csalad.hu - „Van, akinek csak ez jelenti a karácsonyt”
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
„Van, akinek csak ez jelenti a karácsonyt”
Szöveg: Ivanova Daniela, fotó: Förster Tamás
2019. dec. 20. 6:00
Nyugdíjas nagyszülők
Az ünnepek közeledtével nyitottabbak, adakozóbbak vagyunk, ilyentájt gyakrabban látogatjuk idős szeretteinket is. Ám sokan vannak, akiknek még karácsonykor sem jut társaság. Az ő életüket aranyozzák be az Idősek Barátai Program önkéntesei. Ellátogattunk az alapítvány karácsonyi ünnepségére.


Nagy a sürgés-forgás, szeretetteljes, családias légkör köszönt minket. Minden vendéget hatalmas örömmel és lelkesedéssel fogadnak, így fotós kollégám és jómagam sem maradunk sokáig társaság nélkül, azonnal egy karácsonyi finomságoktól roskadozó asztalhoz ültetnek bennünket.

A bizalmatlanság falakat emel

Egy önkéntes elmondja, hogy picit csalódott, mert kevesen jöttek el, több vendégre számított.

Az Idősek Barátai Program önkéntesei egyrészt fizikailag támogatják az időseket, vagyis segítenek a bevásárlásban, tisztálkodásban, emellett pedig beszélgetnek, társasjátékoznak velük, sőt, év közben közös programokon is részt vesznek: hajókirándulásra mennek, vagy húsvétot ünnepelnek.

– A Les Petits fréres des Pauvres az Idősek Barátai Program testvérszervezete, náluk dolgoztam kint, Franciaországban. Azt kell, hogy mondjam, ott sokkal nyitottabbak az emberek, míg Magyarországon bizalmatlanok, bezárkóznak. Emiatt sajnos nem is értesülnek az ilyen lehetőségekről és további magányra ítéltetik magukat.

– Itthon népszámlálóként is dolgoztam és munkám során sok olyan emberrel találkoztam, aki egyszerűen félt beengedni az otthonába, mert tartott a rablástól. Persze miután megnyugodott és beinvitált, már örömmel mesélt nekem az életéről, és annyira jól esett neki a társaság, hogy alig akart elengedni (nevet). Ebből látszik, hogy itthon is lenne igény erre a szolgáltatásra, csak a bizalmatlanság miatt sokszor áthatolhatatlan falakba ütközünk.


Jólesik a társaság

Erika néni (81) már attól a pillanattól kezdve csillogó szemmel néz rám, hogy odaülök az asztalhoz. Látszik rajta, hogy szívesen ismerkedik.

– Ez a második karácsonyom a szervezettel – kezd bele a mesélésbe. – A lányommal élek, szerencsés vagyok, mert nem kell egyedül laknom. Viszont mivel ő sokat dolgozik, ezért mindig elkél a segítség és jólesik a társaság. Juditkával, a segítőmmel már 2 éve ismerjük egymást, barátnők vagyunk. Elkísér orvoshoz, beszélgetünk. Tüneményes egy hölgy, nagyon szeretem!

Erika néni lelkesedése tovább nő, ahogy elmerül emlékeiben.

– 39 évig dolgoztam a BKV-nál, egy vezető asszisztense voltam. Imádtam a munkám. A férjem tanár volt és a lányom is követte a példáját, mára olasz és történelem tanárnő lett – meséli büszkén. Mikor arról kérdezem, hogy mi történt a férjével, kissé elszomorodik.

– A szíve vitte el 14 évvel ezelőtt. Éjjel ment el, miközben én mellette aludtam az ágyban. Reggel sokkolt a felismerés, hogy már nem él. Az egy nagyon nehéz időszak volt az életemben.

Erika néni egyébként a mai napig nagyon aktív életet él és lehetőségeihez mérten mindent maga végez el. Bár rossz egészségi állapota miatt a lakásból önállóan nem tud kimozdulni, de otthon főz, takarít és keresztrejtvényt is fejt, hogy szellemi frissességét megőrizze.

Kimondani is sok, nemhogy megélni

A kétórás ünnepség alatt hallunk hegedű és fuvola szólót, skót/ír zenét, csodás verseket, mókás novellát, sőt még vicceket is. A szervezők alaposan kitesznek magukért: mindent elkövetnek, hogy a jelenlévők jól érezzék magukat. A produkciók után Somlai Katalin programvezető ünnepi jókívánságokkal zárja az estét, majd indul is az ajándékozás!

Minden jelenlévő karácsonyi ajándékcsomagot kap, köztük Jolika néni is, aki idén ünnepelte 101. születésnapját.

– Még kimondani is sok, hát még megélni! (nevet) Nagyon jól éreztem ma magam, csak kicsit fáj a lábam, be van vizesedve.

Mikor arról kérdezem, hogy kivel él, azt mondja, egyedül.

– Otthon járókerettel közlekedem. Lassan ugyan, de biztosan. Nem szeretnék sem kórházba, sem pedig idősek otthonába kerülni, amíg csak bírom, csinálom. Olykor még főzök is magamra.

Segítője Zsuzsanna, akivel csak pár perc erejéig tudunk szót váltani, mert lassan menniük kell, Jolika néni fáradt.

– Nem csak én járok hozzá, több önkéntesre is számíthat Jolika néni. Van, aki fürdeti, van, aki ételt visz neki és így tovább. Azt gondolom, hogy önkénteskedni jó és szükségszerű, de elsősorban az állam feladata lenne, hogy megfelelően gondoskodjon idős polgárairól is.

Jolika néninek egyébként egy lánya, három unokája és hat dédunokája van. Úgy beszélgetünk, mintha nem lenne több 60-nál, egyedül az arcán ülő mélyebb barázdák jelzik, hogy idősebb lehet. Mégis kimozdul, itt van velünk és mint mondja, jönni is fog, amíg csak teheti.

Egy mosoly is segíthet

Amíg segítője épp nincs ott, Jolika mellé ül egy másik önkéntes, hogy egy percre se maradjon egyedül.

– Számukra valóban a világot jelenti egy-egy kedves szó, egy kis odafigyelés. Annyira sokat vannak egyedül, hogy már egy mosolytól is jobb kedvre derülnek. Néhányuk felé ugyanis hetekig, sőt hónapokig nem néz a család, ezért van, akinek csak ez jelenti a karácsonyt. Ilyenkor viszont boldogok, vígadnak.