Mindegy, hogy vödör vagy katica?

Az óvodai jelére a legtöbb ember emlékszik és általában valamilyen érzést is hozzákapcsol ehhez a szimbólumhoz. De vajon mennyire kíséri végig az életünket egy jól vagy épp rosszul megválasztott jel? Van hatása a személyiségünkre?  

A sajátunkat már nem, de a gyermekünk ovis jelét még megválaszthatjuk, ezért, ha elkerülhető egy traumatikus élmény, akkor mindenképpen érdemes okosan dönteni. 

Az óvodai hangulat fontosabb

– Az, hogy egy gyerek mennyire szereti a jelét, sokkal inkább azon múlik, hogy mi, szülők szeretjük-e – kezdi dr. Szvatkó Anna klinikai szakpszichológus. – És nemcsak a jelét, hanem gyermekünk óvodai életét, óvodapedagógusait. Emellett az is fontos, hogy az óvónénik hogyan adják át a leendő ovisnak ezt a kedves kis megjelölést, és milyen az általános hangulat a csoportban. Egy kevésbé jópofának tűnő jel is lehet aranyos és örülhet neki a gyermekünk, ha mi és az óvónők is úgy állunk hozzá, hogy az szerethető legyen. Mondhatunk saját történeteket, beleszőhetjük a hétköznapjainkba vagy mesékbe is, hogy vonzóbbá, izgalmasabbá tegyük.

– Egy óvodai jelnek igazán csak akkor lesz hosszútávú hatása bárki életére, ha ahhoz valamilyen nagyon rossz élmény kapcsolódik. Ilyen is van, de azért meglehetősen ritka. Az interneten fellelhető „ilyen személyiség vagy, ha fogkefe vagy virág volt a jeled” típusú írásoknak persze semmilyen tudományos alapja nincs. Ettől függetlenül érdemes a csúfolásra, kifigurázásra okot adó jeleket kerülni. Például egy túlsúlyos kislánynak lehetőleg ne válasszunk lufit, vagy egy hiperaktív kisfiúnak búgócsigát. Sajnos a gyerekek nem kímélik egymást, és ilyen esetben bizony bántás lehet a „túl találó” jel következménye. Ugyanígy nem ideális, ha egy kisfiúnak kimondottan lányos vagy egy kislánynak nagyon fiús jel jut. Ha bántják a gyermekünket a jele miatt vagy már kiválasztáskor azt érezzük, hogy probléma lesz belőle, akkor feltétlenül beszéljünk az óvónőkkel, és kérjünk másikat. Nincs ebben semmi rossz.   

Legyen választék

– Sok mindent elmond egy óvodáról, hogy milyen a jelválasztéka. Ahol már működik egy kidolgozott pedagógiai koncepció, ott általában a jelkészlet is más. Én azt gondolom, alapvető, hogy legyen repertoár és a szülők tudjanak miből választani. Lényeges az is, hogy ezek a jelek egyszerűek, könnyen rajzolhatóak, felismerhetőek legyenek. A meseszereplők, például a tigris vagy mókus nagyon jól illeszkednek a gyerekek gondolatvilágába, de nehéz lerajzolni őket. A növények szépek és kedvesek, de ha nehezen kimondható a nevük, akkor a még nem feltétlen jól beszélő hároméves megfontolja, hogy kimondja-e. Nem optimális, ha a gyerek nem tud, vagy nem akar kapásból válaszolni arra a kérdésre, hogy „na és mi a jeled az oviban?”

– Szerencsésebb az is, ha szélesebb asszociációs mezőt fednek le és minél több az unisex, fiúk és lányok számára egyaránt választható jel. Az általam említett összes kritériumra a legjobb példa a pöttyös labda – ez az én személyes kedvencem. Egyszerű, a gyerekek gond nélkül le tudják rajzolni és nincs negatív mögöttes tartalma. De ilyen a katica, az alma, a létra, a kifli vagy a bögre is.

– Előfordulhat, hogy amikor a gyermekünk kezdi az óvodát, már csak néhány jel marad és azokból kell a lehető legjobbat kiválasztani. Ha ezek közül egyik sem tetszik, akkor szülőként nyugodtan legyünk proaktívak és kezdeményezzük új jelek felvételét a készletbe. Amelyik óvoda nevelésközpontú, ott ez a próbálkozásunk nem fog áttörhetetlen falakba ütközni, különösen akkor, ha segítünk az új jel bevezetését megvalósítani.

A jelnek csupán jelzésértéke van

– Már csak azért sem gondolom, hogy az óvodai jelnek messzemenő hatása van a gyermek személyiségére, mert a kicsik megértik, hogy amíg nem tanulnak meg írni-olvasni, addig rajzban ezzel csupán önmagukat jelzik, de nem azonosulnak vele. „Engem jelez, de nem én vagyok” – ezt, ha szükséges, fontos megértetni a csemeténkkel, és ennél több jelentőséget nem kell tulajdonítani neki. Jellemző egyébként, hogy a kisfiúkat kevésbé érdekli, mi a jelük, míg a kislányok azért komolyabban veszik, hogy mi kerül a szekrényükre vagy a ruhájukra. Azonban ez sem törvényszerű. Mindenesetre, ha bármilyen bántás éri a gyermekünket a jele miatt, vagy egyszerűen csak kitartóan hárítja és másikat szeretne, akkor egy percig se habozzunk újat kérni az óvodapedagógusoktól.