A szülő a példakép

Azok a fiatalok, akik rendszeresen látják, hogy a szüleik sportolnak, nagyobb valószínűséggel fognak maguk is sportolni, és természetesnek tartják majd, hogy a sport az élet része. Válasszunk olyan távot, ami nem megerőltető, amit egy jól megválasztott tempóval mindenki tud teljesíteni a családban.

Készüljünk a versenyre!

A közös családi kirándulások, fogócskák, közös kocogások megfelelő alapot adnak arra, hogy egy rövidebb távon bátran elinduljunk. Ha a gyerekek kedvet kapnak, akkor úgyis csatlakozni fognak anya vagy apa futóedzéséhez bringás, rolleres vagy görkoris kísérőként. Ha pedig megtetszik nekik a futás, akkor úgyis mondani fogják, hogy "menjünk futni".

Beszéljük meg a stratégiát!

Amikor az egész család rajtszámmal a mellkasán áll a rajtban, az hatalmas élmény. Beszélgessünk a versenyről előzetesen, készüljünk fel arra, hogy ki kivel fut a családban, mi lesz a "stratégia". Ki fogja anya kezét? Ki fogja apa kezét?

Soha ne erőltessük!

Ha a gyereknek nincs kedve a közös futáshoz, a közös versenyzéshez, akkor ne erőltessük. Menjünk ki egy családi futóversenyre nézelődni, lehet, hogy annyira megtetszik neki a verseny hangulata, hogy a legközelebbi futásunkhoz már ő is csatlakozni szeretne.

Mondjuk neki, hogy milyen ügyes!

Van olyan gyerek, akinek nagyon jólesik, ha futás közben is dicséretet kap, van ki megelégszik a befutó utáni puszival. Egy a lényeg: ha utolsóként is érkezünk a célba, akkor is legyünk rá nagyon büszkék, és ezt mondjuk is el neki!

Figyeljünk az evésre, ivásra!

Mindenképp fontos, hogy együnk a verseny előtt pár órával, hogy ne éhgyomorra teljesítsük a távot. Ha nagy meleg van, akkor legyen nálunk kulacsban víz, vagy fogyasszunk a frissítőasztal kínálatából.

A teljes cikk a Futásról Nőknek oldalán olvasható.