„A családdal vakon is teljes az életem”

Születésekor elveszítette a látását, négy nappal később az ikertestvérét, arra viszont már viszonylag korán, kisgyerekként ráébredt, hogy az irodalom az önkifejezésének a része lehet, terápiaként használhatja a verseket. A közelmúltban kiadott kötetének még a borítóját is ő festette, most pedig már a magyar színészóriások tolmácsolásában megjelenő hangoskönyvének előkészítésén dolgozik. Demeter Viktor kilencéves lányával, Kittivel közösen, mosolygósan fogadja stábunkat az újpesti szalonjában, ahol gyógymasszőrként a maga ura – hiszen mégiscsak el kell tartania valamiből a családot.

– A versek tulajdonképpen már gyerekkorom óta terápiát jelentettek számomra, érdekes viszont, hogy mióta összeházasodtam a jelenlegi feleségemmel, azóta egyáltalán nem írok – mosolyog Viktor. – Talán az időhiány az oka, nem tudom. Körülbelül hatéves voltam, amikor az első versemet írtam, aztán tinédzserkorom óta már módszeresen gyűjtögettem a műveket, két éve adtam ki az online formában bárki számára elérhető versgyűjteményt. A könyv 1999 óta öleli fel az életemet a verseken keresztül. Írtam korábbi szerelmeimnek, boncolgattam a vakságot. A témák változatosak, de mindig az aktuális érzéseimről szólnak. A vendégeim közül többen is biztattak ennek a könyvnek a kiadására és nekik köszönhetem a borítótervet is. Egy pár jóvoltából festhettem meg a pillanatnyi hangulatomat a vásznon. Előbb meghallgattam egy kiselőadást a színekről, majd munkához láttam. Ezzel viszont, azt hiszem, le is zártam az életművemet festőként, ez az egyetlen alkotásom. Azt szerettem volna megmutatni ezzel a könyvvel, hogy a vakok ugyanúgy fejlődnek és változnak, mint minden ember. A fogyatékossággal élő is ugyanúgy érez, gondolkodik, hisz, remél, kételkedik. Végigmegy azokon az élethelyzeteken, kihívásokon, mint mindenki más. És ha nagyobbak lesznek, talán majd a gyermekeim is jobban megismerik általuk az édesapjukat.

Hangoskönyv a gyerekek jövőjéért

Viktornak hatalmas megtiszteltetést jelent, hogy valódi színészóriások álltak mellé, hogy hangoskönyv formájában is megvalósítsák az álmát.

– Zámbori Somával kezdődött minden, amikor meghallottam, hogy a költészet napján az egyik versemet szavalja – meséli a családfő. – Teljesen magával ragadott. Azóta többek között Bozsó Péter, Csőre Gábor vagy Kőszegi Ákos is igent mondott a felkérésemre. Rendkívül megható, hogy a művészvilágban ennyien fontosnak tartják a vakok integrációjának segítését. Természetesen sokan mondtak nemet is, de az öröm jóval hangsúlyosabb. A hangoskönyvvel szeretnék majd megkeresni kiadókat. Boldog lennék, ha a bevételt Kitti jövőjének támogatására fordíthatnám.

Boldogság – már ötösben

Kitti a beszélgetés közben szorosan odabújik édesapjához, folyamatosan fülig ér a szája, szemmel látható, mekkora az összhang apa és lánya között. És ami ennél is több, szívvel még inkább érezhető. A sajátos nevelési igényű kislány legjobb tudásához mérten támogatja édesapját, nem múlnak el nyomtalanul azok az évek, amikor még ketten kapaszkodtak össze a világban.

– Minden élethelyzetnek megvan a saját kihívása. Sokáig csak egymásra számíthattunk Kittivel, együtt vásároltunk, együtt főztünk, mióta azonban összekötöttük az életünket a feleségemmel, átalakultak a mindennapok. Ő is hozott a családba egy gyermeket, ráadásul megszületett a közös babánk is, így már ötösben teljes a boldogságunk. Most egyértelműen a családé a fókusz, így alakult, hogy a gyerekek és a munka mellett még a versírásra is kevesebb időm jut. Szerencsésnek mondhatom magunkat, mert a lakás, az iskola, a szalon és a bolt is száz méteren belül van, legalább a közlekedésre fordított időt megspórolhatjuk a hétköznapokban.

Csak szabályosan!

Kacskaringós út vezetett, míg Viktort elért a masszírozástól a masszírozásig, de végül örül, hogy visszatalált a kiindulópontra.

– Érettségi után elvégeztem egy ingyenes masszázstanfolyamot, majd elkezdtem fürdőkben dolgozni, de megtalált a szolgáltatóipar sötét oldala, arra pedig rögtön rájöttem, hogy az nem az én utam – komorodik el Viktor. – Később dolgoztam animátorként, értékesítőként és telemarketingesként is, de végig vonzott az, hogy a magam ura legyek, így 2011-ben megnyitottam az első szalonomat. Nálam nincs netes bejelentkezés, csak telefonos időpontfoglalás lehetséges, ez az első lépés a vendégek számára. Ebből sok minden kiderül, lekezelő, kioktató stílus esetén nem találunk megfelelő időpontot. Vannak egyértelmű szabályok, ezeket kéretik betartani.

Előtte a jövő

Úgy alakult az élet, hogy Viktor első házasságának végén kettesben maradtak Kittivel – egészen 2021. novemberéig. Ezen időszakban készített először interjút Viktorral a csalad.hu stábja, amelyet itt olvashatnak.

– Szerettem az életünknek ezen időszakát, van miért büszkének lennem rá – emlékszik vissza. – Jól jöttek a helyi ismeretségek, a személyes kapcsolatok, hogy a zöldséges megpucolja a zöldséget, a hentes összevágja a húst, így sok minden megoldható. Azért hetente járt hozzánk takarítónő is, némi segítséggel kellett élnünk, de a legtöbb dolog vakon is megugorható.

– Harminchét évesen már rá kellett döbbennem arra, hogy igazán, teljes mértékben sosem tudom majd feldolgozni a vakságot, a kirekesztettséget. Lehetek én jó apuka, jó társaság, jó masszőr, jó férj, jó barát, de a teljes elfogadást, hogy ugyanolyan emberszámba vegyenek, mint másokat, nem lehet elérni. Nem az érzékenyítő foglalkozások alacsony száma miatt, inkább az emberek zárkózottsága miatt. Azt tapasztalom, nem mernek beszélgetni, rákérdezni konkrét dolgokra. Éppen ezért gondolkodom azon, hogy szívesen belekóstolnék a politika világába. Úgy vélem, nagycsaládos vak emberként a fogyatékosokért való tenni akarásban sokat tudnék segíteni. Nem álmodozom én hatalmas dolgokról, mindössze segíteni szeretnék, illetve a gyerekeket szeretném okosnak és életre valónak tudni, az estéinkre pedig meghittséget, kiegyensúlyozottságot és békét kívánok.

Demeter Viktor: Rajzolj Nekem szép álmokat

Rajzolj nekem szép álmokat 
leomló határokat 
szikrázó napsütést, kék eget 
szivárványt, esőcseppeket.

Írj nekem gyöngybetűkkel, gyöngysorokat 
sohasem beteljesülő álmokat 
némán feszülő, ki nem mondott szavakat 
féltve őrzött, benned rejtező titkodat!