A férjemmel összeszedtük az összes bátorságunkat, és eldöntöttük, hogy idén a Balatonnál távolabbi úticélt választunk a családi nyaraláshoz, mégpedig a horvát tengerpartot. A kisebb gyermekünk is 3 éves lett, így már nem állt fenn az a veszély, hogy össze-vissza rohangál majd mindenfelé, ahogy tette azt 2 évesen. Természetesen így is jó pár buktatója lehet a kisgyermekes utazásnak, de ezeket némi odafigyeléssel ügyesen kivédtük, így valóban élménydúsra, sőt, pihentetőre sikeredett az egyhetes vakáció.

Spontán nyaralásról ne is álmodjunk!

A férjem legidegesítőbb, egyben leghasznosabb tulajdonsága az, hogy mindig mindent alaposan megtervez és mindezt excel-táblázatban teszi – én meg persze nem mulasztok el egyetlen alkalmat sem, hogy ezen élcelődjek. Nyaralásunkra kivetítve ez most úgy nézett ki, hogy megnyitott egy excel-táblázatot, ahol elkészítette a nyaralás költségvetését: mennyi pénz jut szállásra, benzinköltségre, ennivalóra és szabadidős tevékenységekre. Majd következett a listaírás (szigorúan papírcetlikre pingálva), mi mindenre lesz szükségünk a nyaralás során. Ennél a pontnál csatlakoztam be a szervezésbe. Külön cetlit kaptak a gyerekek dolgai, külön papírra írtuk, milyen gyógyszereket kell felíratni és kiváltani, összeírtuk, mi mindent szeretnénk megnézni az 1 hét alatt. Meglepetés persze így is érheti az embert a vakáció alatt, de legalább volt egy stabil viszonyítási pont, amitől igyekeztünk nem eltérni, és semmit sem lehagyni a listánkról.

Az utazás

úgy terveztük meg az indulást, hogy az út közepére essen a kicsik délutáni alvása

Bevallom, ettől tartottam a leginkább: mi lesz, ha órákat kell várni a határon, vagy bedugul az autópálya. Azért, hogy a legrosszabb forgatókönyvet kiiktassuk, nem a főszezonban utaztunk, hanem június közepén, bevállalva azt is, hogy pancsolós nyaralás helyett esernyős, pulcsis, városnézős hetünk lesz. Szerencsére nem így lett, ráadásul sem a határon, sem az autópályán nem volt nagy a forgalom. Mi nem az éjszakai utazást választottuk, hanem úgy terveztük meg az indulást, hogy az út közepére essen a kicsik délutáni alvása. Így az utazás eleje még izgatott fecsegéssel telt, aztán megálltunk ebédelni, majd jött az alvás. Horvátországban ébredés, uzsonna a benzinkút melletti játszótéren, és indultunk is tovább. Az út további részében meséltünk, énekeltünk – akárcsak a régi ladás balatoni nyaralásokon –, de a két gyerek (3 és 7 évesek) már simán elszórakoztatta egymást is.

A szállás

Most nem kockáztattuk meg a kempinget, biztosra akartunk menni, ezért egy jól felszerelt apartmant választottunk. Egyetlen nagy ágyon aludtunk, amit a gyerekek külön élveztek. Mi felnőttek már kevésbé, de miután a kicsik elaludtak, a férjemmel a teraszon lazítottunk még kettesben. Fontos volt, hogy legyen konyha a szálláshelyen, így nem jártunk el enni, hanem otthon főzhettünk. Ez ugyan időt vett el a nyaralásból, cserébe viszont többet tudtunk költeni különböző programokra.

A napirend

A gyerekek ugyan rugalmasok, de nem érdemes épp a nyaralás során feszegetni a határaikat.

Az eredeti terv az volt, hogy délelőtt várost nézünk (mindig máshol), délben visszamegyünk a szállásra ebédelni, aztán alvás, majd 4 után irány a part. Persze már a második nap elcsábultunk, és megkockáztattuk, hogy a kicsi délutáni alvása kimarad. Hamar kiderült, ez nagy hiba volt. 3 éves Teónk, akire csak ritkán lehet panasz, aznap az alvásmegvonás és a meleg hatására ördögűzőbe illő jeleneteket produkált a sarki boltban, mert nem tudta megszámolni a kis piros autókat, a piacon, mert nem fogdoshatta végig a barackokat, a parton, mert a lábához ért a víz. Délután 3-kor már akkora volt családi szinten a feszkó, hogy visszamentünk az apartmanba, Teó elaludt, Emma mesét nézett, a férjemmel pedig megfogadtuk, hogy tartjuk magunkat a kicsi napirendjéhez, amennyire lehet. A gyerekek ugyan rugalmasok, de nem érdemes épp a nyaralás során feszegetni a határaikat.

Programok kisgyerekkel

Nem vagyunk annak a hívei, hogy a szülő teljesen alárendelje magát a gyermekei igényeinek. Viszont az sem megoldás, hogy mindig ők alkalmazkodjanak. Az arany középutat választottuk akkor is, amikor megszerveztük, mi mindent csináljunk a nyaralás alatt. A városnézések során nem hagytuk ki a gyerekek kedvéért a szép épületeket, templomokat, de múzeumba például már nem mentünk. Cserébe volt fagyi, láblógatás, hal-, és madárles a tengerparti városok kikötőjében. Étterembe és kávézóba egyszer ültünk be velük az egy hét alatt. A délutáni napozást a strandon felváltotta a búvárkodás és a kagylógyűjtés, este pedig nagyokat sétáltunk a kikötőben, amit mindenki egyformán élvezett.

A nyaralásunkba csak egyvalami rondított bele napi szinten: az ajándékboltok sora, ahol biztosan volt legalább 50 színes kisautó, amit a mi autómániás kicsi fiunk mindenképpen meg akart nézni vagy csilliónyi csillogó hűtőmágnes, ami a lányunkat vonzotta. Mivel megvetetni nem akarták őket, csak megvizsgálni, ezért rábólintottunk arra a napi 5 percre, amit szuvenír boltok előtt ácsorogva töltöttünk. Cserébe ők is békén hagytak minket, amikor az apjukkal bejártuk a Trónok harca forgatási helyszíneit és lőttünk egy-két szelfit.