„Állj meg egy percre, és… és pont!”

Kedves ismerős és ismeretlen barátom!

Nézz körül, és vedd észre, hogy milyen gyönyörű világban élsz!

Azt szeretném kérni tőled, hogy ne dolgozz annyit, amennyit eddig! Állj meg egy percre, és… és pont. Állj meg egy percre, mondjuk egy pipacs mellett, vagy pitypangot fújni, ősszel színes levelet megcsodálni, vagy télen jégvirágot nézni – mikor tetted ezt utoljára? Vagy ülj le a gyermeked rajzát alaposan szemügyre venni – hidd el, nagyon sokat dolgozott vele! Nézz körül, és vedd észre, hogy milyen gyönyörű világban élsz!

Kár, hogy régóta nincs alkalmad ezt látni... Mert dolgozol a munkahelyen és otthon, jelen vagy a családban és a baráti társaságban, űzöd a hobbidat, könnyedén eligazodsz a sport, vagy éppen a politika világában, böngészed a netet, megosztasz, lájkolsz, éjszaka még egy utolsó levelet megírsz, és holt fáradtan ágyba dőlsz.

Állandóan kattog az agyad a feladatokon. Szünet nélkül működésben vagy. „Ha ezen a projekten túlleszek, már minden könnyebb lesz” – nyugtatod magad, közben tudod, hogy mindig van következő, és újabb elintéznivaló, és kötelező találka, és javítanivaló a lakásban, és edzés, meg fodrász, szülői, és vásárolni is kell. Aztán jön a hétvégi csapatépítés. Nem túl jó az időpont, de muszáj ott lenni. Muszáj.

Muszáj? Tényleg muszáj? Nem! Nem muszáj! NINCS olyan, hogy muszáj! Te döntesz! És ha nem mész el? Vagy nem főzöl kétfogásosat, vagy nem lesz tökéletes a feladat? Kipróbáltad már, mi történik akkor?

Már nem volt lehetősége azt mondani, hogy igenis én kell, hogy legyek az első, és az egészségem, az egyensúlyom, a családom!

Időnként megkapod a saját jelzéseidet, stop tábláidat – állandó levertség, autóbaleset, műtét, vagy szűnni nem akaró gyulladás – ezekre általában azt mondod: „Még ez is most jött, micsoda időszak!” Aztán nehezen, de kilábalsz, továbblépsz, és ott folytatod, ahol abbahagytad, csak még erősebb tempóban, mert be kell pótolnod az elmaradt dolgokat.

De amikor egy ismerősünk nemrégiben a szűnni nem akaró projektet pár napra megszakítva, szabadsága első napján hirtelen meghalt, akkor mindenki megtorpant. Az a fiatal férfi úgy ment el, hogy nem tudta újragondolni az életét. Már nem volt lehetősége azt mondani, hogy igenis én kell, hogy legyek az első, és az egészségem, az egyensúlyom, a családom! Várta, várta a projekt végét, hogy azután majd a szeretteivel lehessen végre, végre. De ez az idő már soha nem jött el, és azt a bizonyos feladatot más fejezte be.

Eljátszottál már a gondolattal, hogy mi történik akkor, ha mindent félretéve megállsz néha, és élsz – úgy igazán, ahogyan Te szeretnél?

Az életed egy színes, gazdag, boldog csoda. Próbáld ki! De ne holnap, hanem most rögtön.

Kedves társam, Te, aki a levél címzettje vagy! Arra kérlek téged, dolgozz kevesebbet! Vigyázz nagyon magadra: egy életed van, és különlegesen értékes vagy! A pénz miatt ne aggódj, hidd el, nem lesz hiányod semmi lényegesben. Van választásod – ezt tudnod kell, látnod, és megélned. A munka az csak munka, az élet annál jóval több. Az egyik megvár, a másik nem. Az előbbiben helyettesíthető vagy, az utóbbiban pótolhatatlan. Az életed egy színes, gazdag, boldog csoda. Próbáld ki! De ne holnap, hanem most rögtön.

(fotó: Shutterstock)