Ma már biztosan nem szerveznék nagy esküvőt, bár teljesen megértem azt, aki erre vágyik. Én ugyan nem váltam menyaszörnnyé – vagy ha igen, akkor senki sem mert ezzel szembesíteni –, de a nagy nap szervezésének egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy ledobtam 5 kilót. Nem, még ez sem, mert az utolsó pillanatban kellett hozzám igazítani a ruhámat. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de számomra sokkal kellemesebb lett volna mások hibájából okulni, mint a sajátoméból.

1. Hagyjuk másra a szervezést!

Évek óta tervezgetjük az esküvőnket, tudjuk, milyen árnyalatú ruhára, szalvétára, virágokra vágyunk. Minden készen áll, már csak meg kell valósítani, és ki lehetne erre alkalmasabb, mint az ötletgazda? Ez valóban így van, de megéri megkockáztatni azt, hogy nem lesz minden pontról pontra olyan, mint amilyennek megálmodtuk. Ehhez nem kell feltétlenül esküvőszervezőhöz rohanni – bár tény, hogy ez a legkényelmesebb megoldás –, de nyugodtan kérjük olyan emberek segítségét a rokonságban vagy a baráti társaságban, akikben megbízunk. Aztán pedig próbáljuk megállni, hogy nem ellenőrizgetjük folyton, milyen munkát végeznek.

2. Foglalkozzunk a kellemes részekkel!

Ne görcsöljünk rá a tökéletes ruhára, frizurára vagy az első táncra. Helyette élvezzük ki, hogy gyönyörű ruhakölteményekbe bújhatunk, több frizurát és sminket is kipróbálhatunk, miközben mi állunk a figyelem középpontjában. Az első táncnak sem kell eget rengetőnek lennie, az odavezető út sokkal fontosabb a végeredménynél: tartalmas, meghitt időt tölthetünk választottunkkal a próbák során, ami még közelebb hoz minket egymáshoz.

3. Engedjük el a megfelelési kényszert!

Ne azzal törődjünk, hogy vajon mit szól majd a szomszéd Marika néni a dekoltált ruhánkhoz, vagy Pali bácsi hogyan fog táncolni a popzenére! Az esküvőnkre jó esetben olyan emberek hivatalosak, akik szeretnek minket, ők pedig tiszteletben tartják, hogy ez a mi napunk. Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, és nem nyerhetjük el mindenki tetszését sem. A legfontosabb, hogy mi szépnek érezzük magunkat. Ezt más is látni fogja!

4. Készüljünk fel lelkiekben a bakikra!

Amikor valaki azt mondja, az esküvőm volt életem legszebb napja, nagy valószínűséggel nem arra gondol, hogy minden pontosan úgy sikerült, ahogy eltervezte. Néha épp egy félresikeredett virágcsokor, vagy egy hűtőbe tett esküvői desszerttorta miatt – felvághatatlan, tapasztalatból mondom – kerekednek olyan vicces történetek, amiket évek múlva is nevetve emleget a család. De lehet ez életünk legrosszabb napja is, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk az asztaldísznek vagy az ételeknek.

5. Mit tehetnek a meghívottak az esküvőért?

A vendégek azért jönnek, hogy együtt ünnepeljék velünk a szerelmünket. Épp ezért jogos az az elvárás, hogy ne a fékeveszett buli, hanem az ifjú pár legyen a legfontosabb. Nincs annál rosszabb, mint amikor a menyasszonynak vagy a vőlegénynek kell győzködnie a zenekart, hogy játsszon tovább nyugodtan, mert nem is akarta elszedni tőlük a gitárt az egyik kapatos vendég. Legalább ilyen ünneprontó az is, ha folyamatos a jelenlét a menyasszony körül, és cserébe azt is elvárják, hogy a menyasszony is folyamatosan legyen jelen. Ilyenkor fordul elő az, hogy szegény ara csak hajnali 2-kor jut ételhez hideg töltöttkáposzta formájában. Legyen legalább egyvalaki a társaságban, aki külön figyel a menyasszonyra és a vőlegényre, és aki – ha szükséges – kivédi a kellemetlen helyzeteket!