A nők elleni erőszak megszüntetéséért küzdő aktivisták 1981 óta emlékeznek minden november 25-én arra, hogy ezen a napon ölték meg a Mirabal nővéreket – a Dominikai Köztársaság emberi jogi aktivistáit – Rafael Trujillo dominikai diktátor parancsára. Az ENSZ közgyűlése 1999. december 17-i határozatával nyilvánította e napot a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává. A világszervezet arra kérte a kormányokat és a nemzetközi csoportokat, hogy figyelemfelhívó programokkal emlékeztessenek a nőkkel szembeni erőszak felszámolásának fontosságára.

Halász Glória az indiai savtámadások áldozatairól szóló Rupa butikja című filmjével elnyerte az ENSZ filmfesztiválja – UNAFF (United Nations Association Film Festival) – legjobb dokumentumfilmnek járó nagydíját az Egyesült Államokban, az elismerést a Stanford Egyetemen vehette át.

Hogyan találta meg éppen ez a téma? Hiszen a nők elleni erőszak az egész világon jelen van, Európában minden harmadik nő esik fizikai, vagy szexuális erőszak áldozatául 15 éves kora után. Magyarországon hetente meghal egy nő bántalmazás miatt.

– Egészen fiatal korom óta érdekel India, jártam is már ott korábban, követtem az országgal kapcsolatos híreket. A savtámadásokról is a világhálón olvastam. Találkoztam egy cikkel arról, hogy vannak lányok, akik, miután megtörténik velük a tragédia, a bezárkózás helyett a talpra állást választják. Megismerkedtem a Stop Acid Attacks kampánnyal és az azt elindító alapítvány, a CHHANV Foundation tevékenységével, ami perspektívát, segítséget ad a lányoknak. Amellett, hogy fontosnak tartottam, publicitást kapjon ez a téma, az fogott meg leginkább a történetükben, hogy a lányok az álmaikba kapaszkodva próbáltak visszatérni az életbe, legyen az a divattervezés vagy egy szépségszalon megnyitása.

Mit jelent igazából a szépség?

Az indiai Agra városában élő Rupa gyermekkora óta divattervező szeretett volna lenni. A filmben az ő és társai történetét ismerjük meg, mindannyian savtámadás áldozataivá váltak. Van köztük, aki bollywoodi táncos, vagy énekes szeretne lenni. Halász Glória filmjében a lányok egy nagyszabású divatbemutatóra készülnek, amelyen Rupa álma valóra válik, ruháit ők maguk, a túlélők mutatják be.

"Én is azt éreztem, hogy reményt és erőt sugároznak..."

Visszafordíthatatlan, kegyetlen formája ez a nők elleni támadásnak. Nem volt önben félelem, hogy milyen lesz szembe nézni az eltorzított arcú lányokkal? Hiszen az ember óhatatlanul elfordítja a fejét, ha valami szörnyűséget lát.

– Erre már az utazás előtt igyekeztem felkészülni, Rupával például Skype-on is beszéltünk. Amikor személyesen találkozol a túlélőkkel, az első benyomás után valójában már nem a külsőségekre fókuszálsz. A film után számos olyan visszajelzést kaptam, hogy az első megdöbbenést követően a nézők sem erre figyelnek, hanem szépnek és erősnek látják ezeket a nőket. Amikor találkoztam velük, én is azt éreztem, hogy reményt és erőt sugároznak. Voltak persze számunkra is megindító pillanatok, például amikor találkoztunk a 15 éves Dollyval, hiszen az ő esetében egy még csak bimbódzó életet tört ketté a támadója.

Szembetűnő a kontraszt az elcsúfított arcok és a kifutók világa között…

– Igen, Rupa történetében pontosan ez érdekelt a legjobban, hiszen a savtámadás egy nagyon szélsőséges, brutális példája a nők elleni erőszaknak, ami örökre nyomot hagy az áldozatok külsején. Éppen ezért zavarba ejtő, hogy Rupa a divattervezésben teljesedik ki, a szépségiparhoz kapcsolódva valósulnak meg az álmai, a ruháit pedig maguk a túlélők viselik a divatbemutatón. Ezáltal magát a szépséget is relativizálja. Nyilván nem véletlen, hogy a támadók éppen ezt a módját választják a csonkításnak, hiszen így nem ölik meg, hanem elzárják áldozataikat a társadalomtól.

„Te tehetsz róla”

Amennyit a laikus szemlélő Indiáról tudhat, az egyebek között éppen az, hogy zárt, elszigetelt helyzetben vannak a nők, támadástól függetlenül. A CHHANV Foundation hogyan jut el a túlélőkhöz? Hogyan sikerül megtalálniuk velük a hangot, honnan van bátorságuk a lányoknak ahhoz, hogy csatlakozzanak a szervezethez?

– Sokszor közvetlenül a támadás után, a kórházból értesítik a szervezetet. Nagyon fontos, hogy ne csak fizikailag lássák el a sérüléseket, hanem mentálisan is megerősítsék az áldozatokat, és jogi segítséget is adjanak nekik. Sajnos így sem minden eset jut el addig, hogy az elkövetőt méltó módon megbüntessék. Ezek az esetek gyakran vezetnek öngyilkossághoz. Sokszor az áldozatot hibáztatják, akárcsak itt, Európában, előfordul, hogy a szűkebb környezet, esetleg a családtagok is azt mondják, biztosan te csináltál valamit rosszul, és büntetésül kaptad, ami veled történt.

A támadás után valóban megvalósul az elszigetelés, a támadó eléri a célját? A saját, sorstársakkal alkotott közösségükön kívül a családjaikkal megmarad a kapcsolat?

"Többen visszatalálnak a fénybe"

– Természetesen vannak olyanok, akiket támogatnak a családtagjaik, de olyan történetet is hallottam, hogy valakinek azt mondták a hozzátartozói, inkább méreginjekciót kellene beadni neki, mert így már nincs értelme az életének. Az a legfontosabb, hogy többen mégis visszatalálnak a fénybe, és a rengeteg lelki és testi sérülés ellenére nem maradnak begubózva a sötétségben. Az alapítványnak és a publicitásnak köszönhetően sokan hősként kezelik őket.

Mi az oka annak, hogy ilyen gyakori ez a fajta támadás?

– A leggyakoribb ok, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, aki ezért ilyen módon áll bosszút rajta, de jogi, öröklési vita is állhat a háttérben. A film szereplői között olyan is volt, akit egy lopott mobiltelefon ügyében tett feljelentés miatt támadott meg az elkövető, illetve családon belül is történhet ilyen szörnyűség, például amikor egy apa öntötte le savval a feleségét és a kislányát. Bár Európából nézve sokkoló, hogy az alapítvány munkatársainak elmondása alapján hetente 4-5 támadás történik, de mivel egy több mint 1 milliárdos országról beszélünk, ezért a mindennapokban nem érezni ennek a közvetlen veszélyét. Fontosnak tartom, hogy ne ezekkel a támadásokkal azonosítsák ezt a csodálatos országot, hiszen sokan éppen azért dolgoznak ott, hogy ne történhessenek ilyen esetek. A sav a tiltások ellenére sajnos egyszerűen beszerezhető. Amíg a prevencióra nem fektetnek kellő hangsúlyt, biztosan lesznek ilyen támadások.

A film sikerének és az ENSZ elismerésének köszönhetően sikerült komolyabb támogatást nyújtani az ottani segítő szervezeteknek?

– A lányok egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kapnak, de Indiában is szoktak szerepelni a médiában. Két indiai városban is működik olyan kávézó, ahol a túlélők dolgoznak. Ezeknek egyrészt az a funkciójuk, hogy munkát adjanak az áldozatoknak, illetve mivel a látogatók elsősorban külföldiek, arra is alkalmasak lehetnek, hogy felhívják a nemzetközi figyelmet a savtámadásokra. Ez pedig a helyi döntéshozókra is nyomást gyakorolhat.

"A nemzetközi nézők könnyen találnak kapcsolódási pontot a történetekhez"

A filmet 2017 őszén mutattuk be az Egyesült Államokban. Ez éppen egybeesett a #metoo mozgalom indulásával. A vetítésen is érzékelhető volt, hogy a nemzetközi nézők könnyen találnak kapcsolódási pontot a történetekhez. Ausztráliától Nagy-Britannián és Kanadán keresztül Kínáig nagyon sokfelé, csaknem egy tucat országban bemutatták a filmet. Minden ilyen alkalom hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek egyre többet megtudhassanak erről a jelenségről. A film szereplőinek történetében sokan magukra ismerhetnek. Az eset súlyosságától függetlenül Rupáék története reményt adhat olyan nőknek, akik támadást, erőszakot szenvednek el, éljenek a világ bármely pontján.

Amennyiben Ön, vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, kérjük, ne habozzon! Hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot: 06-80/20-55-20. A szám a nap 24 órájában, ingyenesen, anonim hívható.



A Rupa butikjai díjai:

• Zsűri Nagydíja - Legjobb Dokumentumfilm – UNAFF (United Nations Association Film Festival), Palo Alto, Stanford, Egyesült Államok

• Legjobb Film – WOMEN Media Arts and Film Festival, Sydney, Ausztrália

• Legjobb Dokumentumfilm – PORTO FEMME - International Film Festival, Porto, Portugália

• Nagydíj a Fesztivál Legjobb Filmjének – Prvi Kadar International Film Festival, Szarajevó, Bosznia-Hercegovina

• Legjobb Dokumentumfilm – Barcelona Planet Film Festival, Spanyolország