Diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia – figyeljünk a jelekre! - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia – figyeljünk a jelekre!

Szöveg: gyermekut.hu, fotó: Förster Tamás
2020. aug. 26. 5:00
A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése /EFOP - 1.9.5./

Hogyan ismerhetők fel a tanulási zavarok? Mikor mutatkoznak meg a veszélyeztetettség jelei? Szülőként mire figyeljünk? Ebbe avat be Szabóné Harangozó Andrea gyógypedagógus, szakpszichológus.

Már egészen kicsi korban fontos a mozgásfejlődés megfigyelése, hiszen ennek kiemelt szerepe van az idegrendszer érésének szempontjából. Gyermekünk a mozgás segítségével fedezi fel a környezetét és tanulja meg uralni a testét. Ezért már csecsemőkorban figyeljünk fel arra, ha a mozgásfejlődésében eltérést tapasztalunk, például későn ül fel, későn kezd állni, járni, vagy ha valamelyik mozgásforma kimarad, például nem mászik.

Mit jelent a tanulási zavar?

Tanulási zavar alatt azt értjük, ha egy gyermek az intelligenciájához képest alulteljesít, vagy teljesítménye ingadozó, a hagyományos oktatásban nem képes megtanulni írni, olvasni és számolni, kortársaihoz képest lassabban fejlődik. Az iskolában megélt kudarcok miatt viselkedésbeli problémák alakulhatnak ki. A tanulási nehézség előjelei – egy-egy részképesség-gyengeség formájában – már óvodáskorban is megmutatkoznak. Mivel ezek egy része az életkor előrehaladtával fejlesztés nélkül nem rendeződik, alapját képezhetik az iskolai tanulási nehézségeknek, esetleg zavaroknak. A tanulási zavar formái a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia.

A diszlexia

A diszlexia fő tünete az olvasási képesség gyengesége. A gyermek számára problémát okoz a betűk felismerése, illetve az összeolvasás elsajátítása. A betűket felcserélheti, vagy ellenkező irányban olvashatja. Az olvasott szöveget nehezen és hibásan idézi fel, lényegét nem tudja visszaadni. Óvodáskorban a gyermeket nem tekintjük diszlexiásnak, hiszen még nincs elmaradás az olvasástudásban, de már ebben az életkorban is tapasztalhatunk figyelmeztető jeleket.

Diszlexia veszélyeztetettségre utalhat:

  • a sok hangot érintő beszédhanghibák (pöszeség),
  • a nyelvi fejlődés késése,
  • a szegényes szókincs,
  • gyakori, hogy összekeveri az időbeli sorrendet,
  • nem tudja a napszakok, napok, hónapok, évszakok neveit,
  • a mondókákat, verseket nehezen tanulja meg és pontatlanul idézi fel,
  • nem szeret mesét hallgatni.

Előfordul, hogy nehezen látja meg a különbséget és a hasonlóságot formák, ábrák között, illetve nehezen különbözteti meg a hangokat. A saját testen és térben való tájékozódás nehézségét, a bal-jobb megkülönböztetésének problémáit szintén figyelemkeltő jelnek tekinthetjük.

A diszgráfia

A diszgráfia az írásképesség gyengeségében mutatkozik meg. Előfordulhat önmagában, de a diszlexiás gyermekeknél sokkal gyakoribb. A gyermek számára problémát okoz a helyes ceruzafogás, a vonalközben való tájékozódás, a betűk alakítása. Gyakori, hogy kihagyja vagy felcseréli a betűket, a másolás és a tollbamondás nagy nehézséget jelent számára. Óvodáskorban a gyermeket szintén nem tekintjük diszgráfiásnak, de már ebben az életkorban is tapasztalhatunk figyelmeztető jeleket.

Diszgráfia veszélyeztetettségre utalhat:

  • ügyetlen a mozgása, például nem szeret, vagy nem tud biciklizni, labdát elkapni, mászókára felmászni,
  • problémát jelent számára az öltözködés,
  • a cipőjét gyakran fordítva húzza fel,
  • a cipőfűző megkötése és a gombolás nehézséget okoz,
  • finommozgása elmarad a kortársaitól,
  • rosszul fogja a ceruzát,
  • nem szeret színezni, rajzolni,
  • a tükörírás, a formák, számok vagy betűk fordítva írása mindenképpen figyelmet érdemel,
  • előfordul, hogy nehezen látja meg a különbséget és a hasonlóságot formák, ábrák között,
  • a saját testen és térben való tájékozódás nehézségét, a bal-jobb megkülönböztetésének problémáit szintén figyelemkeltő jelnek tekinthetjük.

A sok hangot érintő beszédhanghibák, a pöszeség, a nyelvi fejlődés késése szintén veszélyeztetettségre utal. Amennyiben a gyermeknek beszédészlelési problémái vannak, bizonyos hangokat (például p-b, k-g, d-t) nem képes megkülönböztetni egymástól. Ez a későbbiekben az írásban is megjelenhet, például a baba helyett papát ír.

A diszkalkulia

A diszkalkulia fő tünete a számolási képesség gyengesége. A gyermek számára problémát okoz a mennyiségek számokhoz való hozzárendelése, a számok felismerése, leírása, illetve a műveletek elvégzése. Sokszor csak később derül ki a probléma, mert a gyermek egyébként jó képességű, jól tudja kompenzálni a számolás területén mutatkozó nehézségeit. Mivel már óvodáskorban előre jelezhető a későbbi tanulási nehézség, éppen ezért fontos, hogy észrevegyük a figyelmeztető jeleket.

Diszkalkulia veszélyeztetettségre utalhat:

  • a sok hangot érintő beszédhanghibák, a pöszeség, a nyelvi fejlődés késése, a szegényes szókincs,
  • az egyszerű matematikai fogalmakat (sok, kevés, semmi, több, kevesebb, ugyanannyi) nehezen érti meg, és nem is használja azokat,
  • gyakori, hogy a gyermek összekeveri az időbeli sorrendet,
  • nem tudja a napszakok, napok, hónapok, évszakok neveit.
  • a mondókákat, verseket nehezen tanulja meg és pontatlanul idézi fel,
  • előfordul, hogy nehezen látja meg a különbséget és a hasonlóságot formák, ábrák között,
  • nehezen különbözteti meg a hangokat,
  • összetéveszti a hasonló hangzású számokat (pl.: négy-hét),
  • a saját testen és térben való tájékozódás nehézséget okoz,
  • a bal-jobb megkülönböztetése problémás.

A diszkalkulia veszélyeztetett gyermek nem érdeklődik a számok iránt, nem számolgat, a mennyiségeket nem tudja megmutatni az ujjain. Előfordul, hogy a gyermeknek nem sikerül megfelelően összehangolnia a mozgás és a beszéd ritmusát, éppen ezért eltéveszti a számlálást (gyorsabban vagy lassabban mutat, mint ahogy számlál). Erre már 3-4 éves korban is érdemes odafigyelni.

Milyen segítségre lehet szükség?

A mindennapi tevékenységek és a játék már önmagukban is hozzájárulnak a gyermek képességeinek fejlődéséhez. Amennyiben mégis azt tapasztalják a szülők, hogy egy-egy fentebb említett funkció fejlettsége jóval elmarad a gyermek életkorának megfelelő szinttől, legelőször érdemes az óvodapedagógushoz fordulni. Feltehetjük neki kérdéseinket és kikérhetjük véleményét, tanácsát azzal kapcsolatban, ő hogyan látja a gyermeket.

Előfordul, hogy csak néhány területen tapasztalható eltérés, ezek a későbbiekben mégis alapját képezhetik tanulási nehézségnek vagy esetleg tanulási zavarnak. Éppen ezért fontos, hogy a fejlesztésre szoruló területeket időben felismerjék és a személyre szabott fejlesztéseket minél hamarabb megkezdjék.

Helyesen megválasztott játékokkal és személyre szabott fejlesztéssel csökkenthető a tanulási zavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) kialakulásának veszélye. Ebben a pedagógiai szakszolgálat szakemberei tudnak segítséget nyújtani.

(fotó: Shutterstock)