csalad.hu - Gyerekjátékok a ’80-as évekből
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Gyerekjátékok a ’80-as évekből

Szöveg: Szűcs Anikó, fotó: Förster Tamás
2020. okt. 13. 14:01
Kisgyermeket nevelünk

Minden kornak megvannak a jellegzetes gyerekjátékai: nem volt ez másképp a hetvenes-nyolcvanas években sem, ám akkoriban a kínálat és a szülők pénztárcája igencsak behatárolta a vásárlási lehetőségeket. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – biztosra veszem, hogy a korosztályomhoz tartozók nagy többsége szeretettel gondol vissza az akkori idők legnépszerűbb darabjaira.

Akkoriban a játékboltok jóval szerényebb választékkal várták a gyerekeket, mint manapság. Ugyanakkor annak idején még több időnk jutott (közös) játékra, mint napjainkban. És itt most nemcsak arra gondolok, hogy az internet helyett mi még a téren és a parkban találkoztunk a barátainkkal, ahol kedvünkre fogócskáztunk, bújócskáztunk, ugrálóköteleztünk vagy éppen ugróiskolát játszottunk, hanem arra is, hogy gyakran ültünk össze a családdal társasozni. Mindannyiunknak megvoltak a kedvenc, féltve őrzött játékai, nagy becsben tartott kincsei. Ma, amikor a gyerekek többsége már egészen kicsi korában elképesztő ügyességgel kezeli az okostelefont, a tabletet és a számítógépet, valószínűleg mosolyogják, mi mindennel játszottunk mi a régi szép időkben...

Dalba foglalták a moncsicsit

Pár héttel ezelőtt szekrényrámolás közben akadt a kezembe a régi moncsicsim: pontosabban az egyik moncsicsim, merthogy több is volt, különböző méretekben. A majmot formáló játékbaba eredetileg Japánból származik. A hetvenes évek második felében került piacra, és nagyon hamar népszerű lett, olyannyira, hogy az 1980-as évek elején – az akkor még kommunista – Magyarországra is eljutott és itt rendületlenül hódított. A „majombaba” olyannyira közkedvelt lett, hogy 1982-ben még egy dal is született róla, Ullmann Mónika előadásában.

A szekrényem mélye egyébként egy másik régi kincset is rejtett: a búgócsigát. Ma is emlékszem, hogy gyerekként milyen csodálattal figyeltem, ahogy a színes játékszer kellően bepörgetve „táncot jár” a padlón, és közben jellegzetes, búgó hangot ad ki magából.

Állati vicces gyerekjátékok

Ha már a klasszikusoknál tartunk: a mára fogalommá vált csattogós lepkét a mai harmincasok és negyvenesek (sőt, az ötvenesek) tologatták lelkesen gyerekként, miközben a hosszú botra erősített színes falepke ütemesen és meglehetősen hangosan csattogtatta a szárnyait.

A csipegető csibe a magyar Lemezárugyár terméke volt: kulccsal kellett felhúzni, majd a csibe fáradhatatlanul elkezdett csipegetni. Ha meguntuk a bádogcsibét, mindig kéznél volt a műanyag tapadókoronggal és rugóval ellátott ugró béka, amely rendeltetésszerű használata esetén meglepetésszerűen szökkent a magasba.

A retro házimozi

A mai gyerekek a televízióban vagy a számítógépen néznek mesét, de az sem meglepő, ha a saját táblagépükön falják a rajzfilmeket. A diavetítőről nemigen hallottak, tisztelet a kivételnek, pedig gyerekkoromban a retro házimozi hatalmas népszerűségnek örvendett. Imádtam, ahogy a besötétített szobában beüzemeltük a legendás készüléket, és a szobám hófehér ajtaján megelevenedett A két bors ökröcske, A csizmás kandúr vagy éppen Gulliver története. Arra is emlékszem, hogy időnként szünetet kellett tartanunk a vetítésben, mert a fémházas diavetítő könnyen túlmelegedett...

Családi kikapcsolódás a javából!

Bár a társasjátékok mondhatni aranykorukat élik mostanság – legalábbis a fiatalok körében –, negyven évvel ezelőtt sokkal többen játszottak velük, gyerekek és felnőttek egyaránt. Akkoriban a kártyajátékok, a sakk, a dominó és a malom hódítottak, ezek mellett nálunk a család egyik nagy kedvence a Ki nevet a végén volt, a másik pedig az amerikai Monopoly magyarosított változata, a Gazdálkodj okosan! Az ügyességi játékok közül a Marokkót szerettem nagyon, melynek lényege, hogy a játékosoknak az asztalon lévő pálcikahalmazból kell egyesével pálcákat kiemelniük, a többi elmozdítása nélkül. A Marokkó színes pálcáinak különböző pontértékük van: a játékot az nyeri, aki a legtöbb pontot gyűjti össze.

A fiúk kedvenc gyerekjátékai

A srácok a fa építőkockák és fém építőelemek birodalmában élték ki a kreativitásukat, de a LEGO is rendkívül népszerű volt már akkoriban is. Meg még sok minden más is... Emlékszem, az öcsém milyen büszke volt a szép számú a matchbox-gyűjteményére, meg a lendkerekes autóira. No meg a rakétájára: a Lemezgyárban összeállított mutatós űrjármű a rászerelt kerekeknek köszönhetően lendületesen gurult a padlón, majd miután a falnak csapódott, az orrára szerelt ütköző segítségével egész egyszerűen felállt. Mindezek mellett a gombfocizás és a rugós focizás is menő programnak számított fiúk körében.

Élmények két, három és négy keréken

Bár pedálos Moszkvicsom sosem volt, azt azért pontosan tudtam, hogy az akkori korszak szimbólumaként jegyzett lábbal hajtható autó a legklasszabb játékok közé tartozott. Volt viszont háromkerekű biciklim, majd kétkerekű is. Először pótkerékkel, később az ülés mögé rögzített „kapanyéllel”, melyet apukám fogott, miközben gondosan szaladt utánam kerekezés közben. Később a menő összecsukható kempingbiciklimen már magabiztosan egyensúlyoztam a nyeregben.

Ma is népszerűek a retro játékok

És akkor még nem említettem a világhírű Rubik kockát (bűvös kocka), meg a Bábel-tornyot. Sem a cicás türelemjátékot, amelynél az egérkéket be kellett juttatni a számukra védelmet nyújtó házukba az orvul rájuk leselkedő macskák elől.

Néhány éve a retróláznak köszönhetően ezen gyerekjátékok egy része újra kapható: az egykori slágerdarabok hol eredeti formájukban, hol teljesen új külsővel kacsintanak vissza a mai boltok polcairól. Mi több, az újrahangolt régi játékok közül jó néhány ma is népszerű.

(fotó: Shutterstock)