2001. óta működik Budapesten a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola, (ma már Madách Tánc- és Színművészeti Iskola és Szakgimnázium) Sárközi Gyula vezetésével. Az intézmény a honlapján megfogalmazott hitvallás szerint „azzal a céllal jött létre, hogy professzionális musicaltáncosokat képezzen, világszínvonalú oktatás keretében, nem elfeledtetve a tanulókkal a tánc nyújtotta örömöt.”

Sárközi Gyula 1972-1982 között az Állami Balett Intézet növendéke volt, majd a Magyar Állami Operaházban kartáncosként, később címzetes magántáncosként, szólistaként, 1990-től balettmesterként, 1991-től koreográfus-asszisztensként dolgozott. Legfontosabb mestereinek Seregi Lászlót, Markó Ivánt és Fülöp Viktort tartja. Tíz évig tanított a Magyar Táncművészeti Főiskolán, ahol évfolyamvezető balettmester volt, 1999-ben a docensi címet is megkapta. 1996-1997-ben a Magyar Fesztivál Balett balettmestereként dolgozott, 1992-től a Madách Színház tánckarának művészeti vezetője. 2000-ben hozta létre a KFKI Kamarabalettet, amely később Sárközi Gyula Társulat néven működött tovább.



Amikor még aktív táncművészként színpadon állt, sejtette, érezte, hogy egyszer ez lesz a jövő, hogy a tanítás lesz az útja?

– 20 évesen végeztem a Táncművészeti Főiskolán és már 26 évesen visszahívtak tanítani, 28 évesen neveztek ki szólistának az Operában, és egy évvel később lettem a Madách Színház tánckarának művészeti vezetője. Ma már, 57 éves fejjel elmondhatom, hogy ez több volt, mint szerencse. Soha nem akarnék mást csinálni! Ha megnyerném a lottóötöst, akkor is tanítanék. A tanítás egy csodálatos dolog, olyan nekem, mint a levegő.

A táncművészséghez képest miben kell másnak lenni a tanításhoz, illetve ahhoz, hogy valaki egy ilyen iskolát létrehozzon és hosszú évek óta sikeresen koordináljon?

– Ha valaki 2001-ben, amikor az iskolát alapítottam, azt mondja, hogy mostanra idáig eljutunk, megijedek és megállok. Én is a feladatokkal nőttem bele a helyzetbe. Sok marhaságot csináltam vezetés tekintetében, megtanultam viharban is vezetni a hajót, nem csak napsütésben.

Egy művészeti iskola varázslatos közeg. Sokan emlékszünk például a Fame című filmmusicalre. Aki fiatalon érez magában tehetséget, és megérinti ennek a világnak a hangulata, annak gondolom, minden vágya, hogy ide járjon. De a bekerülő gyerekek tudják-e, mi vár rájuk, hogy ez mennyire kemény lesz hosszú éveken át?

– Ők csak a varázslatot látják. A gyerekeknek álmaik vannak. Sokan kihullanak, sokan viszont, akik elvégzik, nagyon komoly, felelősségtudattal bíró emberekké válnak. Amikor rájönnek, hogy célokat kell kitűzni, ezekért meg kell küzdeni, akkor már egy nyelvet beszélünk. Mi nem sportolók vagyunk, hanem művészek. Ha egy sportoló átszakítja a célszalagot, a közönség elájul, hogy micsoda teljesítmény. Egy táncosnál is elismerik a teljesítményt, de az adott pillanatban egy csodálat van a közönségben és nem jut eszükbe a rengeteg munka. A táncosnak mosolygós arccal kell emberfeletti teljesítményt nyújtania.

Ki marad meg inkább a pályán, az, aki nagyon tehetséges, aki nagyon szorgalmas, vagy aki nagyon kitartó?

– Nehéz erre választ adni, de azt hiszem, elsősorban az elszántság az, ami a legtöbbet tud dobni az ember életén. Voltak nagyon tehetséges tanítványaim, de elsorvadtak. A pedagógus dolga, hogy meglássa a gyerekben azt az ívet, ami benne van, a koreográfusnak az adott tánctudást kell értékelnie. De tűz nélkül a szemében nem megy! Seregi László (Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, az Operaház egykori balettigazgatója - a szerk.) mondta azt, hogy az egyik leggyorsabban gondolkodó ember a táncos, mert hihetetlen gyorsan kell felmérni a dolgokat és a testet koordinálni, abba az irányba vinni, hogy sikerüljön a lépés, a mozdulat, illetve, hogy úgy fogalmazza meg azt a művészi gondolatot, hogy a nézők értsék, mit akar kifejezni. Nekünk itt az iskolában igen jó tanáraink vannak. Ha egy gyerek arra alkalmas, ők át tudják vinni a hegy túloldalára.

A növendékek, ahogy mondja, előbb-utóbb rájönnek arra, hogy teljesíteni kell, mert másképpen nem megy. De a gyerekek mögött családok vannak, szülőkkel kell együttműködni. Ez sem lehet egyszerű feladat, hiszen mindenkinek a saját gyermeke a legtehetségesebb.

– Kellemetlen pali tudok lenni. Szívesen beszélgetek a gyerek előmenetelétől, de a szakmai kérdésekbe nem hagyom, hogy belebeszéljenek. Ha a szülők ide járatják a gyermeküket, akkor ez egy feltétlen bizalmat jelent a tanáraim felé. Persze volt már olyan tanár is, akivel nem voltam megelégedve és megköszöntem a munkáját. Egy gyerek fejlődése teljes odafigyelést igényel, és ezt elvárom a tanárokól is.

Egy gyereknek természetes, hogy hazamegy, tele van a hűtő, ég a villany, lefekszik a tiszta ágyba. Arról nem kell tudnia, hogy egy szülőnek mennyit kell dolgoznia, tennie azért, hogy ezek a dolgok meglegyenek. Mindannyian azért dolgozunk, hogy a gyerekeknek jobb legyen, mint nekünk volt. Ez, a gyerekek viszik előre a világot, nem mi, felnőttek.

Valóban nem természetes minden gyerek számára a szerető család, az otthon vagy éppen a tiszta ágy. De a tehetség nem ettől függ…

– Fontosnak tartom, hogy a Madách művészeti iskola támogassa a hátrányos helyzetű és állami gondozott gyermekeket és ők kedvezményesen vagy térítésmentesen tanulhassanak nálunk. Eddig sikeresen vettünk részt a Nemzeti Tehetség Programban, hogy felkarolhassunk tehetséges gyermekeket és integrálhassuk őket a tánc segítségével. A programban környékbeli gyermekotthonokból válogattunk ki elsősorban roma származású gyerekeket. Bízunk benne, hogy a program folytatódni tud. Természetesen folyamatosan pályázunk, meg kell találni az útját, hogy ezeket a fiatalokat támogatni tudjuk. Az iskola növendékei az idén fellépnek az Országházi Gyermekkarácsonyon is, hogy örömet okozzanak hátrányos helyzetű, rossz anyagi körülmények között élő gyermekeknek.

A karácsony szinte elképzelhetetlen Diótörő nélkül. Mi a titka ennek a darabnak? Hisz folyamatosan változik a gyerekek ízlésvilága, újabb és újabb generációk nőnek fel, ennek ellenére 130 éve töretlen az érdeklődés erre a mesére.

– A mi előadásunk más, mint a többi. Arra gondoltam, hogy kellene egy olyan Diótörő, ahova a gyerekek izgalommal ülnek be és boldogsággal távoznak. Pazar látványvilágra és könnyen érthető nyelvezetre törekedtünk, a klasszikus zene stílusát megtartva, de a modern kor hangzásával. A mi Diótörőnkben megjelennek az angyalok. Három kisegér harcol a gonosz egerek ellen a csatában. Az előadás után el tudjuk mondani, hogy nemcsak gonosz egerek vannak, hanem jók is, de ezt nem az dönti el, hogy kinek milyen a színe.

A Madách Tánc- és Színművészeti Iskola Diótörő előadása 2021. december 18-án a balatonfüredi Kisfaludy Színházban, 19-én a Salgótarjáni Rendezvény- és Médiaközpontban, 22-én és 25-én a budapesti József Attila Színházban lesz látható. A koreográfiát a 4 for One – Jurányi Patrick, Kovács Zsolt, Kováts Gergely Csanád, Sárközi Gyula és Sterbinszky László készítette.


További képek a Diótörő táncshow próbájáról:

művészetiskolainterjútánc