Pünkösd – húsvét és karácsony után – a harmadik legnagyobb keresztény ünnep. Kevesen tudják, de neve a görög pentekosztész (ötvenedik) szóból ered, ugyanis a húsvétot követő ötvenedik napon ünnepeljük. 

A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Krisztus mennybemenetele után az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, és a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. Ekkor Péter prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát a keresztény egyház születésnapja is. 

A magyar pünkösdi szokások elsősorban a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de az ünneplés egyes elemei (mint például a pünkösdi királynéválasztás, vagy a zöldágazás) régebbi, pogány időkre nyúlnak vissza. 

Pünkösdi király-választás 

Legismertebb, a középkor óta élő pünkösdi népszokásunk az egész Európában elterjedt pünkösdi király-választás, ahol főként ügyességi próbák (lóverseny, bikahajsza, tuskócipelés, karikába dobás stb.) során a legrátermettebb legény egy évre kapta meg a királyi címet.  

A pünkösdi játékok győztesének hatalma egy évig tartott, addig a többi legény engedelmességgel tartozott neki. Uralkodásának ideje alatt a pünkösdi király minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos volt, és minden kocsmában ingyen fogyaszthatott, a közösség kontójára. 

Hazánkban a 16. században már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”.  

Pünkösdi királynéjárás 

Sok helyen pünkösdi királynét választottak a falubéli kislányok közül (cucorkázás), aki díszes menet élén járta be a falut házról-házra. Ennek a szokásnak több változata is ismert. Az egyik legelterjedtebb motívum, hogy a fehérbe öltöztetett, fátyollal vagy piros mintás kendővel borított kis királyné a kosarában rózsaszirmokat vitt, amivel meghintette az ajándékozókat. Ahol szívesen fogadták a menetet, ott a kíséret tagjai egy termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelték a királynét, miközben hangosan mondták, “Ekkora legyen a kendtek kendere”.  

Ha valahol nem látták szívesen őket, ott gyorsan leguggoltatták a királynőt, hogy ne nőjön magasra a kender annál a háznál. A szokás eredeti célja, a termékenységvarázslás idővel értelmét vesztette, a királyné-választás pedig átalakult ünnepköszöntő, adománykérő hagyománnyá.  

Pünkösdölés 

A pünkösdölés (más néven mavagyonjárás vagy mivanmajárás) egy énekes-táncos adománygyűjtő népszokás volt az Alföldön. Gyakorlatilag a pünkösdi királynéjárás egyik változata, amikor is a gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, mondókázva, táncolva végigjárta a falut és adományt gyűjtött.  

A népszokásnak több formája is ismert: van, ahol a pünkösdi királyné állt a központban, aki díszes ruháival, fejékével is kitűnt a menetből. Máshol a király és királyné együtt járták be a falu utcáit.  

Gyakran a pünkösdöléskor a lakodalmas menetek mintájára menyasszony és vőlegény vonult a kíséretével házról-házra. Előfordult, hogy a vőlegény szerepét is lányok játszották el, természetesen megfelelő ruhadarabokba öltözve. Azokon a helyeken, ahol a pünkösdölésben közösen vettek részt a legények és a lányok, sokszor nagy táncmulatsággal zárult a pünkösdvasárnap. 

Zöldágazás  

A magyar néphagyományban a természet megújulásának jelképe a zöldágazás, zöldág-hordás szokása. A régi időkben sok helyen pünkösdkor frissen vágott zöld ágakat – többnyire nyírfaágat, gyümölcsfaágat, leggyakrabban bodzát – tűztek a házakra, kerítésekre, kútgémekre és istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket. Az ünnephez énekes-táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódnak. A „Bújj, bújj zöld ág...”, címűben a gyerekek az ismert népdalt énekelve feltartott karral kaput formálnak, ami alatt áthaladnak a többiek. Az ilyen kapus játékkal, zöldághordással a kislányok végigjárták a falu utcáit.  

Párválasztó hagyományok 

Pünkösd ünnepéhez udvarlással kapcsolatos szokások is fűződnek. Egyes vidékeken például a legények az ünnep hajnalán a kiválasztott lány ablakába pünkösdi rózsát tettek, máshol mátkatálat (kaláccsal és borral) küldtek a kiszemelt hölgynek. Ha a lány viszonozta az érzelmeket, akkor ő is hasonlóan telerakott tálat küldött vissza. Este aztán újabb lehetőség adódott az udvarlásra, ugyanis sokfelé ilyenkor pünkösdi bálokat tartottak. 

Májusfaállítás 

Egyes területeken, például a Zempléni-hegyvidék falvaiban ilyenkor állították a májusfát. Azokon a vidékeken pedig, ahol május 1-jén állították, ott általában ezeken a napokon döntötték ki. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély és táncmulatság kísérte.  

Hiedelmek 

A tavasz egyik legnagyobb ünnepéhez számos hiedelem is kapcsolódik.  

Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket.  

A néphit szerint a pünkösdi harmatnak gyógyító-, varázsereje van. Ezért egyes helyeken pünkösdkor harmatot szedtek, amit a szembaj és szeplő ellen használtak orvosságként.  

A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. Van, ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.  

A néphit szerint, ha pünkösdkor szép az idő, akkor gazdag bortermés várható. Ugyanakkor a pünkösdi eső rossz előjelnek számított, egy mondás szerint a “pünkösdi eső ritkán hoz jót”.