Amikor először olvastam arról, hogy Ádám projektje újrahasznosított műanyagból készült szemüvegkereteket kínál a látássérült gyermekek számára, rögtön megtetszett ez a nemes kezdeményezés. Aztán megtudtam, hogy a fiataloknak készülő szemüvegnek további előnyei is vannak, meg azt is, hogy az elhivatott fiatalember különleges workshopokat tervez szerte az országban, és a foglalkozásokon az iskolások aktív részvételére számít. Ezek után egyre jobban érdekelt, mi mindenről szól a már a nevét tekintve is figyelemfelkeltő Malom-projekt.    

– Tizenévesen olvastam egy cikket egy magyar autótervezőről, aki tervezett egy személygépkocsit egy híres luxusmárkának – meséli Ádám. – Akkor tudatosult bennem, hogy létezik egy olyan szakma, ahol bármit megtervezhetek. Ez a felismerés annyira magával ragadott, hogy eldöntöttem, ez a nyitott irány teljesen passzol az érdeklődésemhez és a kíváncsiságomhoz, úgyhogy ezen az úton kell elindulnom. 18 évesen felvételiztem először a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre (MOME), de akkor nem vettek fel. Ezután 5 évig sok mindennel foglalkoztam: kézilabdáztam, fotográfiát és grafikát tanultam, de egy idő után mindenből elegem lett, mert beláttam, hogy ez még nem az én végső helyem. Ezt követően édesapámnál dolgoztam Németországban, építkezéseken, ahol homlokzatoknak a szerkezetét készítettük el. Ott is ragadt rám egy kis műszaki tapasztalat, ami később nagyon jól jött az egyetemen. Két év elteltével hazajöttem, utána egy évig készültem az újabb felvételire, aminek meglett az eredménye, mert 23 évesen bejutottam a MOME-ra.  

Egy holland kezdeményezés inspirálta

Ádám 2018-ban formatervezőként végzett az egyetemen.  

– Végzős hallgatóként találkoztam először a műanyag-újrahasznosítással, ez volt a diplomaprojektem is, bár akkor még felnőtteknek terveztem szemüvegkeretet – idézi fel a meghatározó időszakot. – Az alapkoncepcióm az volt, hogy a szemüvegkeret háztartási hulladékból készüljön. Igazából a műanyag újrahasznosítási téma úgy szippantott be, hogy a diplomamunkámhoz kapcsolódóan jártam a hollandiai Eindhovenben, ahol részt vettem a Design Week eseményen, és ott találkoztam a Precious Plastic nevű kezdeményezéssel. Ők olyan gépeket építenek, amelyekkel háztartási hulladékot lehet újrahasznosítani, lokálisan. Mindenféle gépet terveztek, amelyeket utána open source-szé tettek, ami azt jelenti, hogy a tervrajzok elérhetőek, letölthetőek az interneten, és akinek van hozzá affinitása, el tudja készíteni magának ezeket a gépeket. Nagyon megtetszett ez a kezdeményezés, hogy van valakinek egy projektje, amiről látja, hogy hasznos lehet akár világszinten, és ezt „kiteszi az asztalra”, hogy „fejlesszétek, csináljátok!”. Ez a hozzáállás annyira megfogott és annyira inspirált, hogy emiatt kezdtem el ezzel foglalkozni. Én is nekiálltam gépeket készíteni, és ezzel párhuzamosan futott a diplomaprojektem az egyetemen.  

Inkább a maga útját járja

És hogy mi adta az ötletet a bevezetőben említett Malom-projekthez?

– Pályakezdőként dolgoztam több munkahelyen az egyetem után, de azt tapasztaltam, hogy miközben nekem egyre erősebb vízióim lettek a formatervezés terén, nem láttam perspektívát abban, hogy meg tudnám valósítani az elképzeléseimet a szóban forgó cégeknél. Így egész egyszerűen rákényszerültem arra, hogy a magam útját próbáljam járni – teszi hozzá Ádám, aki az önállósodás jegyében indította el a Malom-projektet.

– A kísérleteink arra irányulnak, hogy minél több megoldást találjunk arra, hogyan illeszthető be a műanyag hulladék újra a tárgyi körforgásba, hogyan lehet a háztartási műanyag szemétből újból használható elemeket létrehozni, és miként vehetnek részt a felhasználók ebben a folyamatban.

Vajon Ádám projektje miért pont ezt a nevet kapta?

– Nagyon inspirált az a folyamat, ahogy a szélmalmok működtek régen – magyarázza. – Az emberek kint dolgoztak a földeken, learatták a búzát, berakták az őrlőbe, és még sorolhatnám a lépéseket egészen addig, amíg elkészült a liszt, abból kenyeret sütöttek. Ez egy nagyon szép organikus folyamat volt, amely figyelembe vette a természetet is és az embert is benne. Engem formatervezőként leginkább az érdekel, hogyan lehet a termékek irányából ugyanezt a gondolkozást megközelíteni.

„Kölcsönösen inspiráljuk egymást”

Ádám elmondása szerint a projektet főként ő viszi, de van egy szakmai partnere, aki segíti, és van egy társa is a vállalkozásban.  

– A feleségemmel, Zsófival osztálytársak voltunk az egyetemen, ő is formatervező, és emiatt nagyon jól ki tudja egészíteni a munkámat – mondja a fiatalember. – A Malom-projekt kapcsán sokat segített a prezentációra való felkészülésben, de a tervezéseknél is ki szoktam kérni a tanácsát, a véleményét. Mindkettőnknek van egy saját projektje, Zsófi inkább biohulladékokkal, meg természetes anyagokkal foglalkozik, én meg a már meglévő anyagok újrahasznosításával, de van, amikor közösen tervezünk. Egyszer ő segít be nekem, máskor meg én neki, szóval tágak a határai az együttműködésünknek (mosolyog). A feleségemnek jobban megy a szervezés, míg én a műszaki dolgokban vagyok erősebb, úgyhogy jól kiegészítjük és kölcsönösen inspiráljuk egymást.  

Gyerekbarát szemüvegkeretet tervezett

Amikor azt kérdezem, mik a legfőbb előnyei az általa tervezett, újrahasznosított műanyagból készült szemüvegkeretnek, máris sorolja a pozitívumokat.

– A gyerekeket talán a szemüvegkeret változatos mintájával és színeivel lehet elkápráztatni, ami segíti számukra a szemüvegviselés elfogadását. Ugyanakkor a keret készülhet átlátszóbb anyagból is, akkor meg pont az a lényege, hogy nem olyan harsány. Emellett a keretek nem csupán szépek, de rugalmasak és törésbiztosak is, így abszolút megfelelőek az adott célcsoport számára. Azon is gondolkozunk, hogy úgy tervezzük meg a terméket, hogy az elemei cserélhetők legyenek, és ha esetleg mégis eltörik a keret valamelyik része, akkor azt ki lehessen cserélni egy másik elemre. Illetve, amelyik elem megsérül vagy eltörik, azt is újra be lehet darálni, és alapanyagot lehet készíteni belőle.  

Sikeresen startoltak

Ádám nem kevesebbel büszkélkedhet, mint hogy 2023-ban a Malom-projekt lett a Nemzeti Tehetség Központ által meghirdetett, a fiatalok start-up vállalkozásának beindítását támogató START Program egyik nyertese.  

– Tavaly olvastam először erről a pályázatról, és amikor idén újra elém került egy cikk ebben a témában, úgy gondoltam, hogy az a projekt, amit elkezdtem fejleszteni, nagyon jól illeszkedik a kiíráshoz, és egyébként is nagyon jó lehetőségnek tartottam ezt a pályázatot.  A programra 250-en jelentkeztek, ebből 20 csapat került a versenybe, köztük a mi projektünk is, ami fontos előrelépést jelentett a vállalkozásunk fejlesztésében. Először is a Nemzeti Tehetség Központ csapatonként 3 millió forint kezdőtőkével segíti a vállalkozások megalapozását. Emellett két hónapos intenzív üzleti mentorálásban volt részünk, és a személyre szabott képzési folyamat során kiváló szakemberektől tanulhattunk, többek között vállalkozásfejlesztési, HR, sales, branding és marketing, valamint piackutatási és piacelemzési ismereteket szerezhettünk. A nyolchetes tréning felkészített bennünket a programot záró Demo Day-re is, ahol egy kétperces prezentáció keretein belül ismertettük a kidolgozott ötletünket. Ezen az eseményen a két legjobban teljesítő csapat egyikeként további 5 millió forintos vállalkozásindítási támogatást nyertünk.  

Mire fordítják a nyereményt?

A Családbarát Magyarország Központ pályaorientációs képzésekkel igyekszik segíteni a fiatalokat és a szüleiket a pályaválasztás időszakában. A program célja a személyes segítségnyújtás a pályaválasztási folyamat megismeréséhez, valamint a pályaválasztáshoz szükséges önismeret (képességek, készségek, értékek, érdeklődés, motiváció) és a munka világában történő eligazodáshoz nélkülözhetetlen alapismeretek kialakításához.

– Van egy közöségi műhely a Közgazdasági Politechnikumban, ott szoktam fejleszteni a projektjeimet – mondja Ádám. – A gépeim egy részét kaptam, de olyan is van, amelyiket én terveztem és gyártattam le. Van köztük darálógép, amivel össze lehet őrölni a műanyag kupakokat, és utána ezt az őrleményt bele lehet tölteni egy másik masinába, amellyel fröccsenteni lehet tárgyakat, például bútorokhoz csomópontokat. A pályázati támogatásból szeretnénk beszerezni még további gépeket. Emellett ki kell dolgoznunk egy komplett stratégiát a vállalkozásépítéshez, tanácsadó segítségével, és nem utolsósorban szeretnénk elkészíteni a honlapunkat. A Facebook-on és az Instagram-on már elérhető a projektünk, de ha elkészül a weboldalunk, az egy fontos állomás lesz.

Bevonni az iskolásokat  

Ádám úgy véli, a projektjük azért is nyerhetett a START Programban, mert nagyon komplex módon kezeli a problémát, és nagyon sok irányból próbál változtatni a megszokott termékgyártási és értékesítési struktúrán.

– Az is az előnyünkre vált, hogy prototípussal is rendelkeztünk, tehát már fel tudtam mutatni egy 1.0-ás, jól megtervezett terméket – teszi hozzá. – Mostantól még körülbelül egy féléves tervezés vár a szemüvegkeretre, mielőtt ténylegesen eléri a végleges formáját, és gyártható, majd eladható lesz. Emellett az is fontos célunk, hogy workshopokat szervezzünk szerte az országban, hasonlókat, mint amilyeneket már eddig is többször tartottunk. Az első komolyabb foglalkozást két évvel ezelőtt egy kamaszoknak szóló táborban rendeztük, ahová vittünk gépeket is, és a fiatalokkal bútorokhoz készítettünk csomópontokat. Már a bútorokat is együtt terveztük meg a résztvevőkkel, ezeknek az elemeit elkészítettük fából, majd a gépeinkkel csomópontokat készítettünk hozzájuk újrahasznosított műanyagból, végül pedig együtt összeszereltük az iskolabútorokat. A fiatalok rendkívül lelkesek voltak, örömmel vettek részt a komplex alkotói folyamatban, és nagy élmény volt számukra látni azt, hogy használni tudják a végterméket. A szemüvegekkel is valami hasonlót tervezünk: elmennénk az ország különböző régióiba, és ott tartanánk foglalkozásokat. Akár úgy, hogy a helyben, pl. az iskolában gyűjtött hulladékot újrahasznosítjuk, és ott lokálisan készítünk belőle szemüvegeket. Ezekre a workshopokra szemészekkel és látszerészekkel mennék, és vinnénk a szükséges gépeket, eszközöket is. A helyszínen látásvizsgálatot szerveznénk, és ezután készítenénk el a megfelelő szemüvegeket a gyerekek aktív közreműködésével. Úgyhogy próbáljuk minél komplexebben kezelni a problémát, meg a tervezést, és igyekszünk úgy megvalósítani ezt a projektet, hogy be tudjuk vonni a felhasználókat is.  

– Ezt azért is tartom fontosnak, mert általában véve úgy gondolom, hogy több kreatív órára, közösségi feladatmegoldásra és vélemény megosztásra van szükség, ki kell zökkenteni a fiatalokat a megszokott, sablonos gondolkodásból. Azt kell megtanulniuk, hogy a kreativitásuk által képesek teremteni, megvalósítani dolgokat, és hogy közösség által egymást tudják segíteni.  

A kísérletezés varázsa

Ami a távolabbi jövőre vonatkozó terveket illeti, Ádámnak határozott elképzelései vannak.

– Szeretném felfejleszteni ezt az újrahasznosítási projektemet is, de egyik tervezésembe sem szeretnék beleragadni. Az a célom, hogy inkább organikusan fejlődjek, és ami jön, és aminek látom az értelmét, azt befogadjam és azt felfejlesszem. Szeretnék egyre nagyobb és egyre komolyabb munkákat elvállalni, olyanokat, amelyek társadalmilag hasznosak. Emellett szívesen terveznék szép, esztétikus, jól átgondolt termékeket is, még ha azok kevésbé – vagy egyáltalán nem – bírnak társadalmi hasznossággal, és „csak” annyi a hasznuk, hogy kiélhetem a kreativitásomat a létrehozásukban.  

Ádám azt is örömmel osztja meg velem, mit szeret a legjobban mindabból, amivel foglalkozik.

– Az egyik a kísérletezés, ami nagyon tud lelkesíteni. Igazából akkor tudok igazán jól tervezni, amikor már egyre jobban látom, hogy mi rajzolódik ki az elképzelésemből. Ezt egyfajta flow-élményként élem meg, melynek során teljesen elmerülök és feloldódom abban, amit éppen csinálok. Olyankor semmi más nem számít, megszűnik körülöttem a világ, és ha ilyen mélységben bele tudok merülni abba, amiben a legnagyobb örömömet lelem, az fantasztikus érzés. A másik, ami megint csak jó érzéssel tölt el, amikor foglalkozást tartunk, és másokon látom ugyanezt a lelkesedést – az az élmény is hihetetlenül inspirál.