Jóságmutatók – Mérik a minőséget a bölcsődékben

2017 januárjától a napközbeni kisgyermekellátás területén a hagyományos bölcsődei mellett új ellátási formákat vezettek be. Ezzel az átalakulással egyidejűleg felerősödött az a régóta jelen lévő igény, hogy a különböző ellátási/szolgáltatási formákban folyó szakmai munka minősége megragadható, mérhető és összehasonlítható legyen. Erre alkalmasak az új standardok.  

Szombathelyiné dr. Nyitrai Ágnes főiskolai tanárt, az átfogó szempontrendszer egyik kidolgozóját kérdeztük a részletekről.  

– Létrehoztunk egy bölcsődékre vonatkozó dokumentumot, egy másikban pedig a szolgáltatásokat vesszük górcső alá – emeli ki Ágnes. – Az ellátási formák számos ponton megegyeznek, mégis elkülönítettünk különböző területeket, mint amilyen például a nevelés és a gondozás, illetve kiemelt területként kezeltük a beszoktatást és a gondozási tevékenységeket – étkezés, öltöztetés, játék, ének-zene, mozgás. Külön figyelmet fordítunk a szülőkkel való kapcsolatra és a dokumentáció vezetésére. Minden területen meghatároztuk a személyi és tárgyi feltételeket és olyan szakmai előírásokat, módszertani levelet és jogszabályi környezetet kapcsoltunk hozzájuk, amelyek a standardok készítésekor hatályban voltak, illetve jelenleg is abban vannak. 

Segítik a nevelők munkáját is 

– A standardok – amelyekből kettő készült: az egyik az ellátásokra, a másik a szolgáltatásokra – kidolgozásának folyamatában azt a feladatot vállaltuk, hogy a bölcsődei ellátás jellemzőit egzakt módon meghatározott minőségi követelményekké alakítjuk. Ezek lehetővé teszik annak megítélését, hogy a nyújtott ellátás megfelel-e a modern gyermeklélektani és pedagógiai minimumoknak, és összehasonlíthatóvá teszi az egyes szolgáltatások színvonalát – mondja Ágnes. – A standardok pontos támpontokkal tudják segíteni a fenntartókat, a vezetőket, továbbá a kisgyermeknevelőket és az ellátást nyújtókat abban, hogy mi tekinthető elfogadható színvonalnak, mi az, ami minőség szempontjából pluszként értékelhető a pedagógiai munkában, illetve mi az, ami elfogadhatatlan. 

Jól lefektetett alapok 

– Több évtizedes elképzelés valósult meg ezzel – folytatja a pedagógus. – Az elmúlt három évtizedben több hasonló terv befejezetlen maradt vagy pedig a gyakorlatba nem került át, ezért különösen örülünk, hogy ezúttal sikerült megalkotni ezt az új kritériumrendszert. Munkánk célja, hogy a lefektetett alapok jó kiindulópontot adjanak a napközbeni kisgyermekellátás területén dolgozóknak arra, hogy miként is végezzék tevékenységüket, valamint azok számára is hasznos legyen, akik minősítik a szakmai munkát; például külsős szakértőknek és fenntartóknak.  

„Közelít a jóhoz, de mégsem jó” 

– Meghatároztuk azokat a fő tevékenységterületeket, amelyek a munka kereteit és tartalmát adják. Ezek a következők: nevelés-gondozás, szülővel való kapcsolat és dokumentáció. Mindegyik fő tevékenységterülethez konkrét munkaterületeket határoztunk meg (például beszoktatás, gondozás, játék). Az egyes munkaterületeken belül konkrét tevékenységekre vonatkozóan fogalmaztuk meg a „jóságmutatókat”. Előírtuk a minimum követelményeket, meghatároztuk a szakmailag ideális állapotokat. A minimum követelmények a szakmailag jó színvonalat határozták meg, nem az éppen elfogadható szintet. A minimum követelmények feletti ajánlásokra már láttunk példákat a gyakorlatban, de az előírások szerint nem kötelező teljesíteni ezeket. Ilyen például, ha a kisgyermeknevelő/ellátást nyújtó által készített játékok vagy ritmushangszerek vannak a csoportban. A nem megfelelő minőségkritériumokra pedig olyan példákat hoztunk, amelyekre az ellenőrzések és a szakmai látogatások során szintén látunk konkrét eseteket, például, ha sérült játék, képeskönyv vagy hiányos kirakó van a csoportszobában. Sok közülük nem súlyos probléma, de a határmezsgyén van, azaz közelít a jóhoz, de mégse jó. 

Ez nem egy merev keretrendszer 

– A standardok a szakmai munka összefoglaló alapjai, amelyek meghatározzák az alapvető pedagógiai tevékenységek minőségi követelményeit. Erre építkezve szeretnénk majd kidolgozni egy olyan mérőeszközt, amely megbízhatóan méri a kritériumok teljesülését. Tervezzük egy kérdőív megalkotását, amelyet szakértők is használhatnak majd annak érdekében, hogy véleményt mondhassanak egy adott intézmény munkájáról. Ez lehet továbbá egy remek önfejlesztő és önértékelő eszköz is, mellyel a dolgozók képet kaphatnak saját erősségeikről és fejlesztésre váró készségeikről.  

 – A standardok semmiképpen nem merev keretrendszerek, mi sokkal inkább mankóként tekintünk rá, amelyet a szakma is jól fogadott és tényleges segítséget nyújt – hangsúlyozta a szakember.