csalad.hu - "Minden szülés után hálát érzek!"
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

"Minden szülés után hálát érzek!"

Békési Erika
2019. nov. 26. 6:00
Babát várunk

Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász nevét valószínűleg mindenki ismeri a szakmában, a nők többsége pedig ilyen nőgyógyászra vágyik. A természetes szülés élharcosa, szabadidejében többedmagával 150 fős cserkészcsapatot vezet. Bálint doktor kórházi szemléletváltást segítő törekvéseit nemrégiben Kopp-Skrabski díjjal jutalmazták.

– Bár a díjat én kaptam, az ember semmit nem csinál egyedül! Sokan dolgozunk azért, hogy a nők szüléssel kapcsolatos ősi tudását ne uralja el a kórházi protokoll. És ahogy a szülészeten csapatban dolgozunk, úgy a cserkészetet sem magam szervezem, legalább huszonöt aktív felnőtt képezte magát cserkésszé azért, hogy a gyerekeinknek aktív, értelmes szabadidőt kínáljunk. Közös büszkeség, hogy ma Magyarország 13. legnagyobb cserkészcsapata a miénk!

Az ön nevéhez is fűződik a Bethesda szülészete, ahol lehetővé válik a természetes szülés és a kórházi otthonszülés is.

Édesapám, Bálint Sándor is szülész-nőgyógyász, aki nagyszerű nézeteket vall, Magyarországon ő használta először az „otthonszülés a kórházban” kifejezést. Ráadásul körülbelül 10 évvel azelőtt, hogy ez a nemzetközi szakirodalomban megjelent… Nekem ezeket csak folytatnom kellett! Ő volt az első, aki a Szent Imre Kórházban hivatalosan dokumentált vízben szülést kísért. Ma neki is köszönhetően a kórház szülészeti ellátása egészen magas színvonalú, én ebbe tudtam „belenőni”. De családi vonal ez nálunk, mert a nagybátyám is szülész-nőgyógyász. Ami a Bethesdát illeti, ott valóban családbarát ellátást nyújtó szülészet lesz, aminek a nőgyógyászati lába a Budai Irgalmasrendi Kórház. Egyházi kórházak lévén természetesen egyikben sem történhet terhességmegszakítás.

Nem lehet egyszerű a több évtizedes nőgyógyászati módszereket megkérdőjelezni, megingatni a kollégákban…

– Ez valójában nem is cél. Sokkal fontosabb, hogy meglássák, a családbarát ellátás biztonságos és eredményes, ráadásul az anyáknak és babáknak is jó. Mindig is a „tűr, tilt, támogat” hármasában kellett lavíroznunk. De amikor a korábban máshol dolgozó kollégák bele-belekóstolnak ebbe a szemléletbe, egy idő után meglátják, hogy az egészséges kisbaba – egészséges anya cél sokkal kevesebb beavatkozással is megvalósul. Elfogadtatni azt, hogy a szülést ne mi irányítsuk, hanem lehetőség szerint az anya, valóban komoly feladat. Egyszer egy idősebb kolléganő jött hozzánk egy másik kórházból. Amikor a szülő asszony leguggolt, ez a bába megrökönyödve kérdezte tőlem, hogy „csak nem gondolom, hogy ő is leguggol?”

És erre ön?

– Azt mondtam, hogy de, úgy gondolom! A szemléletet kell először megváltoztatni a kollégákban, ehhez pedig tapasztalatra van szükség. Mert dacára annak, hogy több neves kolléga betiltaná ezeket az alternatív lehetőségeket, látjuk, hogy csodák csodájára nálunk az asszonyok örülnek, a gyerekek jól vannak, tehát működik a módszerünk! És egyre többen gondolkodnak így! Aznap, amikor megkaptam a Kopp-Skrabski díjat, ami a civil oldalról ismeri el ezt a munkát, állami oldalról is hasonló elismerés ért. Országos szülész-nőgyógyász szakfelügyelő lettem, ami talán lehetőséget ad arra, hogy valamennyi ráhatásom legyen a szülészeti szemlélet megváltozására. Részese voltam a jelenleg is aktív Családbarát Szülészet pályázati program megalkotásának, így a pályázatba bekerült egy olyan feltétel, hogy dologi támogatást csak akkor kap egy-egy kórház, ha az ott dolgozók minél nagyobb részét küldi el valamilyen, a szemléletváltáshoz szükséges továbbképzésre. Ezek között van nem gyógyszeres fájdalomcsillapításról szóló kurzus, kommunikációs tréning, perinatális és szoptatási szaktanácsadó képzés is. Reményeink szerint nemcsak néhány anya élheti át a természetes szülés élményét, hanem Vásárosnaménytól Szentgotthárdig egyszer majd mindenki.

Kopp-Skrabski Díjátadó

A természetes szüléshez az apa jelenléte is hozzátartozik?

– Mivel férfi vagyok és háromgyerekes apa, azt mondom, igen! Nemzetközi kutatások tucatjai bizonyítják, hogy ha van valaki a szülő nővel, akit ő szeret, vagy akiben megbízik, kevesebb beavatkozásra van szükség a szülés során. De az is igaz, hogy ez a támogató személy nem feltétlenül az apa kell, hogy legyen, hiszen, ha visszanézünk a múltba, a szülést támogató személyek mindig nők voltak. De mivel nagy valószínűség szerint az anya életében a legfontosabb személy az apa, jó, ha ő van ott a szülőszobában. Persze nekünk, férfiaknak számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a szülés egyáltalán nem férfimunka. Mi minden problémát azonnal meg akarunk oldani, de ott nem erre van szükség, és lehetőség sincs rá. Lelki ottlétre viszont igen: szeretni, gondozni, támogatni kell a szülő asszonyt.

Ön saját bevallása szerint az emberre, mint teljes egységre tekint, a test jelzéseit, problémáit szükség esetén a mögöttes tartalom feltárásával, a lélek üzeneteinek felismerésével végzi. Mit jelent ez egy szülésnél?

"Fontos, hogy az anya és az apa milyen lelkiállapotban vannak"

– A szülés a lélek által erősen befolyásolt folyamat, vagyis a szülő asszony lelkiállapotán nagyon is múlik, hogyan zajlik a szülés. Bármilyen furcsa, a szülés alatt nemcsak az a fontos, hogy hol jár a kisbaba, vagy mennyire van nyitva a méhszáj, hanem hogy az anya és az apa milyen lelkiállapotban vannak. Mert ha mondjuk rosszul van az apa, az hátráltatni fogja az anyát! Testileg és lelkileg is biztonságos közeget kell teremteni az asszony számára, amiben az apának is fontos szerepe van, de nekünk is. A szülés alatt úgy kell vele kommunikálni, hogy értse, éppen mi történik vele. Az önmagában nem baj, ha valamilyen beavatkozást kell végeznünk, és azt el is végezzük. A gondot az jelenti, hogy a szülés közbeni beavatkozások sajnos sokszor túlságosan rutinszerűek: magzatburkot repeszteni például nem automatikusan kellene, hanem csak akkor, ha nem halad a szülés. Másrészt ezeknek a beavatkozásoknak az anya gyakran csak tárgya, nem pedig alanya.

A császármetszésekről is hasonló a véleménye?

– A császármetszések aránya Magyarországon ma 41 százalék körül van, ami nagyon magas! Gondoljunk csak bele: ha az emberiségnek tényleg ilyen arányú beavatkozásra lenne szüksége, akkor már rég kihaltunk volna… Tehát valami nem stimmel! A WHO ajánlása a 15-20 százalék, nálam 15 százalék ez az arány. Nem túlzok, ez megvalósítható! És nemcsak én gondolom így. A debreceni klinikán az elmúlt években megvizsgálták, miért került sor annyi császármetszésre, és arra jutottak, hogy néhány esetben dönthettek volna másként is. És a szemlélet megváltoztatásával csökkenteni tudták az arányt!

Bálint doktorról tudni lehet, hogy nem végez abortuszt.

"Sok ezer olyan gyermek él közöttünk, akik az életüket egy támogató beszélgetésnek köszönhetik."

– Szerencsés vagyok, mert soha életemben nem végeztem ilyen műtétet. Nekem ez lelkiismereti ügy, de bizton állíthatom, hogy egyetlen szülész sem szeret abortuszt végezni. Megcsinálják, mert úgy érzik, ez kötelességük. Persze az abortusz szükségességének lehetnek határterületei – erőszak, fejlődési rendellenesség –, de ezek száma eltörpül „az anya válsághelyzete” miatt végzetteké mellett. A magam részéről erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy – megértvén az anyának azt a helyzetét, hogy a benne megfogant élet éppen nehézséget okoz –, vegyem a fáradságot és a bátorságot, hogy minden egyes esetben beszéljek az anyával, ha ezt a döntést fontolgatja. Senki nem lepődik meg azon, hogy ezt a témát előhozom, és nagy boldogság, hogy egy-egy ilyen beszélgetés után vannak, akik az élet mellett döntenek. Kétszer is előfordult velem a következő eset: ügyeletes voltam, és bejött egy asszony azzal, hogy nem akarja megtartani a gyermekét. A vizsgálat után körülbelül fél órát maradtunk a vizsgálóban beszélgetni, elmondtam neki, mit érdemes átgondolnia, aztán elment. Hónapokkal később a szülészeten találkoztam ugyanezzel az anyával. Amikor meglátott, felpattant, és fülig érő szájjal azt mondta: „Doktor úr, én ezt a gyereket magának köszönhetem!” Hatalmas öröm volt bennem, de nem tudtam kihagyni a vicces választ: „Hú, csak a feleségem ezt meg ne tudja…!” Sok ezer olyan gyermek él közöttünk, akik az életüket egy támogató beszélgetésnek köszönhetik. Mert bármilyen könnyűnek is tűnik a döntés, hogy ezt a gyereket most nem akarom, majd jön a következő, az asszonyok azzal nem számolnak, hogy életre szóló gyászt vesznek magukra. Mert nehéz egy anyának pszichésen túljutni egy ilyen döntésen, 90 évesen is ott lesz benne a történet.

Mint ahogy a szülés élménye is ott marad anyában, apában egyaránt…

– A szülés sokadszorra is mindig csodás élmény nekem is! Az az eufória, amit a Jóisten a nőkbe rakott, ránk is átragad. Persze az a pár óra esetleg fájdalommal jár, de közben olyan hormonok szabadulnak fel az anyában, ami ritka boldogságérzést ad neki, és ez az érzés akkor valahogy mindannyiunkban ott van. Minden szülés után hálát érzek, hogy ismét egy kis jövevénnyel lett gazdagabb a világ! Köszönetképpen egy kis keresztet szoktam rajzolni a babák homlokára.

(fotó: Shutterstock, haromkiralyfi.hu)