„A verés elől el lehet bújni, a szavak elől nem”

Legyen szó gyermek, nő vagy férfi bántalmazottról, a verbális erőszak hosszútávon nyomorítja meg az áldozat lelkét, ráadásul a bántalmazás – az esetek nagy részében – nem csak a szavak szintjén történik. A csalad.hu az erőszakmentesség világnapján Boglacsik Tímeával, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) igazgatójával készített interjút.

Mikor beszélhetünk erőszakról?

– Az agresszió nem a fizikai bántalmazásnál kezdődik. Többféle definíció létezik, de ami mindegyikben közös, az a szándékosság. Bántalmazásnak minősül, ha valaki szándékosan, folyamatosan vagy visszatérően fájdalmat okoz valakinek – legyen az testi vagy lelki fájdalom. Nem arra kell gondolni, mikor egyik gyerek a másikat „lehülyézi”, hanem amikor egy családon belül rendszeresen, folyamatosan és szándékosan jelen van a bántalmazás, és a konkrét célja a fájdalomokozás.

Mindenképpen tudatos a fájdalomokozás?

– Bántalmazókkal foglalkozó amerikai terapeuta megkérte a férfi bántalmazókat, hogy modellezzenek le egy tipikus helyzetet, mit tesznek, amikor hazaérnek a feleségükhöz. Egészen döbbenetes módon egymásnak adták a tippeket, hogyan tornyosuljanak a nő fölé, hogy nagyobb félelmet keltsenek az áldozatban. Amikor megkérdezték az egyik bántalmazót, hogy miért vet véget egy-egy alkalommal az agressziónak, a férfi azt válaszolta, hogy azért, mert ha nem tenné, akkor megölné a feleségét. Ebből a példából is az derül ki, hogy javarészt tudatos a bántalmazás. Legyen az a fájdalomokozás fizikai vagy szóbeli formája, szándékosságról beszélhetünk.

Nyilván ha ingerültebbek, türelmetlenebbek vagyunk és rákiabálunk valakire, az még nem számít verbális bántalmazásnak. Melyek a verbális bántalmazás jelei?

– Itt is a folytonosság az, amit kiemelnék. Egyértelmű, hogy senkinek sem esik jól, ha a párja vagy valamelyik szülője száját sértő kifejezések hagyják el, de ha valaki napi, heti rendszerességgel hallgatja azt, hogy alkalmatlan, nem elég jó, nem tudja megcsinálni, akkor az már verbális bántalmazásnak számít. A bántalmazott egy idő után úgy érzi, igazak a negatív jelzők. A gyermekek különösen érzékenyen reagálnak a becsmérlésre, ez hosszú- és rövidtávon is komoly károkat képes okozni. A verbális bántalmazás negatívan hat a gyermek személyiségfejlődésére, az iskolában nyújtott teljesítményére, arra is, hogyan kapcsolódik a társaihoz, a felnőttekhez.

Mintakövetővé válik a bántalmazott gyermek?

„Amikor egy gyermek hallja, hogyan beszélnek egymással a szülei, az kihat a későbbi párkapcsolatára is, mintaként szolgál.”

– Folyamatosan zajlanak a kutatások arra vonatkozólag, hogy kiből miért lesz bántalmazó vagy bántalmazott, hiszen nem minden bántalmazott gyermek lesz felnőtt korában bántalmazó, és nem minden bántalmazásban felnövő gyermek válik áldozattá a későbbi párkapcsolataiban. Amikor egy gyermek hallja, hogyan beszélnek egymással a szülei, az kihat a későbbi párkapcsolatára is, mintaként szolgál, és nagy valószínűséggel ő is ezt a fajta kommunikációt használja majd a jövőben. Hiszen gyermekként azt látta, hogy akár a szóbeli, akár a tettlegeségig fajuló bántalmazás jelenti a megoldást a konfliktusokra, a feszültséggel teli helyzetek megoldására.

Gyakran halljuk a szülőktől védekezésképp, hogy „de hát én csak szidom a gyerekemet, nem ütöm meg”. Ezzel szemben a szakemberek azt állítják, hogy a verbális bántalmazás legalább olyan káros, mint a fizikai, ha nem ártalmasabb.

– Igen, ez valóban így van. Júniusban beszélgettem egy olyan férfival, akit az édesanyja főleg szóban bántalmazott. A beszélgetés egy pontján azt mondta, hogy a verés elől el lehet bújni, de a szavak elől nem. Ebben az egy mondatban minden benne van a verbális bántalmazás természetéről.

Mekkora jelentőséget tulajdonít a verbális bántalmazásnak az a felnőtt, aki gyermekként maga is átélte ezt?

– A kutatások azt mutatják, hogy sokuk számára elfogadott, ha az ő párkapcsolatukban is jelen van a bántalmazás, hiszen ezt tapasztalták a származási családjukban is. Nagyon fontos elmondani, hogy a bántalmazás független a társadalmi hovatartozástól vagy az iskolázottságtól. A bántalmazó kapcsolatokban fokozatosan jelenik meg az erőszak. Jellemzően a bántalmazó próbálja teljesen kontroll alá vonni az áldozatot, ami féltékenységben, a családtól, barátoktól való izolálásban, anyagi függőség kialakításában nyilvánul meg. Elkezdi leépíteni a párja önbizalmát, aki hiába nem érzi már magát komfortosan ebben a kapcsolatban, nem mer lépni, mert már nem hiszi el, hogy képes lenne a saját lábán is megállni. Ugyanakkor más kapcsolatában már felismeri, elítéli a bántalmazás minden formáját. Az is megfigyelhető, hogy amíg „csak” szóban történik a bántalmazás, addig nem lép ki az áldozat a kapcsolatból. A kilépés általában akkor történik meg, ha fizikálisan is bántalmazzák, és a bántalmazott veszélyben érzi a gyermekei és/vagy a saját életét. Épp ezért fontos az információáramlás, hogy az áldozatok felismerjék a helyzetük súlyosságát, és tudják, kitől remélhetnek segítséget. Az OKIT-nál 15 éve mindannyian azért dolgozunk, hogy még több platformon, még több bántalmazotthoz érjünk el, és még hatékonyabb segítséget tudjunk nyújtani a számukra. Jó lenne, ha nem lenne szükség a munkánkra, de sajnos nem ilyen világban élünk.

(fotó: Shutterstock)

Amennyiben Ön vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, hívja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének ingyenesen, anonim hívható, 116-123-as számát, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a 06-80/20-55-20-as számon!