Önként mentünk – Bódvalenke, ami magával ragad!

Az M3-as autópálya Miskolcig a megszokott változatossággal gyönyörködtet, innen azonban kezdődik a varázslatos borsodi kaland, csodálatos kilátás a hegyekre, festményre illő szalmabálák, precízen megépített gólyafészkek és kisebb-nagyobb folyóhidak szegélyezik utunkat. Egy igazi csodavilágban hatolunk egyre mélyebbre Magyarország egyik legszebb táján, a Zempléni-hegység által körülölelt Bódva-völgyben, néhány kilométerre a szlovák határtól. Régimódi utazóként már készítenénk az útlevelet, de megpillantjuk a Bódvalenke táblát és a jellegzetes, roma művészek által megálmodott festményeket a házfalakon, amelyek országosan, sőt, nemzetközileg is oly ismertté tették a települést. Rögtön egyértelművé válik, megérte ennyit utazni, egészen különleges hangulata van a falunak.

Már a fogadtatás is szívélyes: a főút mellett, a Projektiroda előtt Szil Tolmi, a Juszt-is teszünk! Alapítvány vezetője integet széles mosollyal, karjában pedig kíváncsian pislog gyermeke, Balázs. A legjobbkor jöttünk, az alapítvány nyári táborában már javában zajlanak a foglalkozások, a perzselő napsugarak elől visszahúzódtak az árnyékba a gyerekek, akik másfél órás bontásban, korosztályonként váltják egymást. Csillognak a kicsik szemei, hisz ezen a héten minden körülöttük forog: javában jár körbe a tálca, gyorsan fogy a tízóraira kapott lekváros kenyér, de éppen csak abbahagyják a játékot, már szaladnak is vissza, hiszen sem a labda, sem a többi játék nem várhat sokáig. A helyi gyerekek mellett az ország minden tájáról érkező önkéntesek is élvezik a délelőttöt, fontosnak, szívet melengetőnek tartják a programban való részvételt, amely olykor ugyan fárasztó, de őket is feltölti élményekkel.

A legjobb helyre került a díj

Szükség is van rájuk, mert gyermekből szép számmal akad a 98 százalékban romák lakta, bő 200 fős borsodi településen, de az alapítvány fejlődése mutatja, hogy jó az út, amin járnak. Tolmi boldogan és büszkén mutatja a vadonatúj fejlesztéseiket: a faluközpontban, a templomokkal szemben áll a Projektiroda névre keresztelt központ, amelynek szomszédságában sikerült megvásárolni egy elhanyagolt állapotú házat. Ide idén bevezették a vizet, ami nagy szó arrafelé, mert a házak csekély százaléka rendelkezik csak vezetékes vízrendszerrel, és a tábor idejére szálláslehetőséget alakítottak ki önkénteseiknek. De természetesen a következő hónapokra is dédelgetnek terveket. Munkájukat a helyi gyerekek hátrányos helyzetének csökkentése motiválja és a felzárkóztatás, hogy egy jobb és teljesebb élet reményét adhassák a fiataloknak.

Ahogy bepillantást engednek a Bódvalenkén folyó munkába, egészen biztosak lehetünk benne, hogy a legjobb helyre került a Családbarát Magyarország Központ Önként Jöttem díja. Az elismerés mellett az alapítvány számára tisztítószereket, konyhai eszközöket, az ott élő gyermekek mindennapjait színesebbé tevő és készségfejlesztő játékokat, írószereket adományoztunk, ezzel is támogatva a településen zajló önzetlen és úttörő munkát.

– Annyi kulisszatitkot elárulhatok, hogy a Családbarát Magyarország Központ munkatársainak szavazatai alapján toronymagasan győzött a Juszt-is teszünk! Alapítvány a legutóbbi voksoláson – mondta el a díjátadáson Boglacsik Tímea, a Családbarát Magyarország Központ szakmai igazgatója.

– Elkötelezettségüket látva, mindenképp szerettünk volna hozzájárulni a kicsik nyarának hasznos eltöltéséhez, főleg, miután személyesen is megtapasztalhattuk, hogy mennyit dolgoznak az önkéntesek a gyerekek felzárkóztatásáért.

A szívügyük az alapítvány munkája

Színes és változatos érdeklődésű egyéniségekből áll az önkéntesek csoportja, a diákok mellett színész, drámapedagógus és pszichológus végzettségű segítők is mosolyogva utazzák át hazánkat, és választják önkéntes küldetésük helyszínéül a falut. Vajon mi lehet a titka az alapítványnak?

– Ez egy igazi szerelem, minden alkalommal mosolyogva autózom keresztül az országon Pécsről, hogy részt vehessek a táborokon és a foglalkozásokon – meséli a pécsi színésznő, Kocsis Zsófia, aki már öt éve dolgozik az alapítványban.

– Ahogy az egyik barátnőmtől értesültem erről a táborról, néhány óra múlva azon kaptam magam, hogy bábokat varrok a kicsiknek. Nagyon hamar beszippantott a közeg, külön öröm, hogy a táborokban azt látjuk, egy hét alatt is óriási fejlődés érhető el a gyerekeknél. Néha nehéz és fárasztó a feladat, de minden apró lépés rengeteg erőt ad és csodálatosan feltölt az itt töltött pár nap.

Ezt mi is megtapasztalhattuk, a gyerekek közül mindenki igyekszik lubickolni a figyelemoázisban, szeretne egy aprócska szeletet az önkéntesek figyelméből, amely bármilyen pénzen vásárolható játéknál nagyobb kincs. Az idősebbek igyekeznek belógni a kicsikhez, a csoportvezetők azonban résen vannak.

– A romaintegráció a szívügyem, egyértelmű volt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ha az önkéntesség nagyobb szerepet kap az életemben – meséli a Svédországban született, Spanyolországban gyerekeskedő Szil Tolmi, aki mozgalmas ifjúkora ellenére mindig Magyarországon képzelte el az életét.

– Már tinédzserként hazaköltöztem az iskola miatt, mostanra pedig már édesapám is újra itthon él, sőt, első támaszom volt ebben az önkéntes projektben. A családunknak mindig szívügye volt a segítségnyújtás, erre neveltek minket a testvéremmel és ezt adom tovább a kisfiamnak is. Hálás vagyok ezért a díjért, boldogok vagyunk, hogy elismerték a munkánkat és támogatásra méltónak találták ezt az ügyet.

Az interneten folyamatos a kapcsolat

A havi egy hétvége és a nyári tábor alkalmával személyesen, az internetes Skype-tanodának köszönhetően pedig a hétköznapokon online is részt vehetnek a gyerekek a foglalkozásokon. Az önkéntesek és a helyi, négygyermekes családanya, Zsuzsa együttműködése által a digitális térben is zajlik az innovatív képzés és felzárkóztatás az egyre eredményesebb iskolai tanulmányok érdekében.

– Nem kevés energiába kerül összegyűjteni a gyerekeket a munka és az iskola után, hogy időre leültessem őket az online „órákra”, de ha nem lenne ez a program, biztos hiányozna – állítja Zsuzsa, aki fejedelmi, házias ízekkel, csülkös bablevessel és palacsintával fogadta stábunkat.

– A gyerekekben is egyre több a tanulási kedv és a motiváció, a táborban például külön kiránduláson vehettek részt azok, akiknek sikerült javítaniuk a jegyeiken az iskolában.

Tanulságokkal megpakolva indultunk útnak és hagytuk magunk mögött a házfalakra álmodott festményekről ismertté vált falut, amelyet azonban, érzésem szerint igazán híressé és elismertté a Juszt-is teszünk! Alapítvány önzetlen és elhivatott munkája tesz. A hátrányos helyzetű gyerekek reményteli mosolya mögötti bizalom és szeretet olyan erőt ad, amit semmi mással nem lehet pótolni.