Családi net-KRESZ a biztonságért

Kampányt indított nemrég a Felelős Szülők Iskolája #agyermekkornemapplikáció elnevezéssel, azzal a céllal, hogy szakemberek közreműködésével hívja fel a figyelmet az online tartalmakkal kapcsolatos tévhitekre, bemutassa a jó gyakorlatokat, edukálja a szülőket, pedagógusokat. A kampányban megszólalt mások mellett Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója, két kislány édesapja, aki a csalad.hu olvasóival is megosztotta tapasztalatait és „házi praktikáit”.

Önnek van saját KRESZ-e, amivel biztonságosan közlekedhetnek a lányai az interneten?  

– A legfontosabb, hogy az ember felmérje: az online tér nem játék. A feleségemmel erről sokat beszélgettünk, és odafigyeltünk a saját szokásainkra is. Egyébként döbbenetes módon szembesültünk azzal, hogy észre sem vesszük, mi is milyen oda nem illő helyzetekben használjuk a telefonunkat. A családban egyfajta tudatosságot vezettünk be, például elhatároztuk, hogy az étkezőasztalnál se számítógép-, se telefonhasználat nincs. Ott akkor sem nyúlunk a telefonhoz, ha csörög. A saját viselkedésünkkel, családi IT-kultúránkkal próbáljuk a gyerekeinket nevelni. A cél az lenne, hogy tudatosítsuk, ezek a kütyük csak eszközök, ha jól használjuk őket, nagyon hasznosak, de nem boríthatja fel az életünket egy telefonhívás, az esték nem szabad, hogy folyamatos online jelenlétről szóljanak.  

Csak buta telefont!

Léder László elmondta, hogy a nagyobbik lánya kiskamasz, 12 éves, és komoly kihívás volt vele 10 évesen a covid-időszak, hiszen akkor kezdett el gépezni az iskolában használatos Teams miatt.  

– Az elejétől kezdve ott ültem vele, én állítottam be a gépét, beszéltünk arról, hogy mi mit jelent, mire kell odafigyelnie. Mondanom sem kell, hogy már a Teams indulásának első öt percében konfliktus támadt, mert az osztálytársak közül néhányan úgy kezdték a kommunikációt, hogy brutális, vulgáris kifejezéseket használtak. Ha én nem vagyok ott, nem reagálok, nem hívom fel erre kedvesen az osztályfőnök figyelmét, akkor rossz irányba is elmehetett volna a dolog.  Vagyis beavatkozom, ha azt látom, hogy nem jó az irány.    

Szülőként tudatosan készülnek arra, hogy a 12 éves kislány hamarosan TikTok, BeReal vagy Insta-felhasználó lesz? Meg lehet vajon úszni mindezt?  

– Van azért ennek előzménye. Kisebb korában a kislányunk nagyon szerette a Pepa malac rajzfilmeket, és egy alkalommal valamilyen Pepa malac youtube-os mém nagyon megijesztette. Nem volt se vulgáris, se ijesztő, de valamiért mégis nagyon komoly nyomot hagyott benne, ezzel is álmodott. Ezt az „élményt” aztán arra „használtuk”, hogy megerősítsük benne, nagyon óvatosnak kell lenni, az internet tele van szennyes dolgokkal, senkinek sem hiányzik az, amin ő keresztülment. Elmondtuk a saját példáinkat is: velem is előfordult, hogy felkavart egy videó, és akkor napokig nem aludtam. Mi nem tiltjuk a lányomat az online világtól, van laptopja, amit itthon használ, de csak „buta” telefonja van. Nem szankciós megfontolásból, hanem elmagyaráztuk neki, hogy az okostelefonra semmi szükség. Egy picit már át is vette ezt az értékrendet. Úgy látom, van már benne egy védelmi reflex is, nem töltöget le mindent naivan. Azt gondolom, hogy ez a legtöbb, amit egy szülő tehet.  

Hogyan próbálja ellensúlyozni az iskolai nyomást? Hiszen a gyermek abban a közegben tölt sok időt, ahol a legtöbbeknek nem buta telefonja van, és biztosan sokan TikTok-oznak is például.  

“A kütyükhöz érteni kell, használni kell őket, munkaeszközök, és időnként lehet kicsit játszani is, de emellett ott az egész világ.”

– Volt már ilyen beszélgetésünk. Elmondta, hogy egy alkalommal három másik kislánnyal várakoztak táncórára, rajta kívül a többiek nyomogatták a telefonjukat, fel se néztek, ő meg unatkozott. Mindegyiknek szuper telefonja volt. A kislányom azt mondta, nem érti, miért jó ez nekik. Ezután időt szántam a beszélgetésre, ítélkezés nélkül. Végül úgy érezte, valahol nagyon nevetséges az a helyzet, hogy négy ember áll egymás mellett, lehajtott fejjel, és nem szólnak egymáshoz.  

Offline ott az egész világ!

Léder László elmesélte azt is, hogy az Apa Akadémia egyik tagja maga is programozó, teljesen online él a fiával, akit egyedül nevel és pont ezért óriási hangsúlyt fektet az offline világra is.

– A fiának sportolnia kell, járnak koncertekre, nagyon-nagyon ügyesen megtanította a fiának, hogy a kütyükhöz érteni kell, használni kell őket, munkaeszközök, és időnként lehet kicsit játszani is, de emellett ott az egész világ.  A problémát szerintem az jelenti napjainkban, hogy sokak számára csak az IT világ létezik. A családoknak nincs közös élménye, ezt a hiányt pedig nagyon könnyen kitölti a virtuális valóság. Tehát ahol vannak rituálék, beszélgetések, nagy társasjátékok otthon, ott kevésbé égető ez a probléma.    

Bereczki Enikő generációs szakértő is hasonló eredményre jutott 700 fős kutatásában. Például arról kérdezte a fiatalokat, hogy mi segítené leginkább a generációk közötti szakadékok leküzdését. A válaszok alapján a több együtt töltött idő és az őszinte beszélgetés a kulcs.  

–  Ha valóban időt szánunk a fiatalokra, akkor képet tudunk kapni arról, mi történik velük az online világban – mondta el a csalad.hu-nak a szakértő.  – A minőségi időhöz mennyiségi is kell, ellenkező esetben nagyon keveset fogunk tudni egymásról, szükség van közös tevékenységekre is. Talán annyival volt könnyebb a mi nemzedékünknek, hogy ugyanazt a képernyőt néztük és ugyanarról tudtunk beszélgetni. Most már nagyon tudatosan kell kialakítani a tartalmas kapcsolatokat. Ráadásul életkori szempontból is olyan szakaszban van a Z-generáció fiatalabb része, a kamaszkorban, amikor amúgy is leválnak a szülőkről és nehéz egyensúlyi helyzetet létrehozni. A huszonévesek közül pedig nagyon sokan bajlódnak most a covid után, elég rossz mentális állapotban vannak.  

Mindenkinek van mit tanulnia!

Sokszor találkozhatunk azzal a szemlélettel, hogy a Z-generáció tagjai annyival profibbak, komfortosabbak az online térben, hogy nem lehet felvenni velük a versenyt. Hogyan lehet ezt a két oldalt úgy közelíteni, hogy felügyelni is tudjuk, mit, hol, miért csinálnak, szem előtt tartva a gyerekeink biztonságát, de ne vegyük el tőlük azt a szerepet, hogy ők bennszülöttek?

– A digitális bennszülöttség félrevezető lehet, mert persze nagyon jól, komfortosan boldogulnak az eszközök technikai oldalával, gyorsan beállítják, letöltik az appokat, de az nem jelenti azt, hogy a tartalmi, érzelmi oldalával is tudnának boldogulni. Sőt, legtöbbször ezzel van a gond, hogy nincsenek erre felkészülve. Viszont ebben az idősebb nemzedékek tagjai tudnának nekik segíteni. A rejtélyes Z generáció – Együttműködés a mai tizen-huszonévesekkel című könyvemben állítottam össze gyakorlati megoldásokat arra, hogyan kommunikáljunk és kooperáljunk a fiatalokkal. Egy intergenerációs együttműködés kiépítésére lenne érdemes törekedni akár a tágabban értelmezett családokban, akár a nagyszülők bevonásával is, úgy, hogy a fiatalok átadják a technikai tudásukat, figyelembe véve az idősebbek életkori sajátosságait, türelmesen, lépésről lépésre.  Amikor pedig a gyerekeik számára megvásárolják, kezükbe adják az eszközöket, akkor gondolkozzanak közösen azon, hogy mi az, amit megtehetnek a védelmük érdekében. Milyen alapszabályokban tudnak megállapodni, akár az időkorlátra vonatkozóan vagy mit engednek meg használni. Van, aki például a közösségi alkalmazásokat nem engedi letölteni. Nagyon fontos azokra az online interakciókra is felkészíteni a gyerekeket, amik rájuk várnak, és abban is tudnak segíteni az idősebbek, hogy ha már megtörtént a baj, azt hogyan lehet kezelni. Az alapszabályok tekintetében lényeges a jó példamutatás. Ha van olyan szabály, ami az egész családra érvényes, akkor az alól a szülő sem húzhatja ki magát.

Ugyanakkor valljuk be, a felnőttek is rengeteg butaságot tudnak megosztani, sok mindent elhisznek. Nehéz olyat átadni, amiben ők maguk sem tudatosak.  

–  Valóban, nagyon fontos lenne az idősebb generáció kritikai gondolkodását is fejleszteni. Az interakciókban tapasztaltabbak, például, hogy miként kezeljünk egy konfliktust, az álhírekre viszont tényleg fogékonyak. Nagyon fontos lenne az edukációjuk, például a tartalomszolgáltatók részéről is. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak van egy Netre Fel! elnevezésű oldala, amely kifejezetten szenioroknak, az idősebb korosztályoknak szól. Vagyis elindultak kezdeményezések ebben az irányban, de a kritikai gondolkodás teljes mértékben hiányzik az oktatásból is, nem beszélve a szülők, nagyszülők generációjáról. A fiataloknak egyébként a legnagyobb szükségük arra lenne, hogy legyen valaki, akiben meg tudnak bízni, ne csak a saját korosztályukból, hanem az idősebbek közül is.  A jó hír, hogy szeretnek arról beszélni, mi történik velük online, ahol nagyon sok órát eltöltenek, és ha nem zárkózunk el, akkor megosztják velünk az élményeiket.  

KÉRJÜNK SEGÍTSÉGET!  

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) elsőrendű célja, hogy segítséget nyújtson a kapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás,  az emberkereskedelem, például a munkacélú vagy a szexuális célú kizsákmányolás áldozatainak, és szükség esetén gondoskodjon az elhelyezésükről.  

Az OKIT anonim módon,  a nap 24 órájában – Magyarország területéről vezetékes és mobiltelefonról egyaránt – ingyenesen hívható a  06 80 20 55 20-as telefonszámon. Mindemellett, amennyiben Ön vagy valaki a környezetében kapcsolati erőszak áldozata, segítséget kérhet a Szolgálattól az okit@csalad.hu e-mail címen is.

Országszerte jelenleg 9 krízisambulancia fogadja a kapcsolati erőszak áldozatait és hozzátartozóit, amelyek elérhetőségeit itt találja: https://okit.hu/kriziskezelo-szolgalatok. 

Ha Ön vagy valaki a környezetéből úgy érzi, túl sok a teher, nincs remény, hívja anonim módon, ingyenesen a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének 116-123-as számát. 

Segélytelefon: 06/80-20-55-20

E-mail: okit@csalad.hu
Chat: www.okit.hu
Weboldal: www.okit.hu