„Szeretem, hogy karácsonykor van a szülinapom!” - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

„Szeretem, hogy karácsonykor van a szülinapom!”

Szöveg: Szűcs Anikó, fotó: Förster Tamás
2021. dec. 23. 6:00
Családban élni jó

Vajon hogyan élik meg a karácsonyt azok, akik számára a szeretet ünnepe minden évben szorosan összefonódik egy másik jeles alkalommal? Áldás vagy átok, ha valaki ilyenkor ünnepli a születésnapját? Érintettekkel beszélgettünk erről a nem mindennapi helyzetről.

Amikor annak idején, a gimnázium első osztályában Kati elújságolta, hogy december 24-én született, bizony nagyot néztem, és talán egy picit irigykedtem is, mert a szívem mélyén amolyan kiváltságos helyzetnek tartottam az övét: azt, hogy ilyen konkrétan karácsonyi baba volt. Attól kezdve, ha bárhol, bármikor szóba kerültek az érdekes születési dátumok, mindig Katit hoztam fel példaként, és mindig roppant jó érzéssel töltött el, hogy ilyen különleges barátnőm van.

Szenteste a kórházban

Hozzáteszem, azóta sem találkoztam olyan emberrel, aki ezen a mindannyiunk számára oly kedves napon jött a világra. Ezért egy röpke időutazásra hívtam Katit, no meg az édesanyját is, hiszen a szóban forgó évben a mamája sem úgy töltötte az ünnepet, ahogy azt eredetileg tervezte… Zádori Vencelné jó szívvel idézi fel élete talán legemlékezetesebb karácsonyát, amikor a 20 hónapos kisfia mellé egy kislányt hozott a gólya. Pontosabban a Jézuska.

– Katit december 17-re vártuk, ehhez képest jó pár nappal később érkezett – meséli Marika néni. – Emlékszem, 24-én a nap első felében javában készültünk a vendégek fogadására, mert délutánra vártuk az egész családot. Délelőtt még nagyban takarítottunk, amikor elkezdődtek a jósló fájások. Mivel a jelek egyre gyakoribbak és egyre erősebbek lettek, 2 óra tájban a férjemmel besétáltunk a kórházba: a Baross utcai szülészeti klinika közel esett a lakóhelyünkhöz, így nem kellett messzire mennünk. A kórházban semmi nem utalt az ünnepre, talán csak az, hogy a szokásosnál kevesebb kismama volt bent. Karácsonyi hangulatnak nyoma sem volt. Azon a délutánon ketten szültünk: Kata lányom fél 5 körül született, a másik baba, egy kisfiú, valamivel később. Kora este a sógornőm még beszaladt hozzánk a kórházba, megnézte a leendő keresztlányát, és elújságolta, hogy időközben megérkeztek a vendégek, mindenki ott van, és mindenki sok szeretettel gratulál a család legifjabb tagjához. Katával 4 nap múlva mehettünk haza a kórházból, úgyhogy a szilvesztert már otthon töltöttük.

Ami az ajándékot illeti…

Marika néni elmondása szerint a december 24-ei kettős ünnepen mindig ügyeltek a sorrendre: először megtartották a születésnapot, és miután annak a rendje és módja szerint felköszöntötték Katit, kezdődhetett a karácsonyozás. De vajon az ünnepelt minden alkalommal kapott-e külön születésnapi ajándékot?

– Csak azután, hogy ezt kiköveteltem magamnak – kapcsolódik a beszélgetésbe mosolyogva Kati. – Az elején az ajándékozás még egybefolyt: megtartottuk a szülinapomat, tortával, ahogy kellett, és utána anyuék kiosztották az ajándékokat: én is kaptam egy csomagot, a bátyám is kapott egyet, ami nem feltétlenül volt kisebb, mint az enyém (nevet), és egy idő után ez zavarni kezdett, mert éreztem ebben némi igazságtalanságot a sors részéről. 7-8 éves lehettem, amikor szóltam anyuéknak, hogy szeretnék külön csomagot kapni a szülinapomra, meg külön karácsonyra, merthogy mindenki más kap külön meglepetést, és mi az, hogy én meg nem?! Az nem mentség, hogy egy napra esik a két ünnep…

– Szerintem ez jóval korábban történt, még óvodás lehettél – néz szeretetteljesen a lányára Marika néni. – Emlékszem, apuval meg is lepődtünk, hogy ilyen picurka vagy és már szóvá tetted ezt.

– Mindenesetre anyuék gond nélkül elfogadták a kérésemet, úgyhogy onnantól kezdve mindig megvolt a két külön csomag, és ezzel én megnyugodtam (mosolyog) – emlékszik vissza Kati. – Számomra igenis fontos volt, hogy ilyen módon is megkülönböztessük a két ünnepet, mert az én szülinapomon nagyjából mindenki kapott ajándékot a világon, ahol tartják a karácsonyt, és úgy éreztem, hogy nekem annál az egy csomagnál egy picit több jár.

„Mindig különlegesnek éreztem magam emiatt”

Kati azt is hozzáteszi: amióta saját családja van, ugyanígy telik az ünnep, a bevált forgatókönyv nem változott.

– A szentestét mindig a bátyámékkal és anyuékkal együtt tartottuk, illetve tartjuk – magyarázza. – Először mindig engem köszöntenek, természetesen a torta sem marad el, tehát az ünnep első része változatlanul rólam szól. Egy ideje a testvéremékkel megbeszéltük, hogy mi, felnőttek már nem ajándékozzuk meg egymást karácsonyra, csak a gyerekeket lepjük meg, de én mégis kapok ajándékot aznap – születésnapit! Ha már bulit úgysem rendezhetek 24-én – említi a „kiváltságos” helyzet egyetlen hátulütőjét. – Régebben a nagy családi összejöveteleket általában december 26-án tartottuk, az a nap már nem annyira rólam szólt: volt, aki megemlékezett a szülinapomról, volt, aki nem annyira, de az már nem zavart. Olyankor számomra az volt a legfontosabb, hogy összejött az egész család, és együtt karácsonyoztunk egy jót.

Kati tapasztalata szerint az emberek általában rácsodálkoznak erre a születési dátumra, és szinte mindig tesznek valamilyen megjegyzést, amikor meghallják.

– Érezhetően különleges dolognak tartják – mondja mosolyogva. – És én mindig különlegesnek is éreztem magam emiatt, amikor ez szóba került, mert azért nem jön szembe velem minden nap valaki, aki december 24-én született. Úgyhogy én kifejezetten szerettem és most is szeretem, hogy karácsonykor van a szülinapom!

„Nahát, karácsonykor tetszett születni?!”

Gedeon Péter december 26-án ünnepli a születésnapját, és a közelgő évforduló kapcsán szívesen osztotta meg velem „karácsonyi gyerek” voltának kedves és kevésbé örömteli pillanatait.

– Ahogy az édesanyám mesélte, annak idején, egészen kicsi koromban nem jelentett különösebb problémát, hogy a két ünnep ilyen közel esik egymáshoz, hiszen egy darabig azt sem igazán tudtam, mi az, hogy születésnap – meséli Péter. – December 24-én megkaptam az ajándékot, aztán két nappal később szóban felköszöntöttek ugyan, de a születésnapomat nem ünnepeltük meg külön. Később, amikor már elég idős voltam ahhoz, hogy felfogjam a kettő közötti különbséget és megértsem, hogy két külön ünnepről van szó, nagyon elkeseredtem, amiért nekem így elmarad a születésnapom. Emlékszem, bőgtem, mint a záporeső, mert annyira rosszul érintett ez a felismerés. Az sem derített jobb kedvre, hogy egyébként nagyon szerettem a karácsonyt, mert akkor jött a Jézuska, és volt szép karácsonyfánk gyertyákkal, meg csillagszóróval. Azon a „bőgős” szentestén anyu nem győzött vigasztalni. – Jól van, Petikém – mondta –, nincsen semmi baj. Most itt a karácsony, és külön meg fogjuk ünnepelni a születésnapodat is! Így is történt, 26-án anyu sütött nekem egy máktortát, mert imádtam a máktortát a nagymamám házi baracklekvárjával töltve. Ez a legkedvesebb emlékem az első „igazi” születésnapomról.

Ha születésnap, akkor máktorta

– Hosszú éveken keresztül az anyukám mindig máktortával kedveskedett nekem, az volt a születésnapi ajándékom, ami később kiegészült könyvekkel. Nagyon szerettem olvasni. Ezen kívül karácsonyra is kaptunk a húgommal valamilyen szerény ajándékot: szegény anyám elvált asszonyként egyedül tartott el minket, úgyhogy nem telt drága meglepetésekre. De annyi kedvesség és szeretet volt azokban az ajándékokban, és én mindig úgy örültem, hogy ha anyu meglepett egy sapkával, egy pár kesztyűvel, vagy ha kötött nekem egy mellényt vagy egy sálat. Aztán amikor két nappal később jött a születésnapom, mindig kaptam valamit a máktorta mellé: egy könyvet, egy-egy szép tollat, csokoládét vagy a kedvencemet, a savanyú cukorkát, és olyankor hihetetlenül boldog voltam… A mai napig kapok valami apróságot a születésnapomra. A családom mindig felköszönt 26-án, tortával is kedveskednek, a barátaim felhívnak telefonon, aminek természetesen nagyon örülök.

Ha már a nem mindennapi születésnapokról beszélgetünk, Péter érdekességképpen megjegyzi: a húga annak idején húsvétkor született, az édesanyjuknak pedig, akit Ilonának hívtak, egyazon napra esett a név- és a születésnapja. Azzal viszont egyetért, hogy mind közül a karácsonyi évforduló a legkülönlegesebb.

– Amikor a hivatalos ügyek intézésénél be kellett diktálnom a születési dátumomat, majdnem mindig csodálkozva megkérdezték: Nahát, karácsonykor tetszett születni?! Akkor tetszettem – feleltem ilyenkor derűsen, és azt is mindig hozzátettem: – Ha tudná, milyen nehéz gyermekkorom volt emiatt (nevet)!