Régen haszonállat, ma társ

Az állatok olyan energiatöbbletet adnak az embernek, ami a lelki jóllétet szolgálja.

– A háziasítás messzire nyúlik vissza az emberiség történetében, olyannyira, hogy kezdetének pontos időpontja nem is ismeretes – kezdi Sáfrány Tünde pedagógus. – Ez a kölcsönös, pozitív hatásokkal bíró kapcsolat ma is jelen van az életünkben, csupán kissé átalakult. Háziállataink nagyobb részét már nem „haszonszerzés” céljából tartjuk, hanem társként, barátként, családtagként tekintünk rájuk.

– A kutyatartás célja régebben inkább a szolgálat-teljesítés volt, ma már kicsit „munkanélküliek” az állatok – fűzi hozzá Halász Árpád állattréner. – Ez nem feltétlenül baj, mert érzelmi vonatkozásban van rájuk szükség, ugyanis olyan energiatöbbletet adnak az embernek, ami a lelki jóllétet szolgálja.

Csak ha készen áll rá a gyermek

– Az állattartás időigényes, felelősséggel és kötöttségekkel jár – hívja fel a figyelmet a pedagógus. – Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon mikor bízhat gyermekére egy másik életet? A gyermekek egyes kutatások szerint már 3 éves koruktól képesek az állattartás alapjainak megértésére. Életkori sajátosságaik azonban nem teszik lehetővé az állatok önálló gondozását ebben az életkorban. 10 éves korukra azonban már kialakul(hat) az a rendszeresség, illetve igény, miszerint teljesen önállóan, saját akaratukból kitakarítják, almozzák, takarmányozzák, sétáltatják kedvenceiket.

Halász Árpád szerint érdemes mérlegelni, gyermekünk elég elszánt-e ahhoz, hogy mondjuk iskola előtt egy órával felkeljen azért, hogy megetesse, megsétáltassa a kis jövevényt. –Jobb esetben a kedvenc 10-15 évig lesz a család része; tudja és szeretné vállalni az ezzel járó felelősséget? Amennyiben ezt a kérdést bizonytalanság övezi, az nagy valószínűség szerint azt jelenti, hogy még nem jött el az idő.

Jó hatással lesz rá

Egy kisállat példát nyújt a gyermek számára, közelsége pedig biztonságot ad és nyugalmat áraszt.

– Az állatokkal való együttélés során az ember gyermeke sokféle ingert, érzést megtapasztal, köztük nemcsak pozitív dolgokat, hanem például aggodalmat, félelmet is – emeli ki Tünde. – Ezek azonban eltörpülnek majd a megannyi csodás hatás mellett, amit kedvenceink ránk és gyermekeinkre gyakorolnak.

– Egy jó közegben nevelkedett kisállat, aki megkapja a maximális gondoskodást, példát nyújt a gyermek számára, közelsége pedig biztonságot ad és nyugalmat áraszt – teszi hozzá Árpád. – A gyermek ráadásul egy teljesen új jelrendszert is megtanul, mintha csak egy idegen nyelven beszélne, ugyanis az állatok rendkívül jól használják a mentális kommunikációt.

Rendszert visz az életébe

– A gyermek és az állat nevelése hasonló, ugyanis mindkét esetben következetesen kell fellépni – mondja Árpád. – Mivel mindkettőjüket nagyon befolyásolják az érzelmek, ezért határozottan kell a szabályokat felállítani. Így csemeténkben tudatosulni fog, hogy a kedvencet bizony hétvégétől, ünnepnaptól, időjárástól és napszaktól függetlenül mindig meg kell etetni, itatni, vagy sétáltatni, mely folyamatok egy rendszeres napi rutint alakítanak ki az életében.

Gyógyítja a testet, lelket

Ha bánatosak vagyunk, vagy fájdalmat érzünk, kedvencünk mellénk bújik. Ez megteremti számunkra a lelki békét.

Tünde úgy gondolja, hogy az állatok gondozása során a gyermek önértékelése nő, önbizalma fejlődik, mely a későbbi emberi kapcsolataira is hatással lehet. Az állatokkal folytatott beszéd fejleszti a kommunikációs készséget, az önkifejezést. Az állatasszisztált terápia kiváltképp pozitívan hathat a gyermek tanulási folyamataira és személyiségfejlődésére.

A tanulási zavarral küszködő, illetve a hiperaktív gyermekek esetében fejleszti a koncentrációt, a speciális nevelési igényű, vagy szorongó gyermekek esetében pedig oldja a feszültséget. Az állat ösztönösen érzi, ha szükségünk van rá. Otthon is tapasztalhatjuk, hogy ha bánatosak vagyunk, vagy fájdalmat érzünk, kedvencünk mellénk bújik. Ez megteremti számunkra a lelki békét.

Egy állat „terápiás célt” tölthet be, hiszen tartása, gondozása, a vele való együttélés megtanít a felelősségvállalásra, boldogabbak, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak leszünk tőle. Segít összpontosítani, serkenti a mozgásra való igényt, normalizálja a légzések számát, szívverést, vérnyomást; egyszóval javul az életminőségünk.

Közelebb hozza a természetet

Halász Árpád állattrénerként úgy gondolja, hogy a mai világban egyre inkább eltávolodtunk a természettől. – Az urbanizáció miatt az élővilágban való részvételünk csökkent, az állatok jelenléte idegenebb a gyermekek számára. Legtöbben nem farmon, vagy tanyán nőnek fel, ahol természetes számukra a kacsa, a liba, a malac, vagy a tehén látványa, hanem ismeretlenként tekintenek rájuk. Amennyiben egy gyermek állatszerető családba születik, az azért nagy előny, mert automatikusan része lesz az életének, tud majd különbséget tenni állat és állat között, ami a fejlődését szolgálja.

Tünde pedagógusként a fent említettek tükrében minden felelős szülőt bátran sarkall arra, hogy a gyermekvállalás után (is) nyugodtan vágjon bele az állattartásba, és élvezze annak minden pozitív hatását! Ezt azonban csak akkor tegye, ha a család tagjai osztoznak a felelősségben, és együttesen oldják meg az ezzel járó nehézségeket.