„Segítőm, társam, pajtásom” – kutyák kiképzésen
Szerző:Ivanova Daniela2022. 01. 27.Életmód
Ha baj van, böködnek, ugatnak vagy ha erre sem figyel eléggé a gazdi, mancsukkal egy kicsit odacsapnak. Mozgássérültek, hallássérültek, autisták, ételallergiások vagy éppen cukorbetegek mindennapjait teszik könnyebbé azok a négylábúak, amelyeket a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület képez ki.
Kovács-Czirják Helga életének 14 éves kora óta meghatározó szereplői a kutyák; egyrészt mert 10 éve a NEO munkatársa, másrészt mert inzulinrezisztens betegsége miatt maga is érintett.
– Nyafi egy beagle fajtájú terápiás kutya, 13 éves, de jelenleg is aktív – meséli Helga. – Sok mindent megéltünk együtt a közös munka során, gyermekotthonokba, bölcsődébe, óvodába és idősotthonokba jártunk. Azóta már Mázli is az életem része; ő egy óriás uszkár és amellett, hogy szintén terápiás kutya, a segítői vonalat is viszi: vércukorszintjelzőként képzem ki. Az inzulinrezisztens betegségem az elmúlt években romlott, és bár gyógyszeres kezelés alatt állok, így is előfordul, hogy leesik a vércukorszintem. Mázli már azelőtt érzékeli ezt, mielőtt én egyáltalán észrevenném, így jelenléte hatalmas biztonságérzetet nyújt számomra. Ő nemcsak a pajtásom, hanem a segítőtársam is.
A kiképzés után vizsgázniuk kell
A kutyákat már kölyökkoruktól kezdve szocializálják.
– Ez adja az alapokat. Megpróbáljuk őket minél nagyobb ingerkörnyezetbe helyezni, hogy szokják az ismeretlen embereket, szagokat és hangokat. Természetesen mindezt sok jutalomfalattal és szeretgetéssel tesszük. Célunk, hogy az őket ért ingerekhez minden esetben pozitív élményt társítsanak. Ez a kezdeti szocializáció a legfontosabb lépés, amelyet terápiás kutya esetén a temperamentum-felkészítővel történő első körös vizsgára való felkészítés követ. Ezután a terápiás vizsgát kell letenniük, amikor is a kutyusok gyerekekhez, idősekhez vagy kórházba látogatnak és a szabályzatban előírt feladatokat teljesítik.
„Ha rám csap a mancsával, tudom, hogy vércukorszintet kell mérni”
– Ez egy vércukorszintjelző kutyánál a szagminta megtanításával kezdődik – folytatja Helga. Mi nem feltétlenül érezzük magunkon vagy másokon a leesett vércukorszintnél megjelenő jellegzetes, vélhetően savanyúbb szagot, viszont a kutyák szenzorai rendkívül kifinomultak e tekintetben. A mintát egyébként nyálból nyerjük és nagyon körültekintőek vagyunk a tekintetben, hogy az tiszta legyen és más szagokkal ne vegyüljön. Az etológusok úgy vélik, hogy egy ilyen szagminta vegetatív idegrendszerbe való beépüléséhez három hétre van szükség, ezért három héten keresztül az etetéshez kapcsoljuk a szagminta megmutatását. Miután ez berögzült, megtanítjuk neki, hogy hogyan jelezzen: ugatással, bökdöséssel és/vagy mancsolással, végül pedig összekapcsoljuk a kettőt. Az én Mázlim először megbökdös, ha jelezni szeretne, de ez gyakran összekeverhető azzal, hogy csak egy kis simogatásra vágyik. Viszont, ha ezek után is erőszakos és rám csap a mancsával, akkor tudom, hogy vércukorszintet kell mérni.
Egy segítő kutyussal bárhol megjelenhetünk
A vércukorszintjelző-képzés utolsó állomása a vizsga, amely egy bevásárlóközpontban zajlik.
– A segítőkutyáknak gazdájukkal együtt közlekedésbiztonsági vizsgát kell tenniük, amelyben meggyőződhetünk arról, hogy a gazdi a kiképzett kutyussal bárhol bátran megjelenhet, nem fog kellemetlen helyzetbe kerülni: a bevásárlóközpontban például nem piszkít majd oda, nem ugat meg más kutyát vagy egy bottal/kerekesszékkel közlekedő embert. Vizsgájuk másik része pedig a „specializáció”: az adott területen végzett segítő munkájuk bemutatása, amely lehet rohamjelzés, vércukorszint-ingadozás jelzése, hangjelzés vagy a mozgássérült segítőkutya-feladatok végrehajtása.
Nyilván nem opció az, hogy vizsgahelyzetben a kliens alacsony vércukrot produkáljon, ezért kis időre elküldjük őt, ő pedig elrejti magán a szagmintát. Amikor visszajön, a kutya feladata, hogy ezt kiszagolja és azonnal jelezzen.
„Szeretetük gyógyír a lélekre”
– Egy kutya kiképzése kölyökkorától kezdve összesen másfél-két évet vesz igénybe. A legtöbb esetben mozgássérült, autista, vércukorszintjelző és ételallergiajelző (glutén) segítőkutyák kiképzésére van igény, de időnként hallássérült és epilepsziás kliensek is jelentkeznek – avat be Helga. – Mindemellett nagy hangsúlyt fektetünk a terápiás kutyákkal való munkánkra is, hiszen jámbor, barátságos természetük és feltétel nélküli szeretetük igazi gyógyír a lélekre. Jelenleg a kiképzett, vizsgával rendelkező kutyák száma az egyesületnél: 7 mozgássérült segítőkutya, 8 személyi segítőkutya, 5 hallássérült segítőkutya, 1 vércukorszint jelzőkutya, 1 rohamjelzőkutya és 17 terápiás segítőkutya. Éveken keresztül, napi több órás, fáradságos munkával és szűnni nem akaró lelkesedéssel azon dolgozik az egész csapat, hogy a különböző nehézségekkel élő emberek napjait könnyebbé tegye, az új gazdik pedig rendkívül hálásak a segítő négylábúakért.