Ártatlan csibészkedés vagy magatartásprobléma?

Hajduné Holló Katalin szakértő óvodapedagógust, a Gyermekút Módszertani Kézikönyv egyik szerzőjét arról kérdeztük, hol van a határ a rosszalkodás és a magatartásprobléma között.  

– A viselkedési módok összességét nevezzük magatartásnak. Ez gyakorlatilag a gyermek környezetéből érkező hatásokra adott reakció, válasz. Az, hogy mi minősül magatartásproblémának, nagyban függ attól, hogy milyen életkorú gyermekről van szó. Ugyanis minél fiatalabb, annál kevésbé tud még a környezetéből érkező reakciókra a viselkedésében adekvát választ adni. Ráadásul a dackorszak – ami egyénenként eltérő időben jelentkezik, de olyan 2-3 éves korra tehető –, erre jelentős hatással van. Azt, hogy magatartásproblémáról beszélünk-e, az befolyásolja leginkább, hogy az eltérő viselkedésmód szándékos-e vagy sem – magyarázza.

A kétévesek hisztije nem magatartásprobléma

– Minél idősebb a gyermek, annál inkább beszélhetünk szándékosságról. A fiatalabbaknál a reakciók még ösztönösek – teszi hozzá. – A dacolás, a dühkitörések és a hisztik a szülőket nagyon ki tudják borítani, különösen, ha nyilvános helyen történnek. Ezek azonban nem szándékosak. Az önállósodási törekvésből, az éntudatra ébredésből fakadnak, és természetes velejárói a fejlődési folyamatnak. Ha nem jelentkeznek, az inkább jelzés értékű, mint ha igen. Ilyen az is, hogy a bölcsődés, ovis kiscsoportos gyermekek még nem tudnak osztozkodni, ezért alakul ki konfliktus közöttük. Meg kell tanulni a szülőknek és pedagógusoknak kezelni ezeket a helyzeteket. Általában oly módon, hogy kizökkentjük a gyermeket ebből az állapotból: új ingerrel, helyváltoztatással, de semmi esetre sem ingerült reakcióval. Mindemellett a beszoktatás is egy olyan szenzitívebb időszak a gyermekek számára, amikor a szülőtől való elválás miatt nem érzik magukat biztonságban, ezért gyakrabban előfordulhatnak sírások, hisztik.  

– Ahogy az életkorral haladunk előre, óvodai középső- és nagycsoportban már inkább a szabályokhoz, szokásokhoz való alkalmazkodás az, ami esetlegesen magatartási problémákat vethet fel. Minél kevésbé alkalmazkodik ezekhez a gyermek, annál inkább beszélhetünk magatartásproblémáról. Azért én fenntartással kezelem ezt a kifejezést. Természetesen vannak olyan gyerekek is, akiknél a probléma diagnózissal párosul (pl. ADHD), ilyenkor a pedagógusoknak, szülőknek kell ehhez igazodni.

Harap, csíp, karmol, üt

Hajduné Holló Katalin elmondása szerint ezek azok az eszközök, amit erőszakos helyzetben a pici gyerekek bevetnek. Gyakorlatilag a fogukat, körmüket fegyverként használva próbálnak kiállni magukért. Azonban két-hároméves korban ebben sincs még szándékosság.

– Amikor felfokozott állapotban vannak, a kicsi gyerekek nem tudják még szóban kifejezni a nemtetszésüket. Csak ezeket az eszközöket képesek bevetni, amíg meg nem tanulják, hogy nem ez a helyes módja a konfliktusok kezelésének. Abban az esetben számít mindez magatartásproblémának, amennyiben fennmarad öt-hatéves korban vagy akár később is. Ekkor már beszélhetünk agresszióról, fiatalabb életkorban inkább erőszakos viselkedésről. Ugyanis az agresszió, mint kifejezés magában hordozza a szándékosságot.  

A verbális agresszió is agresszió

A verbális agresszió is megjelenik egyes óvodai nagycsoportos gyermekeknél. Amikor ütni és bántalmazni nem mernek, mert azt már valamilyen szinten megtanulták, hogy nem szabad. Viszont fenyegetnek, csúnyán beszélnek, ami szintén az agresszió egy formája.  

– Ezt nagyban befolyásolja a szülőktől és a kortársaktól látott minta. A gyermekek utánzással tanulnak. Amikor úgy tűnik, hogy nem figyelnek, akkor is szívják magukba a látott és hallott információkat. A fenyegetés, zsarolás, árulkodás is az agresszív viselkedésmódok közé tartozik. Ám előfordul, hogy ezek csak az intézményben jelentkeznek, otthon nem. A gyermeknevelők, pedagógusok rendszeresen tájékoztatják a szülőket. Egyfajta fejlődés nyomonkövetés is zajlik az óvodában, amikor mérés és megfigyelés útján tájékozódnak a nevelők a gyermekek fejlődésmenetéről, amikről szintén visszajelzést adnak a szülőknek. Nagyon fontos, hogy közelítsük egymáshoz a család és az intézmény nevelési értékrendjét, szokásait. Ugyanis nagy problémát tud okozni a következetlenség. Ha eltérő módon követelünk dolgokat a gyermekektől ugyanazon helyzetben, annak érthető módon nehéz megfelelni.

Gyakoribbak a magatartásproblémák

Szakértőnk tapasztalatai szerint évről évre látványosan nő a problémás esetek száma.  

– Ennek az egyik oka a túlzottan kényeztető, megengedő szülői magatartás és családi környezet. Sokan úgy gondolják, hogy ha mindent megengednek a gyermeküknek, akkor azzal jót tesznek. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Ezért szükséges és nagyon lényeges a pedagógus és a szülő kommunikációja. Ha nem is fogad el minden javaslatot a szülő, de egy-egy tanácsot kipróbál, már akkor is léptünk előre.  

– Emellett leginkább a halmozottan hátrányos helyzetű családok esetében jelentkezik a trágár beszéd, illetve az elhanyagolás. Sokszor azért hangoskodnak, kiabálnak, rosszalkodnak ezek a gyerekek, hogy magukra vonják a figyelmet. Mert otthon hiányt szenvednek ebben. Gyakran még az sem jelent gondot nekik, ha megszidják őket, hiszen legalább addig is velük foglalkoztak.  

Figyeljünk a képernyőidőre!

A magatartásproblémák kialakulásához az is hozzájárul, ha a kisgyermek nem az életkorának megfelelő filmeket néz vagy internetes játékokkal játszik.  

– Sőt, az sem mindegy, hogy mennyi ideig ül a képernyő előtt, ugyanis ezek a technikai eszközök az idegrendszert is nagyon fárasztják. Azt tapasztalom, hogy sok szülő ebben is túlzottan engedékeny, hiszen a gyermek legalább addig is csendben van és nyugodtnak tűnik. Ám sajnos ennek ára van, és megbosszulja magát. Érdemes tehát korlátot szabni a képernyőidőt illetően is.  

Sok cukor és előrecsomagolt ételek

A túlzott édességfogyasztás bizonyítottan növeli az elhízás, a cukorbetegség és a fogszuvasodás kockázatát, egyes gyerekeknél pedig akár magatartásgondokat is okozhat.

– Saját megfigyelésen alapul, de abszolút érzékelhető a gyermekek viselkedése és a táplálkozás közötti összefüggés. Az előrecsomagolt, színezékeket, ízfokozókat, tartósítószereket tartalmazó élelmiszerek, illetve a nagyarányú cukorfogyasztás felpörgeti a gyerekeket. Felfokozott érzelmi állapotba kerülnek tőle, ingerlékennyé, hiperaktívvá válnak. Természetesen nem könnyű a megoldás, hiszen gyakori a válogatósság is a kisgyermekeknél, de a tudatos, kiegyensúlyozott, gyümölcsökben és zöldségekben gazdag táplálkozásra, azt gondolom, sokkal jobban oda kellene figyelni.    

Lehet genetikai háttere is

Természetesen nem csak a körülményektől és a neveltetéstől függ, hogy a gyermekünknél kialakul-e bármilyen magatartászavar. Idegrendszeri problémákkal küzdő családtag esetén erre gyakrabban van példa, különösen például az ADHD esetében.  

– Ezeknél a gyermekeknél azonban általában már egészen kiskorban megfigyelhető, hogy másképpen viselkednek, mint a társaik. Kihagynak esetleg mozgásfejlődési mérföldköveket, vagy nagyon gyorsan átugranak ezeken.  

Forduljunk szakemberhez!

– Bölcsődés gyermeket korai fejlesztésre tudunk küldeni, óvodást pedig a pedagógiai szakszolgálathoz, akik általában tovább küldik a kicsiket a szükséges vizsgálatot végző szakemberhez. Időnként neurológus bevonására is szükség lehet, de ez azért ritka. Egyébként pedig a nevelési tanácsadó elegendő szokott lenni, illetve az óvodai/iskolai pszichológus is tud segíteni.  

– A lényeg, hogy ha bármilyen, a szokásostól vagy a kortásaitól eltérő viselkedést tapasztalunk a gyermekünknél, minél előbb jelezzük ezt egy szakembernek. Ne várjunk, hogy majd kinövi! Minél későbbi életkorban kezdjük el a célzott támogatást, annál nehezebb eredményt elérni. 

A gyermekek fejlődésével kapcsolatban további hasznos cikkeket olvashat a gyermekut.hu oldalon.