El nem ballagott nagycsoportosok – hogyan segítsünk a szokatlan váltásban? - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

El nem ballagott nagycsoportosok – hogyan segítsünk a szokatlan váltásban?

Békési Erika
2020. jún. 17. 5:00
Kisgyermeket nevelünk

A vírusveszély miatti intézménybezárás a nagycsoportos óvodásokat különösen rosszul érintette. Megszakadt a sokhónapos, év végére való felkészülés, sok helyen elmaradtak az évzárók és a ballagások. Torda-Molnár Enikővel, a gárdonyi Életfácska Református Óvoda vezetőjével arról beszélgettünk, hogy mi a szülők feladata ebben a szokatlan helyzetben.

Egy hat-hét éves gyermek életében nagy mérföldkő az óvodából iskolába való váltás?

– Igen! Óriási fordulatot jelent neki, hogy iskolába kerül, hiszen gyökeresen megváltozik az élete. A megszokott bioritmusa, napirendje teljesen átalakul, kötelességei, feladatai lesznek, lerövidül a játékra szánt idő is, ráadásul teljesen új közeg, idegen felnőttek és gyermekek veszik majd körül. Hirtelen, szinte egyik napról a másikra válik kisgyermekből nagy gyermekké… Természetesen ezeket a változásokat ők még nem érzékelik az óvodában, de kimondva vagy kimondatlanul szinte egész végig az iskolára készülődnek. Nagycsoportban már leginkább az iskolához kapcsolódó pozitívumok, érzések és gondolatok kerülnek előtérbe, és ez így helyes. A nagycsoportosok mindig nagyon várják az iskolát, az új kihívásokat és a tanulás élményét.

A többévtizedes hagyomány alapján a gyerekek versekkel, énekekkel, drámajátékokkal az utolsó ovis évben a búcsúzásra, az évzáróra készülődnek. Ez egyfajta lelki felkészülés is?

– Igen, mindenképpen. A nagycsoportos év már jórészt az iskolába való felkészülésről szól mind lelki szempontból, mind pedig a képességek pallérozásának, illetve az ismeretek elmélyítésének területén. Persze nem játszunk az óvodában minden nap „iskolásat” a gyermekekkel, de a nagyok irányított játékai és tevékenységei jórészt erről szólnak. Mivel egy nagycsoportos gyermek sokszor hallja otthon és az óvodában is, hogy ő már milyen nagy, és hamarosan iskolába megy, általában motiváltan, várakozással teli izgalommal élik meg ezt az időszakot.

Most sajnos hónapok kimaradtak a nagycsoportos életből, sok helyen nem rendeznek évzárót, ballagást. Okozhat ez megakadást a továbblépésben?

– Nagycsoportban határozottan más jelentőséggel bír a két esemény, az évzáró és a ballagás. Ha a kisebb csoportos ovis gyermek életéből kimarad egy évzáró, az szerintem nem okoz nagy törést a lelkekben, hiszen a következő szeptemberben ugyanabban a tárgyi és szociális környezetben folytatja tovább az életét, általában csak kisebb változások történnek a nyár során. A mi intézményünkben sem tartottuk meg fizikai valójában az évzárókat, viszont minden csoport pedagógusai összeállítottak egy zenés-képes vetítést az elmúlt év történéseiből, melyet elektronikus úton küldtünk el a családoknak. A szülők és gyermekek egyaránt nagy szeretettel fogadták ezt, azóta is jönnek a pozitív visszajelzések. Ha viszont a ballagás rituáléja marad el a nagycsoportosok életéből, az már nagyobb hatással lehet mind az iskolát kezdő gyermek, mind a szülő lelki életére. A hosszú évek során az ovis gyermek – és a család is! – erős, hosszan tartó érzelmi kötődést alakít ki az óvoda felé, melynek elvesztése hasonló gyászreakcióval jár, mint amilyet egy fontos személy elvesztésekor érez az ember. Ha ez a folyamat feldolgozatlan és lezáratlan marad, az egyébként is ambivalens érzéseket kiváltó helyzet érzelmi elakadásokat okozhat, fájdalmas űrt hagyhat maga után. Éppen ezért a mi nevelőtestületünk úgy döntött, hogy a nagycsoportos gyermekektől és családoktól mindenképpen személyesen szeretnénk elköszönni, így a ballagás időpontját májusról augusztus hónapra tettük át. Az együttes rákészülés időszaka ugyan most kimarad a gyermekekkel, de ezúttal mi készülünk meglepetéssel a családok számára, amely legalább akkora élmény lesz, mint a hagyományos ballagás.

Van a szülőnek feladata a lezárással?

„Nem csak a gyermekeknek, de a szülőknek is szükségük van a ballagás megélésére.”

– Bár mindenki más lelki mélységben éli át és dolgozza fel az átmeneteket, egy biztos: valamilyen szintű lezárást és búcsúzást megérdemel ez az időszak, foglalkozni kell az óvodás emlékekkel és élményekkel! Természetesen beszélnünk is kell róla, jó sokat, éppúgy, mint minden fontos – vidám vagy szomorú – eseményről az életünkben. A legtöbbünk számára az élmények így dolgozhatók fel legkönnyebben. Ahol semmilyen formában sem szerveznek ballagási ünnepséget, ott a szülőkre hárul a feladat, hogy elmagyarázzák a gyermeküknek, hogy ezt az eseményt ők most miért nem élhetik át. A legtöbb gyermek – búcsúztató középsősként – már részt vett az előző év ovis ballagásán, így tudni fogják, hogy miről beszélünk, megértik majd a helyzetet. Egy ünnepi ebéddel, családi fagyizással, ovis fotók nézegetésével, és sok-sok beszélgetéssel megkönnyíthető ez a folyamat a család, és persze elsősorban a gyermekek számára. Meséljünk iskolaváráshoz kapcsolódó meséket! Gondoljuk például Kormos István Vackorára, vagy Janikovszky Éva Már iskolás vagyok című könyvére. Ha jólesik, bevonhatunk más ballagó ovistársat is az „otthoni búcsúzásba”.

Tehát mindenképpen le kell zárni az ovis éveket…

– Igen, valamiféle lezárás feltétlenül szükséges. Ahogy az iskolai, úgy az óvodai ballagás is szimbolikus jelentéssel bír. A nagycsoportosok nemcsak az óvodájuktól, hanem a kisgyermekkortól is búcsút vesznek. Egy korszak lezárásaként tekinthetünk erre az alkalomra, más élet vár a gyerekekre ezután. Kicsit szomorú ünnep ez, hiszen végleg és megismételhetetlenül lezárul egy korszak, de vidám is, mert izgalommal várhatjuk a folytatást. És higgyük el, nem csak a gyermekeknek, de a szülőknek is szükségük van ennek megélésére!

(fotó: privát, Balázs Attila/MTI)