Nekünk, fiatalabbaknak is egyre nehezebben viselhető a bezártság, pedig mi dögönyözhetjük a gyerekeinket, és olykor-olykor még egy kis szabadság is jut nekünk, ha elugrunk a boltba. A felelősen gondolkodó nagyszülők viszont hetek óta tényleg beszorultak a négy fal közé. Sokan ráadásul már egyedül is élnek, miközben lételemük a beszélgetés, a közös munkálkodás vagy éppen a másokról való gondoskodás. Ezekre most egyáltalán nincs, vagy csak nagyon korlátozottan van lehetőség. Az igény, a vágy viszont bennünk él, ezért ezekben a hetekben ki-ki a maga módján igyekszik kialakítani a társas érintkezés „vírusbiztos” alternatíváit. Íme néhány ötlet, amivel támogathatjuk a karanténban rekedt nagyszülők lelki egyensúlyának fenntartását.

1. Ne csak a bevásárló listáért hívjuk őket!

Nagyon szép dolog, hogy intézzük a vásárlást a szüleink, nagyszüleink helyett, de a lelki táplálékukról sem szabad megfeledkeznünk! Persze van, amikor egy csupán pár perces nyugodt beszélgetést sem könnyű a napi verklibe beiktatni, de fontos, hogy valahogy megoldjuk, mert ezzel bearanyozzuk a napjukat. Érdemes mindig előre egy fix időpontot megbeszélni, kijelölni, ami jól beilleszthető a napirendünkbe, hogy legyen esély az egymásra figyelésre. Ilyenkor igyekezzünk velük kevés negatívumról beszélni, ne mélyüljünk el az újabb megbetegedések, halálesetek szomorú statisztikájában, inkább arról meséljünk, sikerült-e a tőlük kapott receptből ehető ebédet készíti, vagy nevessünk egyet azon, hogy az unokájuk nadrágja már a sípcsontját verdesi, de nekünk még mindig nem volt időnk megrendelni az eggyel nagyobb nyári kollekciót.

2. Lepjük meg őket apró ajándékokkal!

Itt a lehetőségek tárháza végtelen. Én például a minap eperbort vettem magunknak a neten, és hozzá csaptam még két palackkal a rendeléshez, mert tudom, hogy a nagymamák is szívesen kortyolgatnák a mézédes nedűt. Nem szóltam előre, nehogy lebeszéljenek a „felesleges” költekezésről. Vagy lehet „örömködni” az unokák nekik készített alkotásaiban is. Mi legutóbb egy rajzokkal megspékelt kedves levelet dobtunk a postaládájukba csak úgy, hogy örüljenek neki. Előfordul az is, hogy kicsit többet főzök, sütök valamiből, és viszek nekik is kóstolót. Múlt héten a dédunoka ujjacskáival gyúrt krumplinudlit szállítottam három irányba. Ahogy mondják, valahogy mindig jobban esik nekik az az étel, amit tőlünk kapnak, mert érződik rajta a szeretetünk íze is.

3. Nyissuk ki előttük a (virtuális) világot!

Jobb bele sem gondolni, mi lenne ezekben az időkben telefon, internet és videochatelés nélkül. Persze túlélnénk azt is, de mekkora különbség, ha halljuk és látjuk is egymást! Ha eddig nem csinálták, távoktatásban meg lehet a nagyszülőket tanítani filmet, főzős műsort vagy egy izgalmas előadást is letölteni, de lehet, hogy szívesen csatlakoznának egy online senior torna csoporthoz is.

4. Időnként sétáljunk velük!

A 82 éves dédi mamánk alapvetően szeret otthon lenni egyedül, hál’ Istennek az egészsége is jól szolgál. Kétnaponta főz, elfoglalja magát, pakolgat, tévézget. Erkélye nincs, viszont egyedül nem szívesen megy ki az utcára levegőzni. És itt jövünk mi a képbe. Anyukámmal és a testvéremmel hetente legalább egyszer lecsaljuk sétálni. Türelmesen kivárjuk, míg a harmadik emeleti lakásából lebattyog. Maszkban, kesztyűben sétálunk, két méterre egymástól. Szerencsére a környék, ahol lakik, nem túl forgalmas, de a találkozóinkat is általában egy olyan időpontra egyeztetjük, amikor amúgy is kevesebben mozognak az utcán. Egészségügyi sétánk végeztével, amíg még látja az elgördülő kocsimat, integet, és mosolyog a szeme a maszk mögül. Nem csak őt, engem is mindig feltöltenek ezek az együtt töltött szabadtéri percek.

5. Adjunk át feladatot a nagyszülőknek!

A szülők élete most tényleg nem éppen fenékig tejfel. A főzés, mosás, takarítás, home office, online tanulás kombó most kizárólag ránk hárul. Ha tehetjük, adjunk le egy kicsit a feladatainkból! Több családban például a bevásárlást a fiatalok, a főzést viszont a nagyszülők vállalják. Vannak, akik online tanulnak az unokákkal, mások esténként mesélnek nekik skype-on. Leszakadt egy gomb, fel kéne varrni a nadrág szárát? Tedd le a nagymama ajtaja elé, a bevásárlókosár mellé, és ő örömmel megcsinálja majd. A sort hosszasan lehetne folytatni, a lényeg, hogy ne csak érezzük, de éreztessük is: fontosak vagyunk egymásnak, szükségünk van egymásra.

(fotó: Shutterstock)