Túl szép, hogy igaz legyen? – Ismerkedés biztonságosan
Szerző:Ivanova Daniela2022. 08. 15.Családban élni jóOKIT
A szerelem rózsaszín felhőjében minden csodálatosnak, idillinek hat. Sajnos azonban nem mindig minden olyan tökéletes, mint amilyennek látszik.
Hogyan ismerhetjük fel időben a bántalmazásra utaló jeleket? Sándor-Lenkei Aida szociális szakember készít fel minket a biztonságos randizásra.
Sándor-Lenkei Aida az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálattal partnerkapcsolatban álló Ökumenikus Segélyszervezet miskolci krízisambulanciájának vezetője. Ez a szervezeti egység a kapcsolati erőszak áldozataival és azok hozzátartozóival foglalkozik. A szakember szerint az első néhány randin még nagyon nehéz megállapítani, hogy bántalmazóval van-e dolgunk – hiszen a kezdetek kezdetén mindenki a legjobb arcát mutatja –, de azért vannak jelek, amelyekre már ilyenkor is érdemes odafigyelni.
– Kapcsolati erőszak esetén általában hosszabb idő telik el, amíg fény derül a partner valódi személyiségére, mégis figyelemfelkeltő lehet, ha már az első pillanattól fogva túlzottan odaadó az illető. Óriási figyelemmel és szeretettel árasztja el választottját, folyamatosan üzenetekkel és telefonhívásokkal bombázza, rengeteg ajándékot vesz, indokolatlanul gyorsan vall szerelmet és sürgeti az elköteleződést. Nem szabad összekeverni ezt a kezdeti lelkesedéssel és fellángolással, hiszen az első időkben mindannyian igyekszünk különösen kedvesek, előzékenyek és udvariasak lenni a másikkal, ám ha felmerül bennünk a gondolat, hogy „ez túl szép, hogy igaz legyen”, akkor hallgassunk a belső hangra és intsük óvatosságra magunkat! A bántalmazó fő célja ugyanis, hogy minél előbb megkaparintsa áldozatát, és ezt a teljes eszköztárával igyekszik majd megtenni. Remek manipulátor, ezért tud eleinte olyan elbűvölő lenni.
Őrizzük meg a szabadságunkat!
Aida kiemeli, hogy érdemes bevonni a családtagokat és a barátokat, akik külső szemlélőként, objektíven figyelhetik meg a választott partnert.
– Nem is az a fő szempont, hogy hogyan néz ki az illető, hanem inkább az, hogy miként bánik a partnerével és hogyan viszonyul annak szeretteihez. Rizikófaktor, hogy a bántalmazók karizmatikus álarcukat felöltve sokszor a többieket is képesek megtéveszteni, ezért különösen fontos a jó megfigyelőképesség; elsősorban a mi részünkről természetesen. Óvatosságra ad okot, ha kontrollálni próbál, mindig tudni akarja, hogy merre tartózkodunk, kivel találkozunk, esetleg bejelentkezést kér videochat-en keresztül „bizonyíték” gyanánt. Később aztán megjegyzéseket tehet arra vonatkozóan, hogy milyen ruhát viselünk és mit eszünk, vagy akár rosszakat mondhat a barátainkról, hogy ne akarjunk velük találkozni. Nyilván egy nagy szerelem kezdetén legszívesebben minden percet együtt töltenénk és még a napi ötszöri telefonbeszélgetés is egészségesnek hat, de ezek ellenére is igyekezzünk felállítani a határainkat és megőrizni a szabadságunkat.
Sosem az áldozat a hibás
Aida hangsúlyozza: a legtöbb esetben minimum két hónap kell ahhoz, hogy a bántalmazó felfedje teljes valóját, de ez akár egy évig is eltarthat. Akkor érkeznek az egyértelműbb jelek, amikor már biztosnak érzi partnerét, de ez a pont mindenkinél máskor jön el.
– Általában egy-egy mérföldkő után következik be radikális változás. Lehet ez egy szerelmi vallomás, az első szexuális élmény, családbemutatás vagy összeköltözés, de volt olyan kliensem is, akinél egy év elteltével, az első baba megszületése után kezdődtek el a bántalmazások. Ezek eleinte különböző verbális eszközökkel nyilvánulnak meg, mint amilyen a családtól és a barátoktól való elidegenítés. Számos esetben előfordul, hogy a bántalmazó nem engedi el áldozatát egyedül sehová, utóbbi pedig a konfliktus elkerülése érdekében inkább már nem is próbálkozik. Az idő elteltével így önbecsülése csökken és egyre inkább úgy érzi, hogy benne van a hiba, hiszen a bántalmazó elhiteti vele, hogy ő váltja ki ezeket az indulatos reakciókat belőle. Fontos tudni, hogy ez nem így van! A bántalmazó okos eszközökkel dolgozik, az alárendelt szerepbe kényszerült partner pedig elnyomva érzi magát. Munkánk során ezért hangsúlyozzuk mindig, hogy minél előbb derül ki a bántalmazás megléte a kapcsolatban, annál nagyobb eséllyel menekülhetünk ki belőle. Közös albérlet, tulajdon vagy gyermek esetén már sokkal, de sokkal nehezebb ezt meglépni. Olyankor a bántalmazó az áldozat teljes támogatói körét ismeri; a családját, a barátait, a munkahelyét, tudja, hol lakik és így tovább. Minél több információ van a birtokában, annál veszélyesebb.
Amikor a menekülés az egyetlen út
– További intő jel lehet az interneten való ellenőrizgetés – folytatja Aida. – Nézegeti a profilunkat, figyeli, hogy kiket jelöltünk be ismerősnek és kiket lájkoltunk. Eleinte csak a háttérből leskelődik, hónapokkal később azonban már szélsőséges lépéseket is tehet: álprofilt készít, esetleg belenéz a telefonunkba. Egy kliensem partnere például megjelent az áldozat munkahelyén és jelenetet rendezett – mindenki előtt lejáratva őt ezzel –, mert akkor éppen nem tudta neki felvenni a telefont. Egyszer azonban mindenkinél eljön az a pont, amikor már lépnie kell, a kérdés az, hogy mikor? Ezt mindig az áldozatnak kell eldöntenie. Amíg többet ad a párkapcsolat, mint amennyit elvesz, addig általában benne maradnak az emberek, sokan azonban sajnos azon túl is. Néhány esetben előfordul, hogy nem bántalmazásról van szó, hanem mindössze kommunikációs probléma lépett fel; ebben az esetben érdemes igénybe venni egy párterapeuta segítségét. Láttam már erre is példát, amikor őszintén megnyílt a pár, küzdött a házasságáért és végül sikerült azt megmenteni. Egy abuzív kapcsolat esetén viszont szigorúan tilos az ilyesfajta terápia, hiszen nem egyenrangú, hanem alá- és fölérendeltségi viszony van a felek között. Amikor az egyik a hatalmával sakkban tartja a másikat – mentálisan, fizikailag, szexuálisan, anyagilag –, akkor egy olyan szerepbe kényszeríti, amelyben egyedül csak ő irányít. Ilyenkor már csak a menekülés az egyetlen út.
„Ne terítsük ki az összes kártyánkat”
Kérdés, mégis mit tehetünk, hogy megelőzzük a bajt? Aida szerint az információ fokozatos adagolása mindenképpen tanácsos.
– Először is: találkozzunk publikus és semleges helyen. Nagyvárosoknál nem szükséges külön elutazni, de kisebb települések esetén inkább válasszunk olyan találkozási pontot, amely a lakóhelyünktől kicsit távolabb van. Adagoljuk óvatosan az információkat az életünkkel kapcsolatban, ne terítsük ki egyszerre az összes kártyánkat. Figyeljük meg, hogyan beszél az előző partnereiről: haraggal vagy tisztelettel? Figyeljünk testünk jelzéseire is, hiszen a pillangók a gyomrunkban nem mindig jelentenek jót; sokszor bizonytalanságra, szorongásra utalnak. Fontos tudni, hogy egy bántalmazóval való ismerkedés során nem egy jelre, hanem jelek összességére kell fókuszálnunk. Hagyjunk időt arra, hogy megismerjük partnerünket, és ha kell, kieshessenek azok a csontvázak a szekrényből. Nincs szükség túlzott óvatosságra, csak némi figyelemre és tudatosságra.
Óvatosan a szavakkal
– Amennyiben bizonytalannak érezzük magunkat a jelekkel kapcsolatban, bátran keressünk fel egy krízisambulanciát vagy segítőszervezetet, ahol tanácsot kaphatunk. Onnan tudhatjuk, hogy jó irányba tart a kapcsolat, ha nem kell megjátszanunk magunkat benne, azaz önmagunk lehetünk. Az interneten való ismerkedéskor pedig legyünk különösen óvatosak, hiszen ott csak a szavakra apellálhatunk. Szemkontaktus, mimika, illatok hiányában a szavaknak még nagyobb erejük van, mint egy személyes találkozás során, a bántalmazók legnagyobb fegyvere pedig pont ez. Nyugodtan osszuk meg az érzéseinket, de ne adjuk ki teljesen magunkat. Amikor megjelenik a félelem és tartunk attól, hogy majd egy-egy mondatunkra, tettünkre hogyan fog reagálni a párunk, ha már a gondolatainkat is ő irányítja, akkor vegyük fel a nyúlcipőt, keressünk olyasvalakit, aki értékel minket és nem elnyom, épít, és nem rombol.
Kérjünk segítséget!
Segítséget kérhetünk a krízisambulanciákon, amely az országban 7 helyen működnek. További információk és elérhetőségek itt olvashatók: https://okit.hu/kriziskezelo-szolgalatok. Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) elsőrendű célja, hogy segítséget nyújtson a kapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás, az emberkereskedelem, így a prostitúció áldozatainak, és szükség esetén gondoskodjon az elhelyezésükről.
Az OKIT anonim módon, a nap 24 órájában – Magyarország területéről vezetékes és mobiltelefonról egyaránt – ingyenesen hívható a 06 80 20 55 20-as telefonszámon. Mindemellett, amennyiben Ön vagy valaki a környezetében kapcsolati erőszak áldozata, segítséget kérhet a Szolgálattól az okit@csalad.hu e-mail címen is.
Amennyiben Ön vagy valaki a környezetéből úgy érzi, túl sok a teher, nincs remény, hívja anonim módon, ingyenesen a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének 116-123-as számát.
Segélytelefon: 06/80-20-55-20
E-mail: okit@csalad.hu
Weboldal: www.okit.hu