ehhez azonban szülőként teret kell adnunk neki. Tegyük hát félre az aggodalmainkat és tudatosítsuk magunkban, hogy ezzel hosszú távon jót teszünk neki!

4. Maradjunk a realitások talaján!

Az optimizmus gyakran inkább realista gondolkodást igényel, nem pedig mindig 100%-ban pozitívat. Ha realizáljuk az adott helyzetet, és felvázoljuk a lehetséges pozitív és negatív kimeneteleit, azzal csupán mindenre felkészítjük a gyermekünket. Fontos, hogy ahelyett, hogy azt mondanánk, „biztosan minden rendben lesz”, reális megoldásokat kínáljunk neki, amivel pozitív kimenetelűvé alakíthat akár egy rosszra fordult szituációt is. Ebből fogja ugyanis megtanulni azt a fajta gondolkodásmódot, hogy történjék bármi, mindig ki lehet hozni belőle valami jót.


(Fotó: Shutterstock)

kisgyermekgyermeknevelés