Mivel valami csoda folytán épp az első suli- és ovimentes hétre kértem hetekkel ezelőtt szabit, csupán egyetlen igazán nehéznek bizonyuló feladattal kellett megbirkóznunk: hogyan szervezzük meg az önkéntes karantént a kicsivel, aki nagynak képzeli magát és egy kisnagylánnyal, aki egyszerre küzd az öccsével és a digi-sulival? Két csodafegyver is kellett a megvalósításhoz: egy mindentudó, gyurmaragasztóval „működő” falinaptár, és a mindenre gyógyírt jelentő, napjában többször is felásható Kert.

Hurrá, együtt a család!

Péntek estére már nyilvánvalóvá vált, hogy mi négyen – a lassan négy éves fiam, a lassan nyolcéves lányom, a férjem és én – jó időre bezárkózunk a házunkba. Kétségbe nem estünk, mert azért lássuk be, nem ott kezdődik a dráma, hogy két home office-ban dolgozni képes felnőtt otthon marad két gyerekkel egy kertesházban. Sőt, a helyzet mondhatni ideális. Lenne, ha nem kellene összepasszintani egy ovis és egy iskolás napirendjét úgy, hogy még a felnőttek is dolgozhassanak. Az excel-mániás férjem teljesen fellelkesült: ő majd mindent rendszerez, összeírjuk mindenki feladatát, és majd szépen összerendezzük egy szimpatikus excel-táblázatban.

Kreatív családi szervező

Szerencsére itt léptem közbe, és együttes erővel megalkottunk egy tökéletesen excel-mentes, kézzel készült falinaptárt, amin tetszőlegesen, gyurmaragasztó segítségével variálhatók a gyerekek rajzolta tevékenységkártyák. Helyet kap benne a festés, rajzolás, legózás, kerti játék, sütés-főzés, pakolás, takarítás, a tanulás és még rengeteg más elfoglaltság.

Az alapgondolat az volt, hogy mindenkinek hasonlóan épüljön fel a napja, mint a normális hétköznapokban. Egyértelmű szabályokkal, amiket be is kell tartani, ugyanakkor nagyobb rugalmassággal, hiszen mégiscsak leszűkül a mozgásterünk, ami már önmagában is frusztráló lehet. A rugalmasságot a változatos kártyák biztosítják. Minden reggel együtt ragasztjuk fel őket, és aztán tartjuk is magunkat a napirendhez. Szuper érzés, hogy a legkisebbnek sem jut eszébe eltérni a megadott programtól. Már az első nap sikerült felszámolni egy izmosnak ígérkező hisztit a színes kis kártyák segítségével.

És akkor megjelentek a munkagépek…

A legnagyobb segítséget azonban mégiscsak a Kert jelenti. Tevékenységkártyák, napirend ide vagy oda, nem tudom, most hogyan kötném le az eleven gyerekeimet, ha nem költöztünk volna 5 éve kertes házba. Biztosan táncolnánk, meg tornáznánk, de akkor is: hatalmas respekt minden szülőnek, akik társasházban kénytelenek átvészelni ezt az időszakot! Amíg Teó kint eteti a hangyákat, pókok és bogarak után kutat a kertben, addig Emma a teraszon írja a háziját. Aztán előkerül egy nagy zsák föld, egy csomag vajretekmag, és máris indulhat a tavaszi veteményezés.

Amikor ezt a cikket írom, a két gyerek épp 3 darab munkagéppel és két darab gyerekásóval felszerelkezve kezd el gödröt ásni a kert kellős közepén. Az első gondolatom az, milyen jó, hogy csak áprilisra terveztük az egységes füvesítést. Aztán felállok és megkérdezem, mégis mi készül. – Még nem tudtunk megegyezni – mondja Emma. – Teó vízelvezetőrendszert szeretne, én viszont egy medencét. Mondom én, hogy áldás a kert, ha van két gyerek. Igaz, a héten még nem tudjuk használatba venni az új medencénket, mert tegnap még hóembert építettünk, de reméljük hétvégén újra birtokba vehetjük.

Ezek a cikkek is érdekelhetik még a csalad.hu-n:

otthon a családmaradjotthonotthon