– Nem érdemes túl sok ajándékot adni a gyerekeknek, annak hátterében általában valamilyen kompenzációs szándék áll mondta a hirado.hu-nak Rendes Kriszta gyerek és ifjúsági szakpszichológus.

– Egy gyereknek valójában figyelemre, valamint a szüleitől kapott időre van szüksége, és bár lehet pár órás örömöt okozni nagy ajándékokkal, azok nem fogják a hiányokat pótolni. A tárgyak nem tudják a hús-vér kapcsolatok helyét átvenni – emelte ki a szakértő.

Az ünnepek hangulata marad meg

– A felnőtt páciensek rendkívül ritkán emelnek ki meghatározó ajándékokat vagy tárgyakat gyerekkorukból, de annál többet emlékeznek hangulatokra, és ez az, ami elkíséri őket a későbbiekben. Ha valaki egy tárgyra emlékszik csupán, az inkább azért lehet, mert azon kívül nem volt ott semmi egyéb – mondta a pszichológus, aki szerint a karácsony jelentése is megváltozott.

– Alapvetően egymáshoz közelálló emberek, akik az év során kevés időt vannak érdemben együtt, hirtelen két és fél napot töltenek el egymás társaságában, ami megterhelő élmény. Ez mára sokszor egy stresszfaktor, ami aggasztó. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag beesünk az ünnepekbe, csökken a ráhangolódásra szánt idő, és már szaladunk is tovább. A gyerekeknek rémes a rohanás, egy játékban nem tudnak igazán elmélyedni, holott annak van igazán értéke – tette hozzá.

Közös programok és harmónia

Rendes Kriszta szerint fontos, hogy az együtt töltött idő tartalmasan teljen: Társasozzanak, szánkózzanak, építsenek hóembert. A gyerekeknek lassabb a tempójuk, szeretnek elmélyedni egy játékban, egy élményben, ezért fontos, hogy a szülők ne siettessék őket.

Ez persze önmagában nem fog megoldani mindent, ha év közben nem alkalmazzák. – Hiába adott az anyák napja, a húsvét, a gyereknap, a karácsony. A figyelemnek állandónak kellene lennie, és ennek semmi köze a vallásossághoz – szögezte le a szakember.

Sok figyelemre van szükségük

A gyerekek rengeteg figyelmet igényelnek, amit – különböző okokból – nem minden esetben kapnak meg szüleiktől. A KSH 2010-es időmérleg-felvétele alapján a gyermekápolásra és gondozásra fordított idő a 20–29 és a 30–39 éves korcsoportokban együttvéve átlagosan 53,5 perc volt naponta. Ebből mesélésre és játékra az előbbi korosztályban 12, utóbbiban 28 percet fordítottak a szülők.

A felmérés szerint – melyben 13 ezer 10 és 84 év közötti személy átlagos napi teendőit naplózták – közös tanulásra még kevesebb idő jut: a 20–29 éves korcsoportban mindössze egy, a 30–39 évesben pedig nyolc perc marad a napból az ifjú elmék pallérozására.

(fotó: Shutterstock)