csalad.hu - Testvéri csatatér
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Testvéri csatatér
Clerget-Tasi Barbara
2019. aug. 21. 10:44
Kisgyermeket nevelünk
Mikor és hogyan avatkozzunk be, ha gyermekeink egymásnak feszülnek? Milyen módszerekkel csökkenthetjük a testvérféltékenységet? A csalad.hu szakértője, Bodnár Csilla klinikai szakpszichológus hasznos tanácsokat ad, hogyan neveljük békés együttélésre a lurkókat.

– A testvérek közötti rivalizálás így is, úgy is meg fog jelenni, és a szülőnek nagyon nagy szerepe van abban, hogy milyen formát ölt a testvérféltékenység – kezdi Bodnár Csilla. – Nem mindegy, hogy milyen figyelemmel fordulunk a két gyermek felé, ahogy az sem, hogyan kezeljük a testvérek között kialakuló vitás helyzeteket.

Fontos, hogy mindenkinek meglegyen a saját helye a családi rendszerben. Folyamatosan kezelni kell a testvérféltékenységet egészen addig, amíg nem elég felnőttek ahhoz, hogy megoldják az egymás közt felmerülő problémákat. A szülő segítsége kell ahhoz, hogy a testvérek elfogadják egymás különbözőségeit, hogy lojálisak tudjanak maradni egymáshoz minden helyzetben.

Ha az egyik kap, kapjon a másik is?

Bodnár Csilla arra figyelmeztet, hogy ne csak közös családi programok legyenek, hanem külön-külön is foglalkozzunk a gyermekeinkkel.

Nem attól lesznek a gyerekeink jó testvérek, hogy ugyanazt kapják tőlünk, hanem ha azt kapják, amire valóban szükségük van, legyen szó tárgyi vagy lelki szükségletről

– Minden gyermeknek szüksége van olyan szülő-gyermek időre, amikor csak rá irányul a figyelem. Ilyenkor meg lehet vitatni az élet nagy dolgait, könnyebben megnyílnak a gyermekek, ha meghitten beszélgethetnek az édesanyjukkal vagy az édesapjukkal. Sokszor úgy próbálják a szülők a testvéri rivalizálást megoldani, hogy mindent egyformán vesznek nekik. Nem attól lesznek a gyerekeink jó testvérek, hogy ugyanazt kapják tőlünk, hanem ha azt kapják, amire valóban szükségük van, legyen szó tárgyi vagy lelki szükségletről, hiszen nem azonosak az igények! Ezt nekik is el kell fogadniuk. Mondok egy konkrét példát: ne egyszerre vegyünk cipőt mindkettőnek, hanem akkor, amikor szükségük van új cipőre. El kell viselnie a testvérnek, hogy ő most nem kapott, a másik viszont igen. Hasonló a helyzet a szülinapozással is, amikor a másik tesó is kap valami apróságot, nehogy rosszul érezze magát, hogy ez a nap nem róla szól. Holott épp ezt kellene megtanulnia! Így mindegyik gyermek azt érezheti az adott pillanatban, hogy értékes vagyok, figyelnek rám.

Bezzeg a testvéred…

Külön-külön lássuk a gyermekeink értékeit, soha ne hasonlítsuk az egyiket a másikhoz, mert az mindig valamelyik gyermek kárára történik.

– A nagy több dologra képes korából adódóan, mint a kistestvére, a kicsinek ezért el lehet magyarázni, hogy ahogy nagyobb lesz, ő is megteheti ugyanezeket. Így a kisebbet arra ösztönözzük, hogy önállóbb legyen, anélkül, hogy degradálnánk az ő képességeit. Ezzel párhuzamosan arra is figyelni kell, nehogy a nagy „letarolja” a kicsit. Például azzal, ha a kisebb gyermek korosztályának szóló kérdéseknél, feladatoknál mindig a nagy mondja a megoldásokat, hogy ezzel kivívja a szülő elismerését. Ilyenkor meg kell mondani az idősebb gyermeknek, hogy hagyja a testvérét érvényesülni, hiszen természetes, hogy ő a korából adódóan a kisujjából kirázza a válaszokat. Versenyhelyzetben, például versenyfutás során, a nagyobb mindig adjon előnyt az indulásnál a kisebbnek, hiszen neki rövidebb a lába, így igazságos, ezzel pedig fejleszthetjük a gyermekeink lojalitását is.

Amikor a kicsi provokál

Ha nem láttuk, mi történt, hallgassuk meg vitás helyzetben mindkét oldalt!

– Nagyon gyakori a veszekedéses konfliktus, és a kicsik is tudnak ám durvaságokat produkálni. Ne csak a nagyokat hibáztassuk ilyenkor, gondoljunk arra, hogy sokszor a kistestvér provokálja ki ezeket a helyzeteket, így próbálja rávenni a szülőt, hogy büntesse meg a nagytesót. Ilyenkor nem kell beavatkozni, nem kell elkezdeni a kicsit pátyolgatni, hiszen tudatosan feszítette túl a húrt. Ha nem láttuk, mi történt, hallgassuk meg vitás helyzetben mindkét oldalt! Ha tettlegességig fajul a konfliktus két testvér között, és nagy a korkülönbség, akkor segítsük a nagyot abban, hogy megértse, miért üthetett a kicsi, és ne engedjük, hogy visszaadja! Sokszor az is lehet konfliktusforrás nagy korkülönbség esetén, ha elvárjuk, hogy mindig a nagy szórakoztassa a kicsit. Adjunk elegendő teret a nagyobb testvérnek, hogy egyedül lehessen, amikor arra van szüksége.

Az agresszió nem elfogadható!

Amikor nagyobb, egymáshoz korban közel álló testvérek egymásnak esnek, ott már nem a testvérféltékenység oldaláról kell megközelíteni a problémát, hanem azt kell megvizsgálni, miért agresszívek a gyerkekek?

Az együtt töltött idő az öröm forrása kell, hogy legyen, nem a csatározásé

– Ha az agresszió elszabadul, és a szülő eszköztelennek érzi magát az adott helyzetben, akkor jobb szakemberhez fordulni. Régen rossz, ha a testvérek nem tudják felszabadultan, boldogan élvezni egymás társaságát. Ha a testvérek állandóan rossz megoldási helyzeteket találnak a konfliktusuk megoldására, akkor szét kell őket választani. Meg kell nekik mondani, hogy elfogadhatatlan, ahogy viselkednek, és amíg nem tudnak lenyugodni és nem ígérik meg, hogy normálisan kommunikálnak, addig nem játszhatnak egymással. Az együtt töltött idő az öröm forrása kell, hogy legyen, nem a csatározásé!

(Fotó: Shutterstock)