Ma van a Nemzeti Rákellenes Nap. Az eseményt a Magyar Rákellenes Liga szervezi, az időpont Dollinger Gyula születésnapjához kötődik. A sebész, ortopéd szakorvos, egyetemi tanár 1902-ben alapította meg az Országos Rákbizottságot. Nevéhez fűződik a dohányzás és a rák összefüggéseinek hangsúlyozása, emellett létrehozta a rákregisztert, ezzel elindította a hazai daganatos megbetegedések tudományos feldolgozását.

 

Életet menthet a szűrővizsgálat

Nincs olyan család Magyarországon, akit ne érintene közvetlenül vagy közvetetten a megbetegedés. A statisztikák szerint hazánkban minden negyedik ember daganatos beteg lesz. Szakemberek úgy vélik, minden harmadik rákbetegség megelőzhető, gyógyítható lenne az egészséges életmóddal, a szűrővizsgálatokon való részvétellel.

 

„Ha nincs a feleségem, én nem gyógyulok meg”

 

Zeffer András, a Mobilmánia együttes tagja legyőzte a betegséget.

„Nálam 2006 július közepén diagnosztizálták a halálos kórt, az acut myeloid leukémiát. Talán nem véletlenül jött ez a betegség. Annyira pörögtem, annyira belevetettem magam az életbe, a munkámba, hogy valaminek le kellett fékeznie.”

Mint mondta, semmilyen előzmény nem volt, ennél a betegségnél szinte még arra sincs ideje az embernek, hogy segítséget kérjen, pillanatok alatt öl.

 

 

„Reggel mondtam a feleségemnek, hogy lemegyek a háziorvos barátomhoz, csinálja meg végre azt a manager vizsgálatot, amire már 2 éve buzdított.”

Levették a vért, majd elindult szervezni a zenekar és saját életét. Délután 14 órakor már a Szabolcs utcai kórház hematológiáján ült, vérképe alapján leukémiát diagnosztizáltak nála. Az orvos haza sem akarta engedni, de ő el szeretett volna búcsúzni a családjától.

„16 órakor már alig kaptam levegőt, szinte nem mozogtak a lábaim. Másnap reggel be kellett támogatni a kórházba.”

Elindult a protokoll kezelés. Csontvelői őssejt donort kerestek, nővérénél 100 százalékos sejtazonosságot mutatott a vizsgálat.

„Minél gyorsabban el kellett végezni a csontvelő transzplantációt, melynek minden további lépése halálos kimenetelű lehet. A szervezetem rendkívül jól reagált a kezelésekre, mert, mint kiderült, biológiai életkorom 20 évvel fiatalabb, mint a valós.”

A betegség alatt tele volt tenni akarással és nagyon sokat imádkozott. Nem tartotta magát betegnek, de azzal tisztában volt, hogy változtatni kell addigi életformáján.

„Nagylányom, Szandra akkor 21 éves volt, Bettina pedig 7. Ha nincs a feleségem, akivel csaknem 40 éve szerelmi házasságban élünk, akkor én nem gyógyulok meg. Leírhatatlan, hogy a 9 hónapos kórházi kezelésem alatt ő min ment keresztül.”

2007-ben gyógyultan, de 52 kilótól megszabadulva jöttem ki a kórházból. 115 kilósan mentem be. Mindenért kárpótol, hogy a nagyobbik lányom azóta fiú unokával ajándékozott meg, Bettina pedig egyetemre jár.”

Zeffer Andrást 5 év után gyógyultnak minősítették az orvosok. Vikidál Gyulával megalapította Mobilmánia nevű zenekarát. Túl vannak a zenekar 10 éves jubileumán, most egy észak-amerikai turnéra készülnek.

 

„Megtanultunk pelenkázni, kezeltük a felfekvést”

 

Judit négy éve veszítette el édesanyját petefészekrák miatt.

„Anyu gyakran járt orvoshoz, betegsége előtt két évvel kiszakadt hasfala miatt végeztek rajta életmentő műtétet. A beavatkozás után az én mindig dundi anyukám sokat fogyott, de orvosi utasításra nem is hízhatott vissza.”

A következő nyáron magas vérnyomást és cukorbetegséget állapított meg nála a háziorvos. Ez újabb étrendváltozást követelt, tehát a gyengeség nem volt szembeötlő.

„Aztán láttam, hogy lila az orra, kiderült, hogy elesett a buszon. Utána a temetőben botlott meg. Azt mondta, gyengék a lábai, és nagyon viszket neki ott lent.”

A háziorvos az urológiára utalta be, ekkor augusztus volt. Ott kimutattak egy jó erős bakteriális fertőzést, következett az antibiotikumkúra, de nem segített.

„A testvéremmel nem nyugodtunk bele, elvittük nőgyógyászhoz. A vizsgálatot nem sikerült elvégezni, annyira fájt neki. A nőgyógyász petefészekrákra gyanakodott.”

Ezzel a véleménnyel újra felkeresték a háziorvost, aki vérvételt kért, ultrahangra, CT és MRI vizsgálatra utalta a beteget. Az MRI-re következő év januárra volt az első időpont. Az ultrahang cisztát mutatott, a CT viszont már súlyosabb elváltozást jelzett a tüdőn és a hasban.

„Ezek már az áttétek voltak.”

Mire a vizsgálatokon túljutottak, az édesanya már az onkológushoz sem tudott elmenni, Judit vitte a leleteket.

„Ott közölték velem: az ön édesanyja haldoklik.”

Juditnak kellett eldöntenie: elkezdjék-e édesanyja kemoterápiás kezelését. Az onkológus azt mondta, az egy-két hónappal meghosszabbíthatja az életét, de lehet, hogy nem bírja. Judit édesanyja addigra már morfiumos tapaszt kapott.

„Megtanultunk pelenkázni, forgatni, felültetni, ágyban mosdatni, felfekvést kezelni. A család összes tagját beosztottuk, kis táblázatot írtunk, ki mikor dolgozik, ki kit vált fel. A testvérem és én, a férjek és az én két fiam is kivette a részét. Én voltam mellette, amikor december 1-én fél 12-kor meghalt.”

 

Sokat segített a hospice szolgálat

 

Dóra 45 éves testvérét veszítette el.

„Kora tavasszal kezdett panaszkodni arra, hogy nehezen megy fel a lépcsőn, mindig fáradt, nincs túl jól. Reumatológushoz ment a bátyám, aki nem talált semmit.”

Elkezdődött a több hónapig tartó orvosjárás, eredménytelenül. Kívülről nem látszott semmi, csak a fáradtság és a rossz közérzet volt a riasztó jel. Számtalan vérvizsgálatot végeztek Dóra testvérén, az orvosok autoimmun betegségre, külföldről behozott trópusi kórra is gyanakodtak.

„Augusztus végére derült ki, hogy ez valamilyen rákfajta, de továbbra sem tudták, hogy milyen. Azért, hogy az idő ne vesszen tovább, általános kemoterápiát kapott, emellett jól volt, még a kórházban is dolgozott.”

Októberben csomók jelentek meg a testén. Ebből már biopsziát vettek, és kiderült, hogy melanomája van. Továbbra sem tapasztalt erre utaló külső elváltozást, gyanús anyajegyet, vagy bármilyen bőrproblémát.

„Azt már évekkel később tudtam meg, hogy van olyan jellegű melanoma, amelyik a gyomor-bélrendszerből indul. Megkezdődött a célzott kemoterápia, de a bátyám állapota súlyosabb lett. A betegség jelentkezése után egy évvel, március végén mondta azt, hogy mostantól csak magára és a gyógyulására szeretne figyelni. Ekkor már csupán egy hónapja volt hátra.”

Dóra bátyját is otthon ápolta a család.

„Nagyon sokat jelentett ebben az időszakban a hospice szolgálat. Lelki és fizikai támogatást kaptunk, ebben a pánikhelyzetben rendkívül megnyugtató volt a segítő jelenléte. Ő kellett ahhoz, hogy szépen el tudjunk búcsúzni tőle. A legutolsó pillanatig a bátyámmal voltunk, fogtuk a kezét, mikor elment.”

 

 

(csalad.hu)