Néma segélykiáltás – amikor alakot ölt a lelki fájdalom

– Az önbántalmazásnak sokféle formája lehet, azonban leginkább a falcolást értjük alatta, vagyis azt, amikor az illető, jellemzően az alkarján vagy combján, lábszárán, bokáján valamilyen eszközzel – késsel, pengével, gyufával, égetéssel, ceruzával, körömmel – sérüléseket ejt magán. Enyhébb formában ugyan, de akár a hajtépés és a körömrágás is ide tartozhat, azonban ez utóbbi inkább szorongásos tünet. Extrém esetben az önbántalmazás akár az öngyilkosságig is fajulhat – kezdi Geist Gábor szociológus, addiktológiai szakértő, mentálhigiénés szakember, képzésben lévő családterapeuta.

Belső frusztráció oldása

– Fontos hangsúlyozni, hogy nem a seb mélysége, nagysága számít, minden önbántalmazó magatartást komolyan kell venni! Ha ilyesmit tapasztalunk a gyermekünknél, ne mérlegeljünk, hogy indokolt-e ez a viselkedés. A mélyben meghúzódó lelki sérülésekkel foglalkozni kell! Általában valamilyen veszteség, fájdalom, szégyen, megaláztatás áll mögötte, és emiatt fordul maga ellen, hiszen úgy érzi, nincs más eszköze. A falcolásnak van egy igen világos szimbolikája is, hiszen a bőr az énhatárokat, az identitást jelképezi. Így ilyenkor a nem látható és „megfogalmazható” lelki fájdalmat az önsebzéssel mintegy külsővé változtatja az illető; ezáltal alakot ölt, láthatóvá válik. Ez egyfajta kommunikáció önmaga, a lelke és a külvilág felé is. Az önsértés a szakadás szimbólumával a fájdalomtól való elszakadást is jelképezi. Kulturálisan a megtisztulással, bűnbocsánattal, önvezekléssel áll kapcsolatban. Ráadásul közben endorfin szabadul fel a szervezetben, aminek – az ópiátokhoz hasonlóan – fájdalomcsökkentő hatása is van és megkönnyebbüléssel jár, ezért egyfajta lelki függőség is kialakulhat.

Lelki sérülések nyomában

Az önbántalmazás leggyakrabban a serdülőket, fiatal felnőtteket érinti, és érdekes módon többségben vannak a lányok és a nők.  

– Gyermekkori traumák, elhanyagolás és/vagy bántalmazás, szexuális abúzus, a család hiánya vagy diszfunkcionális működése állhat a háttérben, ezért gyermekotthonokban vagy onnan kikerülteknél gyakrabban megjelenő probléma. Sűrűbben fordul elő az olyan családokban élő fiatalok esetében is, ahol nem lehet nyíltan érzelmekről beszélni. De egyáltalán nem ritka, hogy átlagos családi körülmények között nevelkedő fiatalnál is egyfajta menekülési stratégiává válhat az önsértés, hiszen a tinédzserkor egyébként is egy lelkileg viharos időszak, amikor sérülékenyebbek a gyerekek. Gyakran küzdenek alacsony önértékeléssel, meg nem értettséggel. Nem ritka, hogy szerelmi csalódás miatt fordul valaki maga ellen, nekem is volt ilyen esetem. De még csak ez sem feltétlenül kell hozzá, a kortársak zaklatása vagy a tanárok általi megaláztatás is elvezethet ilyen szélsőséges viselkedésig. A jó hír, hogy sokszor a fiatalok – a család, a támogató környezet segítségével – túllendülnek ezen az időszakon és fel tudják dolgozni a lelki sérüléseket, amik az önbántalmazáshoz vezettek, ám előfordulhat, hogy személyiségzavar (p. borderline szindróma vagy skizofrénia) vagy depresszió áll a háttérben. Sőt, kábítószerhasználat és alkoholprobléma is társul hozzá. Nem szabad mindezt elbagatellizálni, súlyosabb, elhúzódó, ismétlődő esetekben szükséges pszichiáter, klinikai szakpszichológus segítségét kérni. A hozzátartozók bevonása, a családterápia is segíthet ilyenkor.

Ismerjük fel a jeleket!

A szülőknek nincs könnyű dolguk, hiszen a kamaszokra jellemző titkolózás megnehezíti a felismerést.

– Az önbántalmazás szégyenérzettel társul, ezért a fiatal rejtegetni próbálja a környezete és a szülei előtt is, hogy ilyesmit csinál. Ha azt látjuk azonban, hogy a gyermekünk iskolai teljesítménye egyre romlik, sokat szorong, a szokásosnál jobban magába zárkózik, hirtelen megváltozik a magatartása, állandóan hosszúujjút hord, takargatja a karját, akkor érdemes gyanút fogni. Habár tinédzserkorra jellemző – és természetes is – az eltávolodás a szülőktől, ennek ellenére ügyeljünk rá, hogy ne szűnjön meg az érdeklődésünk iránta. Érezze, hogy továbbra is kíváncsiak vagyunk rá és a dolgaira! Ha jó a kapcsolatunk a gyermekünkkel, nagyobb eséllyel észre fogjuk venni az intő jeleket.

Biztonság és rugalmasság

A szülő-gyermek kapcsolat rendkívüli fontosságú, amely már az anyaméhben elkezdődik és hozzájárul a biztonságos kötődés kialakulásához.  

– Ha ez megvan, sokkal kisebb a valószínűsége, hogy a gyermek az önbántalmazáshoz menekül. A Covid óta azért sajnos megfigyelhető, hogy a mentális problémák gyakorisága megnövekedett, például a pánikbetegségé is, és ilyenkor előfordulhat, hogy a fiatal felnőtt a frusztrációját maga ellen fordítja. A család azonban egy alapvető szocializációs közeg, melynek az is a szerepe, hogy egyfajta filterként működve a külvilág negatív hatásaival szemben megóvja a tagjait és biztonságot nyújt. Ha a szülő egyensúlyban tud maradni, akkor ezt képes képviselni a gyermeke felé is. Ennek óriási jelentősége van, ahogy állandóan változó világunkban a reziliencia, mint értékes képesség elsajátításának is. Lényeges az is, hogy a gyermekünk érzelmi fejlettségének szintjén a problémákról is szó essen, de például a saját párkapcsolati gondjainkat ne vele vitassuk meg, ne neki panaszkodjunk. Mindez hatalmas, megoldhatatlan teherként telepedik rá, amivel nem tud megbirkózni.  

– A közvetlen család mellett a szociális közegnek is jelentős szerepe van az önsértés megelőzése és felderítése szempontjából. A kortársak szekálása vagy egy tanár általi nyilvános megszégyenítés elvezethet olyan mértékű szégyenérzetig és lelki fájdalomig, hogy az illető saját magát kezdi bántani. A pedagógusok egyfajta modellként is szolgálnak a gyerekek életében, ezért lényeges, hogy ne erősítsék a tabusítást és a diákok alacsony önértékelését. Legyen szemük arra is, hogy felismerjék, ha baj van: például tornaórán nem akar átöltözni a tanuló, vagy takargatja a karját.  

Van kiút

Ha kiderül, hogy a gyermekünk kárt tesz önmagában, a legfontosabb, hogy megértéssel, elfogadással forduljunk felé.  

– Ne ítélkezzünk, inkább biztosítsuk arról, hogy hozzánk bármikor fordulhat, elmondhatja, mi bántja. Igyekezzünk visszaépíteni az elveszett bizalmat. Ha verbálisan nehezen nyílik meg, akkor a lehetséges kiút, hogy más módon tegyük kifejezhetővé számára a benne lévő nehéz érzéseket. E célt szolgálják a nonverbális technikák – az egyik ilyen nagyszerű módszer a többi között a művészetterápia. Az is nagyon fontos, hogy a fiatalok megfelelő, az egészséget védő, problémamegoldó, megküzdési (coping-) stratégiákat sajátítsanak el. Ilyenek lehetnek például a mozgás, a sport és a kreatív tevékenységek. Ezek az elfojtott düh, agresszió, valamint a stressz levezetésére is kiváló eszközök. Szülőként nem kell minden helyzetben magunktól várnunk a probléma megoldását: kérjünk segítséget akár az iskolapszichológustól, mentálhigiénés vagy más, a témában jártas szakembertől. Mindeközben pedig ne felejtsük el kimutatni a szeretetünket a gyermekünk felé, akinek – hiába mutatja sokszor az ellenkezőjét – fontos, hogy hallja és érezze, pótolhatatlan helye van a szívünkben.  

KÉRJÜNK SEGÍTSÉGET!  

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) elsőrendű célja, hogy segítséget nyújtson a kapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás,  az emberkereskedelem, például a munkacélú vagy a szexuális célú kizsákmányolás áldozatainak, és szükség esetén gondoskodjon az elhelyezésükről.  

Az OKIT anonim módon,  a nap 24 órájában – Magyarország területéről vezetékes és mobiltelefonról egyaránt – ingyenesen hívható a  06 80 20 55 20-as telefonszámon. Mindemellett, amennyiben Ön vagy valaki a környezetében kapcsolati erőszak áldozata, segítséget kérhet a Szolgálattól az okit@csalad.hu e-mail címen is.

Országszerte jelenleg 9 krízisambulancia fogadja a kapcsolati erőszak áldozatait és hozzátartozóit, amelyek elérhetőségeit itt találja: https://okit.hu/kriziskezelo-szolgalatok. 

Ha Ön vagy valaki a környezetéből úgy érzi, túl sok a teher, nincs remény, hívja anonim módon, ingyenesen a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének 116-123-as számát. 

Segélytelefon: 06/80-20-55-20

E-mail: okit@csalad.hu
Chat: www.okit.hu
Weboldal: www.okit.hu