„Nem akarok oviba/suliba menni!”

Ha most kezdi a gyermekünk az iskolát vagy óvodát, előfordulhat, hogy tiltakozásba fog, hiszen szívesebben maradna otthon anyával, apával és a megszokott kis játékaival. A nyári szünet, a felhőtlen családi együttlét után egyébként is nehéz a visszaszokás a hétköznapok rutinjába, ezért természetes is, ha nem megy olyan könnyen az adaptálódás. Egy-egy ilyen nyűglődős reggellel nincs is semmi gond, ám ha huzamosabb ideig elhúzódik a „nem akarok menni” állapot, akkor jól jöhetnek az alábbi tippek.  

Értsük meg, mi áll a háttérben

Egy pici gyereknél nehezebb kipuhatolni, hogy vajon mi okozza ezt a nagy ellenállást, iskolásoknál azonban nyugodtan meg is kérdezhetjük. Csupán a nyári szünet miatti szabadság elvesztése, a félelem az újtól, az ismeretlentől és anya hiánya áll a háttérben? Netán, ha nem évkezdéskor jelentkezik a probléma, hanem később, akkor bántották a többiek, kiközösítik, esetleg fáradt, vagy egyszerűen csak velünk szeretne több időt tölteni? Óvodakezdéskor, különösen, ha nem járt bölcsibe a gyermekünk, lassabb lehet a beszokás, ezért fontos, hogy türelmesek maradjunk. Kérdezzük meg az óvónőket, tanárokat, mi történt, miután otthagytuk, mennyi idő alatt nyugszik meg, hogyan viselkedik a többi gyerekkel, eszik, iszik-e eleget. Lényeges támpont az is, hogy jókedvű-e, mikor érte megyünk. Ez a leválás óriási mérföldkő a kicsiknek, ezért teljesen normális, ha nem megy egyik napról a másikra. Azonban, ha 3 hónap után sincs változás, akkor mindenképpen kérjük pszichológus, gyermekpszichológus segítségét.

Töltsünk több időt vele

A beszokás vagy újrakezdés időszakában külön ügyeljünk arra, hogy a szokásosnál is több minőségi időt töltsünk a gyermekünkkel. Amikor velünk van és nem az óvodában vagy iskolában, simogassuk, ölelgessük, szeretgessük sokat, játsszunk vele, bohóckodjunk együtt, olvassunk, meséljünk neki (akár a saját óvodás, iskolás élményeinkről). Gyakran az áll a háttérben, hogy az intézményben töltött idő mellett túl kevésnek érzik a velünk töltött időt, vágynának a közelségünkre, ám ez a hétköznapok rohanásában nekünk, szülőknek fel sem tűnik.  

Gondoskodjunk az elegendő pihenésről

Az óvoda-, de különösen az iskolakezdés nagyon fárasztó tud lenni a kisgyerekeknek. Időre és korán kell kelni, sietve kell készülődni, az intézményben túl sok a gyerek, túl nagy a zaj, folyamatosan a feladatokra, a pedagógusok kéréseire, szavaira kell figyelni – mindez rendkívül megterhelő. Ezért nélkülözhetetlen, hogy amikor lehet, teremtsünk lehetőséget a gyermekünknek lelassulásra, a pihenésre, a semmittevésre. Ne rángassuk magunkkal ovi vagy iskola után bevásárolni vagy egyéb ügyeket intézni, legyen ideje és módja levezetni a napi feszültséget. Vannak gyerekek, akik a játszótéren rohangálással, mozgással tudják a leginkább oldani a zaklatottságukat, míg másoknak egy csendes szobára és egy kis lepihenésre, összebújásra van szükségük anyával. Figyeljük meg, hogy a mi csemeténk mire vágyik. Mindemellett különösen ügyeljünk rá, hogy este időben fektessük le, hogy ki tudja aludni magát. Az óvoda és iskola melletti különórákkal, sporttal – hiába szeretnénk, ha járna – lehetőleg várjunk legalább egy hónapot, hogy először meg tudja szokni az új napirendjét. Éppen elég mindez a kezdeti időszakban.  

Biztos pont, amit lehet várni

Ha nagyon nem szeretne iskolába, óvodába menni a gyermekünk, akkor ígérhetünk neki valami olyan közös délutáni programot, amit örömmel és izgalommal várhat. Elmehetünk fagyizni, sütizni, játszóterezni, megnézhetünk közösen egy mesefilmet, süthetünk valami finomat vagy olvashatunk neki. Meg is kérdezhetjük, hogy ő mire vágyna, és ha megvalósítható, akkor járjunk a kedvében. Olyasmit viszont semmiképpen se ígérjünk, amit nem tudunk betartani. Iskoláskorúakkal arról is beszélgethetünk, hogy mikor van a következő szünet, amit lehet várni, vagy számolhatjuk a napokat a hétvégéig.  

Olvassunk meséket a témában

Szerezzünk be óvoda- vagy iskolakezdésről szóló mesekönyveket, és ezekből olvassunk fel neki esténként. A meséknek nagyon fontos szerepe van a kisgyermekek életében, ezeken keresztül a legtöbb lelki nehézséget sikerrel fel tudják dolgozni. A történetek kapcsán olyan beszélgetések is kikerekedhetnek, amikor a gyermekünk megosztja velünk a félelmeit, küzdelmeit, esetleg negatív élményeit a csoport-/osztálytársakkal, óvónőkkel/tanárokkal, amiket egyszerű rákérdezés során nem mondanának el. Vegyük komolyan, amit ilyenkor megtudunk, és éreztessük vele, hogy megértjük őt. Ha komoly és ismétlődő problémára derül fény (pl. zaklatás), mindenképpen kérdezzünk rá a nevelőknél, és közösen keressünk megoldást rá. Ha csak a kezdeti félelmekről, leválásról van szó, abban is sokat segítenek a mesehősök hasonló élményei, sőt az is, ha megosztjuk a saját gyerekkori tapasztalatainkat is. Az, hogy mi is voltunk kicsik és ugyanúgy keresztülmentünk mindezen, mi több, a nyári szünet és nyaralás után még felnőttként is nehéz visszaszokni a munkás hétköznapokhoz, őket is megnyugvással tölti el. Azzal pedig, hogy ennek ellenére mégis bemegyünk dolgozni, példával szolgál arra, hogyan lehet leküzdeni ezeket az érzéseket.

A gyermekek fejlődésével kapcsolatos témákról bővebben a gyermekut.hu oldalon olvashat.