Valljuk be: fiús anyukaként egyáltalán nem könnyű elfogadni, hogy a szemünk fénye felnőtt, és már másra néz olyan csillogó szemekkel, mint anno miránk. Ez a gondolat akkor is ott motoszkálhat a fejünkben, ha egyébként egészséges anya-fia kapcsolat van köztünk, és sikeresen megtörtént a „leválás”. Természetesen beszélhetnénk az anya-lánya-vő kapcsolati problémákról is, azonban ez már egy másik történet lesz. Most lássuk, mit tehetünk annak érdekében, hogy visszaszorítsuk a bennünk éledező házisárkányt vagy anyatigrist, és jó viszonyt alakítsunk ki menyünkkel?

1. A biztos alap

"szervezzünk közös anyós-meny programokat"

Már a legelején, amikor bemutatják nekünk a feleség-jelöltet, törekedjünk a jó, baráti viszonyra. Előjöhetünk a vicces gyermekkori történetekkel, hozhatjuk a régi fotóalbumot, de semmiképp ne próbáljuk az „én ismerem a legjobban a fiamat” típusú beszólásokkal lenyomni szegény lányt. Akkor sem, ha ő viszont úgy gondolja, ő ismeri a világon a legjobban a fiunkat, és ennek hangot is ad. Szervezzünk közös anyós-meny programokat, hogy jobban megismerhessük egymást, és ne csak a fiunk legyen az egyetlen kapcsolódási pont az életünkben.

2. Várjuk meg, amíg kérdez!

Ne tanítgassuk a menyünket még pusztán jó szándékból sem! Hanyagoljuk az olyan megjegyzéseket, hogy szerintünk mit, hogyan kellene csinálni! Nem egy bugyuta gyermeket hozott haza a fiunk, hanem egy felnőtt nőt, saját gondolatokkal, saját akarattal. Ha szerencsénk van, majd ő kikéri a véleményünket egy-két dologban.

3. Az ő élete

Az egyik legnagyobb hiba, amit anyósként elkövethetünk, ha irányító típusok vagyunk, és beleszólunk a fiatal pár életébe. A legrosszabb verzió, amikor a menyünket hibáztatjuk mindenért, ami nem a mi szánk íze szerint történik. Ha valóban gondok vannak, akkor is kénytelenek vagyunk megvárni, amíg a gyermekünk jelez, és tanácsért fordul hozzánk.

4. Ha nem kedveljük a menyünketű

"a fiunk őt tartja élete párjának"

Senki sem kötelezhet minket arra, hogy szeressük a fiunk választottját, de tartsuk tiszteletben az érzéseit! Lehet, hogy a menyünk idegesítően vihog, túl harsány, ám bizonyára rengeteg jó tulajdonsággal is rendelkezik, ha a fiunk őt tartja élete párjának. Hallgassunk mélyen az ellenérzéseinkről, amíg a gyermekünk boldog, mert a folyamatos kritikák hatására csak eltávolodik tőlünk. Vagy ami még rosszabb: a fiunk két tűz közé kerül, és azt érzi, választania kell a két legfontosabb nő között.

5. Akkor menjünk, ha hívnak!

Fogadjuk el, hogy már nem mi vagyunk a világ közepe a fiunk számára, és ne járjunk a fiatalok nyakára állandóan! Ha korábban jó volt a kapcsolatunk a gyermekünkkel, akkor ne aggódjunk, továbbra is igényelni fogja a társaságunkat. A telefonhívásokat is elég heti 1-re redukálni, kivéve persze, ha baj van.

6. Nem verseny!

"mintát visz tovább a fiunk"

Ne tekintsünk riválisként a menyünkre, hiszen nem lehet az! Ez nem egy verseny, hogy kinek a főztjét szereti jobban, kivel osztja meg a titkait, ki a fontosabb a gyermekünknek? Az anya-fiú kapcsolat teljesen más jellegű, mint a nő-férfi kapcsolat, így nem beszélhetünk arról, hogy valaki átvette a helyünket. Nagy szerepünk anyaként abban van, milyen mintát visz tovább a fiunk, hogyan tudja jól szeretni a párját. Örüljünk annak, ha a fiunk boldog, ennél többet kívánni sem lehet!


(Fotó: Shutterstock)

családnagyszülőkanya