Minden babának ugyanaz jár!

Honnan jön a mindig segíteni vágyásod?

– A folyamatos adakozást már gyerekként is láttam, a családom ebben élt. A szüleim nem voltak gazdagok, de a kinőtt gyerekruhákat, játékokat azonnal továbbadták, és ezen túlmenően akkor és ma is azt keresik, hol tudnának jót tenni. Anyukám igazi minden lében kanál, jó értelemben! Például, ha meglátja a közösségi médiában, hogy valakinek egy cumisüvegre, telefonszámra vagy segítségre van szüksége, akkor ő az első, aki beáll a sorba, és azonnal támogatja a rászorulót. Idejét és energiáját nem sajnálva megkeresi a megoldást, a kontaktot, az adományt. De apukám ugyanez a típus, ráadásul ő egy ezermester: ha bárki annyit szóvá tesz, hogy „nyikorog az ajtóm”, akkor apukám szalad, és saját idejére és költségére megcsinálja az ajtót. És mindhárom testvérem nagyon segítőkész ember, így minden oldalról ez a példa áll előttem.

Te pedig észreveszed a szükséget.

– Az egyik legkedvesebb akcióm az volt, amikor szívbeteg gyerekeknél jártunk. Annak idején volt egy szívműtétem, meg anyukámnak és az egyik tesómnak is, valószínűleg ezért állt hozzám közel a téma. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megsüttettem százötven palacsintát, vettem egy csomó plüssfigurát meg játékot, és pár társammal összefogva bevittük ezeket a szívbeteg gyerekeknek. Annyira örültek neki! Volt egy kis beteg, aki hónapok óta bent feküdt, alig evett valamit, leginkább szondán táplálták – ő a nővérek nagy örömére két palacsintát is megevett! Ott döntöttem el, hogy ez az én utam, talán azért, mert hatalmas szeretetet kaptunk azoktól a beteg gyerekektől. De akkor pontosan még nem tudtam, hogyan segíthetnék. Én egyébként mindig nagy útkeresésben vagyok, így ott is azon gondolkodtam, mit tudnék csinálni, ami nekem is jó, és másoknak is. Aztán láttam egy kampányt, ami rászoruló nőknek gyűjtött alapvető illatszereket, és arra gondoltam, hogy ez jó ötlet. És mivel én gyerekeken szerettem volna segíteni, villámcsapás-szerűen hasított belém a gondolat, hogy miért ne tehetném meg ezt ilyen formában? Azt gondoltam, lássuk, működik-e a gyűjtés babás csomagokként is.

Vajon min múlik a siker?

„az emberek szeretnének segíteni, de nem tudják, hogyan tegyék ezt meg”

– Mi, nők sokkal érzékenyebbek vagyunk a kisgyermekeket érintő problémákra. Ráadásul az emberek szeretnének segíteni, de nem tudják, hogyan tegyék ezt meg. Mert ez macera, ráadásul felmerül a kétség az emberben, hogy ugye jó helyre kerül az adomány, és gyakran nem merjük megkérdezni azt sem, mire lenne igazán szükség. De a vágy ott van bennünk, hogy segítsünk azokon, akiknek nem természetes az, hogy bemennek a boltba, és vesznek két csomag pelenkát. Mert az biztos, hogy rengeteg rászoruló ember van! Persze akadnak a közösségi médiában „ingyenesen elvihetős” csoportok, de sokszor csalódás, hogy nem mindig az teszi el a felajánlott adományt, aki valóban rászoruló. Ez kiábrándító! Erre volt jó válasz az általam meghirdetett Minden babának jár kampány, mert ebben garantáljuk, hogy a felajánlott dolgok valóban eljutnak a rászorulókhoz. Bizalommal és örömmel adományoztak az anyukák.

Kétéves kislány elfoglalt anyukájaként arra vágytál, hogy egy hatalmas kampányt indíts a rászorulók megsegítésére?

– Nekem mindig rengeteg dolog van a fejemben, a barátaim ötletgyárosnak hívnak. Reggelenként legalább öt új ötletem van! Amikor a Minden babának jár kampányt kitaláltam, azt gondoltam, hogy ha ötven csomag összejön a szűk baráti körömből, az csodás lesz, mert ez azt jelenti, hogy ötven családnak tudunk segíteni. Aztán az első posztot nyolcszázan osztották meg, és két nap múlva már százezres elérésünk volt, bármiféle hirdetés nélkül. Mivel egyáltalán nem számítottam arra, hogy ez ekkorát robban, körbe írtam egy vállalkozó anyukás csoportban, hogy ki szeretne az adományok átadópontjaihoz csatlakozni – a Baptista Szeretetszolgálat és a mi lakásunk mellett –, és majdnem negyvenen jelentkeztek szerte az országból. Egy nap alatt szerveződött le az átadópont-hálózat, elképesztő volt! Aztán jöttek a megkeresések a rádiókból, tévéktől, blogoktól, és ezek hatására még több megkeresés és adomány érkezett. Szerencsére az unokatestvérem, Várszegi Olívia és a barátnőm, Szabó Patrícia a kezdetektől velem tartottak a lelkesedésben és a munkában egyaránt.

Voltak nagy, mély találkozásaitok a csomagok átadásakor?

– Nógrád megyébe, egy zsákfaluba három és fél órán keresztül utaztunk, hogy személyesen adhassuk át a csomagokat. Nyilván Budapesten és környékén is vannak rászoruló emberek, de szerettük volna látni azt is, hogyan élnek a még szegényebbek. Bizony, sárházakban, áram és víz nélküli otthonokban is, így persze nagyon örültek a csomagjainknak. Mentünk nagycsaládosokhoz is, és családok átmeneti otthonába, de helyben is sokan megkeresnek. Öröm volt, hogy az adományok egy részéből majdnem be tudtunk rendezni egy védett házat, ahol veszélyben lévő anyák élnek a gyermekeikkel. Nagyon szomorú helyzeteket láttunk, de a körülményekhez képest mindenki próbálja a gyermekét tisztességesen nevelni. Az anyák szemében azt látjuk, hogy hálásak, mert az adományunk két hónapra kihúzza őket a bajból, és ez nagy eredmény!

Mi az, amivel egy rászoruló kisgyermekes családnak örömet lehet szerezni?

– Mindig törekszünk egy alapcsomag összeállítására legalább 1-2 hónapra elegendő pelenkával, tusfürdővel, popsikrémmel, fogzáskönnyítő géllel és rágókával, de igyekszünk néhány apró játékot is a csomagba tenni. A legfőbb adományozóink maguk is anyukák, így jól tudják, mire van szüksége egy másik anyukának. Kapunk szoptatós betétet, mellápoló krémet, fertőtlenítőszereket, de új melltartókat, lázmérőt, fogkrémet, fogkefét és bilit is. Ezek mindegyikének nagy hasznát vesszük! A baptistáknál és a padlásomon folyamatosan állomásoznak a cuccok, így szükség esetén bármikor azonnal össze tudok állítani egy csomagot.

Nem kis munka lehet a sok beérkező adományt válogatni, rendben tartani és célba juttatni…

„A csomag egy kis biztonságot jelent, és ez a cél.”

– Főként úgy nem, hogy a saját munkám mellett csinálom ezt, de szerencsére nagyon jól alvó gyermekem van. A begyűjtési időszakban hajnali egykor gyakran még e-maileket írok, majd másnap kelek, és megyek a baptistákhoz szortírozni a holmikat. Már gyakorlottak vagyunk: egy óriási tárgyalóban mindent kipakolunk, a gyerekruhákat méretek szerint kupacokba halmozzuk, külön tesszük a tusfürdőket, szappanokat, pelenkákat, popsitörlőket. Aztán a védőnők ajánlásai alapján összeállítjuk a csomagokat. Tudnunk kell, hogy milyen korú gyermekek élnek a rászoruló családban, hiszen a ruha, a pelenka, a játékok és az ennivalók korfüggőek. Ez a második évünk, így már sok minden áll mögöttünk. Voltak nehezebb pillanatok, amikor azt éreztem, hogy nem bírom tovább, de nem is az adomány kezelése okoz nehézséget, hanem az e-mailek megválaszolása, és a sokféle megkeresés. De annyi pozitív visszajelzés van, hogy tudom, megéri!

A munkádnak köszönhetően Kopp-Skrabski közönségdíjas lettél, gratulálunk!

– Már a jelölés és a díj is azt mutatja, hogy megéri ezt csinálni. Ez olyan visszacsatolás számunkra, ami nagyon sokat jelent a folytatásban. Az általunk begyűjtött és összeállított csomagok nem önmagukban, hanem inkább lelkileg jelentenek sokat, hiszen, ha tudja a rászoruló anyuka, hogy most két hónapig nem kell pelenkára költeni, és akad elegendő babaruha is, akkor a családnak van egy kis ideje összeszednie magát. A csomag egy kis biztonságot jelent nekik, és ez a cél. Üzentük is az adakozóinknak, hogy „ti adjátok a pelenkát, az anyuka pedig ezáltal több szeretet adhat a gyermekének, mert megnyugszik a lelke”.

Gyönyörű és sokatmondó a szlogenetek: „minden babának jár”. Mit jelent ez számodra?

– Úgy gondolom, hogy anyagi és családi helyzettől függetlenül minden kicsi embernek ugyanaz az ellátás kell, hogy járjon. Hogy legyen tiszta pelenkája, frissen mosott ruhája, tápszere, és nyugalmas családi háttere, szerető anyukája és apukája. Minden babának jár, hogy így indulhasson a kis élete!

További inspiráló interjúkat olvashat a Kopp-Skrabski díjra jelöltek küldetéséről: Az életre tanítani a bajbajutottakat; „A kapcsolatok adják az életünk igazi tartalmát”; Kinyitni a világot a gyerekeknek – a Z generáció szinkrontolmácsa