Kepes-Végh Júlia Pozitív Fegyelmezés oktatót kérdeztük, hogyan kezeljük okosan az extrém lassúságot.  

Kepes-Végh Júlia

Miért van az, hogy bizonyos gyerekek állandóan húzzák az időt? Ez személyiségtípus vagy nevelés függvénye?

– Az aktivitási szint és a fókuszálási, koncentrációs képességek velünk született tulajdonságok. Azt érdemes megvizsgálni, hogy jellemzően mikor húzza az időt a gyermekünk? Ha oviba, suliba indulás előtt vagy altatáskor, akkor valószínűleg velünk szeretnének még több időt tölteni. Így minden megnyert perc ajándék a számukra. Meg kell értenünk, hogy sokszor bármennyire is idegőrlő a gyermekünk lassúsága, ez általában nem ellenünk irányul. De nem mindegy, hogy a koncentráció, a fókuszálás okozza a nehézséget, a konkrét feladat megoldása, vagy az oviban, suliban töltött idő.

Lehet ennek az oka akár idegrendszeri éretlenség is?  

– Igen, előfordulhat. Érdemes lehet fejlődésneurológust felkeresni, mert idegrendszeri problémák is állhatnak a háttérben. A szenzoros integrációs zavar tünetei között is megjelenhet a lassúság és dekoncentráltság. Ettől akár egy egyszerű felöltözés is órákat vehet igénybe, hiszen folyton elkalandozik a gyermek figyelme.

A legtöbb cikk azt ajánlja, csináljunk játékot a napi feladatokból, hogy érdekes legyen a gyermekünk számára, így gyorsabban elvégzi azokat. De azt gondolom, a való életben, például egy hétfő reggeli rohanásban nem reális elvárás a szülőtől, hogy ugrándozva, kreatívan asszisztáljon a készülődéshez. Tényleg ez lenne a megoldás?

– Az való igaz, hogy a reggeli készülődés nem különösebben izgalmas egy kisgyerek számára, és valószínűleg az sem érdekli, hogy elkésik az oviból/iskolából. Amikor van ihletünk, nyugodtan kitalálhatunk különböző játékokat, például a versenyzés sok gyereknek motiváló tud lenni: „Na, ki veszi fel a nadrágot előbb, apa vagy te?” De tény, hogy hétközben ez nem mindig kivitelezhető és nem tartom jó dolognak, hogy hozzászokjon a gyermekünk, hogy csak akkor végez el egy feladatot, ha az izgalmas vagy érdekes. Inkább azt a kérdést érdemes feltenni magunknak, hogyan segíthetnénk neki abban, hogy gyorsabb legyen. Lehet, hogy számára nehéz és túl összetett feladat minden lépést végig csinálni, ha csak annyit mondunk, hogy „kérlek, öltözz fel!” Ehelyett bontsuk le kisebb lépésekre, és mondjuk azt, hogy „kérlek, vedd fel a nadrágod!” aztán, „vedd fel a pulóvered!”, és így tovább. Motiválhatjuk azzal is, hogy tudatjuk vele, ha később indulunk reggel, akkor később is tudunk érte menni. Segíthet az is, ha ritmikusan, hangsúlyosan mondjuk a feladatokat. A dalokat, verseket máshol tárolja az agyunk, így jobban bevésődnek. Bőven találunk nagyon kedves mondókákat az interneten, kipróbálhatjuk, hogy segítenek-e! Sőt, rajzokkal, képekkel is megtámogathatjuk a feladatok lépéseit. Készíthetünk egy táblát, amire lerajzoljuk a lépéseket és kitesszük mondjuk a bejárathoz, jól látható helyre. Ezek sokat segíthetnek abban, hogy egy feladat lépései rögzüljenek, vagy hogy az elkalandozó figyelmet visszatereljük az aktuális teendőre.

Az én fiam tuti, hogy ha reggel meglátná a táblát, el akarna kezdeni rajzolgatni, ahelyett, hogy a lépéseket követné...  

– Persze, mindenkinél más válik be. Azt azért nagyjából érezzük, hogy a mi gyerekünknél vajon mi az, ami motiváló és egyszerűsítő segítség lehet. Teremtsünk olyan környezetet, ami nem zökkenti ki, például rakjuk el a játékokat a nappaliból, konyhaasztalról, hogy reggeli közben ne vonja el a figyelmét semmi. Az is segíthet, ha minél több csatornán dolgozunk: hallás (öltöző zene, csengettyű), látás (emlékeztető rajzok) és akár még a szaglást is be lehet kapcsolni az aromaterápia segítségével. Bizonyos illóolajok (pl. borsmenta, rozmaring, citrom) ugyanis segíthetnek a koncentrációban.  

A büntetés miért nem jó eszköz a tempó növelésére?  

– A büntetéssel az a legnagyobb baj, hogy mást vált ki, mint ami a cél lenne. Lázadást, ellenszegülést, bosszút vagy önértékelési nehézségeket. Ráadásul folyamatosan növelni kell majd a tétet, hiszen, ha a gyermekünk rájön, hogy a büntetés túlélhető, egyre komolyabb retorzióhoz kell folyamodnunk. Emellett pedig nem azt tanítjuk vele, amit kellene. „Viselkedj jól, amikor néznek!” – Ha nem látja senki, akkor lehet rosszalkodni. A következményekből természetesen ki lehet indulni, hiszen mindennek van természetes és lehet logikus következménye is. A természetes következmény például, hogy „ha nem öltözöl fel, fázni fogsz” vagy „ha nem eszel, éhes leszel”. Ezeket végig lehet vinni ésszerű keretek között, bár sok szülő számára embert próbáló feladat. A logikus következményt pedig mi szabjuk meg: például „ha dobálod az üveggolyót, elveszem és elrakom”. Amennyiben a nehézkes készülődésnek egyszerűen a motiválatlanság az oka, a következmények „megtapasztaltatása” beválhat és tudnak tanulni is belőle a gyerekek. Azonban, ha a kiinduló problémát nem oldja meg, akkor kevésbé hatékony.

Hogyan segíthet a pozitív fegyelmezés?

A pozitív fegyelmezés lényege, hogy úgy tekintünk a gyermekünkre, mint leendő felnőttre. A nevelésünkkel abban segítünk neki, hogy stratégiákat tanítunk, amelyek elsajátításával jobban megtanul majd helytállni bizonyos helyzetekben. Abból indulunk ki, hogy neki mi segítene. A nyaggatást, utasítgatást például kérdésekre cserélhetjük. A „vedd fel a cipődet!” helyett azt kérdezzük „ma melyik cipődet veszed fel?” Azonban, ha a nehézség az, hogy a figyelme mindig elkalandozik, vagy elfelejti a lépéseket, akkor ebben próbálunk segíteni. Ha a fáradtság, akkor arra keresünk megoldást, ha az ovival nincs kibékülve, vagy tőlünk nehéz elválnia egy napra, akkor ebből kell kiindulnunk. A kulcs az empátia és az együttérzés, hogy közösen gondolkodjunk a gyermekünkkel: mi lenne a megoldás, mi segíthetne neki. Ha ezt a szemléletet és módszert elsajátítjuk, nem csak az ő, de a saját helyzetünket is megkönnyítjük szülőként.  

Amennyiben még több a gyermekek fejlődésével kapcsolatos cikket olvasna, kattintson a gyermekut.hu oldalra.